Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-12-24 / 52. szám
1908 EVANGELIKUS O KALL Ó —457 a királyi bölcsek, vagy bölcs királyok találkoznak az Ő személyének tiszteletében, s tőle, a hozzá való juthatástól elzárva senki sincs. Hát ha a költészet legendás karácsony éjszakája számukra eltűnt s vele a legendákba vetett gyermekhit fuvalma is, de váljék bennök e fuvalom legalább boldogító ismeretté, az Isten áldott kegyelmének s a Krisztusban munkás, és ma is változatlan erővel működő megváltó hatalmának boldogító tapasztalásává. Ha a régi bűvös keret összetört, hogy a benne foglalt boldogító gondolatoknak légiói akadálytalanúl nyomulhassanak be a szívekbe, ha a szent fátyol ellebbent, hogy annál csudálatraméltóbb titkok táruljanak fel a Jézus Krisztusban megjelent milliókban hatékony isteni szeretetről: akkor értsék meg küldetésének valóságos tartalmát, s hitök roncsai közül tartsák meg azt, amijök vagyon, hogy senki eine vehesse tőlök az élet koronáját. Ha nem az a fontos, vájjon zengett-e a betlehemi mezőkön angyalajkról „Hirdetek nektek nagy örömöthanem az, vájjon visszhangra kél-e még az emberek millióinak szivében az örömhír, s felzendűl-e nyomában az emberiség ajkán az örömhírt követő angyali ének r „Dicsőség a magasságban az Istennek, békesség a földön és az emberekhez jó akarat u: akkor mért nem kész az emberiség Istent dicsőíteni, és felebarátjait szeretni ? Ha nem az a fontos, hogy ama szent éjszakán gyult-e ki fény, vagy sem, kisded Betlehem termékeny mezőjén, hanem az, vájjon a Jézusban támadt világosságot el fogadja-e az emberiség a menny felé vezetőjének: mért nem kész ezt a világosságot követni ? Mert ma és mindörökké az emberiség boldogságának világa Jézuson ngugszik, melyet az ő vállairól az új idők tudásának és bölcselkedésének, vagy socialismusának Heraklesei — egy napra sem vehetnek át anélkül, hogy a boldogság világa össze ne ömöljék. — Kövessék hát őt élettel és cselekedettel s minket hagyjanak meg hitünk kincseinek érintetlen birtokában ! — Mert a gyarló élet és a gyarló cselekedetek csak a Benne vetett hit tiszta fényétől nyernek örökkön üdvözítő világosságot. 5. I. Fentartott kérelem és felebbezés *) Bocsánatot kérek, hogy más nemű elfoglaltságom miatt, csak most köszönhetem meg a dunántuli egyházkerület népiskolai bizottsága elnökének, nt. Bog*) Térszűke miatt ezen f. hó 10-én hozzánk érkezett választ csak most közölhetjük. Szerk. nár Endre urnák, azon készségét, melylyel e lapok 45-dik számában felvetett kérésemet válaszra méltatta. E köszönetem ismételt kifejezése mellett azonban ki kell jelentenem, hogy válasza engemet nem elégített ki. Remélem, a nt. elnök ur maga sem hiszi el, hogy válaszával, a lényegre vonatkozó kételyeimet eloszlathatta volna, s igy megnyugtathatott volna ama követelés jogossága felől, mely szerint a mi evangeliumi oktatásunk, a keresztyén erkölcstant a tízparancsolatra alapítsa. Sőt midőn adott feleletének 7-dik kikezdésében azt mondja : „Eddig sem volt, ezután sem lesz ellenmondás a keresztyén erkölcstan tanításában, ha az a tízparancsolat alapján történik. Akkor is a keresztyén erkölcstan és a keresztyének erkölcsi élete abból az önzetlen és páratlan szeretetből indul ki, abban gyökeredzik, melyet Jézus és az ő nyomdokain az apostolok, tanításaikban hirdettek és hogy nekünk példát adjanak, mindenkor maguk is gyakoroltakez által a helyett, hogy azon fennakadásoinot — vagy ha úgy tetszik: .scrupulusomat — melylyel én a keresztyén erkölcstannak a tízparancsolaton való felépítését, tarthatatlan ellenmondásnak vélem, eloszlatta volna ; inkább, — hogy igy fejezzem ki magamat, — megrögzítette Vagy nem veszi észre azt a nagytiszteletü ur, hogy midőn azt méltóztatik mondani: „Eddig sem volt, ezután sem lesz ellenmondás a keresztyén erkölcstan tanításában, ha az a tízparancsolat alapján történik:" mennyire reá czáfol ez állításra a közélet ? A közéletnek ez a czáfolata pedig megfellebbezhetetlen ítélet a törvény alapján álló erkölcstanra, mely a maga hatásában csak oly életet tud fejleszteni, minőt ma terem az emberi világ. Micsoda ma az erkölcsi — kérem: a keresztyén erkölcsi — élet ? Csodálat és hódoló tisztelet a kivételeknek ! de általában véve az oly szégyenteljes állapot, melyben szív és ész, a bűnök termelésében fejtik ki extensiv és intensiv erejüket. Ma annyira általános, megszokott az erkölcsi romlottság, hogy ez, mint valami természetes, fel sem tűnik, és botránkozást csak akkor kelt, ha büntetés alá esik; akkor is csak azért, mert ügyetlen volt és rajt vesztett. Ma minden gonosz, önvád nélkül éli világát és felemelt fővel jár; szégyenkezni eszébe sem jut. Ma a ki büntetését tölti ki, martyromsággal dicsekszik. Ma már az apagyilkosságot is csak azért nem teszi meg sok gonosz, mert a büntetéstől fél; de ne kelljen ettől félnie: készen lesz, a legundokabb elvetemültségre is. Az ilyeneket a törvény pressíója irányítja; ezeknek erkölcsi élete a törvény külső hatása szerint módosul. Ma az átlagot véve — minden ember csak azt kérdezi: sujt-e, jutalmaz-e a törvény (még pedig a világi törvény), ha azt vagy ezt cselekszem ? De hogy önként, saját benső ösztönéből, saját lelki indításából akarjon valaki becsületes, igaz lenni, erre a törvény, a maga kényszerével, jutalmával nem segít. Én részemről köszönöm azt az erkölcsi elvet; de nem kérek belőle, mely ilyen keresztyén erkölcsöket terem. Mivel pedig a keresztyén embernek saját lelkiindításából, belső önelhatározásából kellene tiszta, igaz életre törekednie, s erre őt a törvény, a tízparancsolat alapján álló erkölcstan, képesíteni nem tudja; tehát igenis, a keresztyén erkölcstan a tízparancsolatra nem alapítható; s ha eddig erre alapíttatott, az eljárás hibás volt; s azt a czélnak megfelelő, egyetlen biztos alapra, a Krisztusra kell alapítani. E követelmény szükségszerűségét igazolja a nt. Elnök ur maga is, midőn a fenti idézetben azt módja r