Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-12-17 / 51. szám
40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 lyezést, autonomia megadást. Számadatait Önkéntesen csoportosítja annak feltüntetésére, hogy mily sokat élveztek az állami pénztárból a protestánsok s mily keveset a róm. katholikusok. Fenyeget a róm. katholikusok elkeseredésével, ha az ő igényeik nem teljesíttetnek. — Szóval: ők a szükséget szenvedők, ők a megrövidítettek, — mi pedig már hallgassunk. Ismerjük ezeket az átlátszó néppárti fogásokat. — Zakariás János a székely nép terhes adózását, az u. n. kepézést teszi szóvá. E fogalom czímén minden terményük egyötödével áldoznak a papnak. Hát ez valóban tűrhetetlen, középkori állapot. Äz elnemzetietlenedő irányzat ellen nemzetiségi vidékeken ajánlja a középiskolák mellett magyar fiúk számára való internátust. Amerikába szakadt véreink gyermekeit is lehetne ott nevelni. Markos Gyula a kétféle alkalmaztatású tanítók számára egyforma fizetést, vasúti kedvezményeket kér s tiltakozik a magyar nevek nemzetiségi helyen való elváltoztatása ellen. Vizy Ferenez az iskolalátogatás és beiskolázás fogyatékosságáról beszél és ugy az alsóbb, mint a közép és felsőfokon az előadás, tanítás és tanúlás gerinczévé a kevesebb anyagnak alaposabb megértését és a szakszerű képzés meghonosítását tenné. Jánoky— Madocsányi Gyula felszólalásáról már szólottunk. Megelégszik az eddigi iskoláztatási kényszerrel és az iskolaszékek eddigi rendszerével. A jogtudomány elemeinek népszerű előadását kívánja az ismétlőben. A vallásügyi kérdésekben elfoglalt álláspontját már ismertettük. Ezután jött a protestáns Ballagi híres beszéde — a protestánsok ellen. Nagyon kevéssé ismeri a protestáns egyházak állapotát, aki úgy tud beszélni, mint Ballagi. Nagyon rossz szolgálatot tesz szenvedő és nélkülöző egyházának s ez által a magyar kulturának, akinek csak ennyi a mondanivalója. A protestáns egyházi sajtóról mondott haragos nyilatkozatával szemben pedig legyen elég csak annyi, hogy a gondolat és szólásszabadság elvénél fogva mi ezentúl is mindenkivel szemben azt az álláspontot foglaljuk el, amelyet lelkiismeretünk szerint és egyházunk java érdekében elfoglalnunk kell! Ebben — azt hisszük — sem minket, sem prot. laptársainkat meg nem ingat semmiféle helyről jövő kirohanás. Nyugodt lehet Ballagi a haza sorsa felől; mi nem forradalmi úton, de kitartó, békés törekvéssel igyekezünk a protestáns egyházat törvényesen megillető jogok megvalósítására. Lukáts László nemzetiségi szempontból szólt a kérdéshez. Csitáry Béla a tót nyelvnek egyetemi kathedrát kíván. | Goldis László tiltakozik a román egyháznak hazafiatlan jelzővel való felruházása ellen. Gyuriss Emil a katholikus autonomiát és kongruát sürgeti. Nagyon meg van elégedve Ballagi beszédével. Lehet is. Pop Cs. István nemzetiségi ízű beszédet mondott. Ezután jött a nap eseménye., gf. Apponyi Albeit miniszter beszéde. Megállapítja, hogy a szónokok jórészt a népoktatás és a kultuszkérdések körül mozogtak. Rz elsőre nézve jelzi, hogy az 5 százalékos iskolai adót általánosítja, mi által a népiskolák számát állandóan szaporítani lesz módjában. Rz iskolakerülés meggátlása végett tervezi a gondatlan szülőknek politikai jogaik egy részétől büntetésképpen való megfosztását. R járási felügyelet eszméjét figyelemre méltónak találja. Rz új iskolákat a szükséghez képest helyezi el. Ä gondnokságok előterjesztéseit figyelemben tartja. R nem magyarajkú népiskolákra nézve a magyar nyelv tanításának módszerét elkészítette. A nemzetiségi térről felhangzó vádak alaptalanok ; ő nem áll útjában a nemzetiségek anyanyelvi kultúrájának. R vallásoktatás terén az első 3 évben az anyanyelven való, a másik 3 évben a magyar nyelvvel megosztva, vegyesen leendő oktatást tartja helyesnek s rendelte el az állami iskolákban. Az óvodai törvény munkában van. A tanítóképzést szakszerű felügyelet alá kívánja helyezni s reformálni kívánja azt a tanítóknak több gyakorlati, gazdasági, szociális és jogi tudással leendő elláthatása czéljából. Foglalkozik a középiskola s az érettségi vizsga reformjával is. Munkában van a tornatanítás reformja is. A művészeti kérdések után áttért a miniszter a kultuszkérdések tárgyalására. Hogy ezeknek mennyire gerinczévé vált ma már az 1848. XX. t.-cz., mutatja az, hogy maga a niniszter beszédében a legkülönfélébb kultuszkérdéseket érintve vac ? 8-szor idézte az 1848-as törvényhozást. Nagy elégtételünkre szolgál, hogy Lukács Lászlóval szemben épen Apponyi hivatkozott a protestáns egyházaknak nagy, kulturális szolgálataira, áldozataira. Megnyugvással fogadtuk azt a kijelentését is, hogy a lelkészi kongruának korszerű rendezését törvényhozási uton, a korpótlék rendszer behozatalával munkába í vette. Magunk részéről nem kifogásolhatjuk ! eszmei értelemben a r. katholikus autonomia és a r. katholikus congruára nézve tett Ígéreteit sem. Teljessé válhatnék aztán ez a megnyugtató érzés, ha mindentől függetlenül vehetnők figyelembe a miniszternek azt a határozott ígéretét: „a közös bizottságok me-