Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-10 / 50. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 Bohus Pál főesperes ünneplése. Abból az alkalomból, hogy a brassómegyei esperességnek sze­rény, becsületes főesperesét, Bohus Pált váratlanul királyi kitüntetés érte a királyi tanácsosi czim ado­mányozásával, Apácza községe a környékbeli intelli­gencziával karöltve egy igen kedvesen sikerűit ünnep­lésben részesítette a kitüntetett főesperes! November 29-ikére összegyűltek a meghívottak, kiknek sorában ott voltak láthatók ugy Brassó városából mint a csán­góság főfészkéből: Hétfaluból mindazok, akiknek ide­jök és alkalmuk megengedte, hogy ta tisztelők sorába részt vehessenek. Az összegyűltek nevében dr. Pintér Gábor kir. tanfelügyelő a tantestületek élén köszöntötte elsőnek az ünnepeltet, biztosítva őt a brassómegyei tanítósagnak azon jóindulatáról, melyben a főesperes­nek eddig is része volt. A lelkészek részéről Deák Sándor, Kiss Árpád, Kiss Béla fejezték ki jókíván­ságukat, továbbá Szabó Mihály a brassói egyház kurátora. Mindezen üdvözletekre Bohus Pál érzékeny szavakkal felelt, hangoztatván, hogy e nem keresett, nem kért, sőt jó magát is váratlanul ért kitüntetés I csak fokozza benne azt a törekvést, hogy a külöm­böző testületekkel, kartársakkal, egyháztagokkal, me­lyekkel a múltban is oly szép egyetértés, jóindulat, barátság fűzte össze — a jövőben is fennmaradjon, bizony nem egyszer elcsüggedő, s egyesek hálátlan­ságból eredő, sokszor elkeseredett lelkületében s fokozza azt a törekvést, hogy e kitüntetésre hova­tovább, mind méltóbb lehessen. Most a község, majd a környékbeli intelligenczia tisztelgése következett. Az ünnepeltet Mátis András jegyző köszöntette, hosszabb beszédben méltatván mindamaz érdemeket, melyeket a főesperes a községnek, a nép jólétének érdekében a maga számára, megszerzett. A helyi tanítótestület pedig élén az igazgatóval üdvözölte Bohust, mint gondnok­sági elnököt. Este a község tűzoltótestülete Horváth Gyula főparancsnok vezetése mellett, fáklyás menet­ben tisztelgett a kitüntetett lakásán, ahol megjelent úgyszólván az egész község. Este mintegy közel 100 terítékű bankett rendeztetett, melyen az első toasztot ő felsége a magyar királyra Bohus Pál főesperes tar­totta, kérte a mindenhatót, hogy éltesse őt addig, amig a magyart teljesen függetlennek nem látja. Zelenka Pál püspök őméltóságát köszöntötte fel aztán Deák Sándor lelkész, kiemelve ennek azon kiválóságát, hogy a brassómegyei 12 egyházat egyforma szere­tettel öleli magához, egyikkel sem tesz a többi rová­sára kivételt, egyformán kedves szivének valamennyi. Kiss Béla lelkész Molnár Viktor őméltóságáról emlé­kezett meg. összehasonlította őt egy terebélyes fával, amely csak nemes gyümölcsöt terem, s amelynek egyik legterebélyesebb ága Brassó vármegyére hullatja ezer, meg ezer jótéteményét. Kiss Árpád lelkész Bohus Pált éltette melegen, majd ennek tartalmas és nagyhatású válasza után dr. Pintér Gábor köszöntötte fel igen sok közvetlenséggel az ünnepeltnek kedves feleségét. Távíratok jöttek: Molnár, Meskó, Szterényi államtit­károktól, dr. Skyta Mihály, kir. táblabirótól, Rombauer Emil kir. főigazgatótól és Bohusnak még igen számos más barátjától és tisztelőjétől is. A banketten meg­jelenők az ünnepeltet hangosan éltetve, a legbarátsá­gosabb hangulatban oszlottak szét. Amerikai hír. A messze Amerikából vettük az alábbi, egyszerűségében is kedves, jóleső hírt, amelyet minden igazítás nélkül közzéadunk. Nagytiszteletű Főúr! Szíveskedjék ezt a pár sort evangelikus hazai lapba bevenni: A mi magyar Mont Carmeli magyar egyházunk, a mi szeretett papunk nagyt. Schultz Sámuel ki buzgóságával ezt a magyar ág. hitv. egy­házat megalakította, az ő leköszönése és más nagy egyházba való távozása által — úgy a tót, mint a magyar egyház kedves fiát Schulcz Aladárt, aki egy ideig atyja oldalánál működött, megválasztottuk papunk­nak s úgy szintén a Lansfordi egyház is, amely 2 egyház közösen tartja papját. Szívből kívánjuk, hogy a nagytehetségű általánosan megszeretett fiatal nagyt. Shulcz Aladár ur foglalja hitbuzgó atyja helyét. Adja Isten úgy legyen. Kérem becses lapját czímemre kül­deni. Ide mellékelek 1 Dollárt. Alázatos szolgája Márton Ferencz, a Mont-Carameli magyar egyház kurátora. Lelkésziktatás Késmárkon, Nov. 29-én lett beiktatva Kirchknopf Gusztáv, Székely Gyula esperes és Kallath Károly lelkész által. Az uj lelkész jó szó­noknak bizonyult szószéken és a fehér asztalnál egy­aránt. A lyceum tornatermében tartott közebéden Kés­márk szine java részt vett és együtt maradt este 7-ig. Örömünnep volt ez is. Adja Isten, hogy hatása a ker. lelkeken tartós legyen. Helyreigazítás. Vettük és adjuk a következő helyreigazító sorokat: A nógrádmegyei dengelegi — legújabb elnevezés szerint egyházas dengelegi — ev. egyház már 1865-ben történt megalakulásakor sem volt kizárólagosan tótnyelvű egyháznak nevezhető, s mint ilyen a schematismusokban sem fordúl elő; tót­magyarnak lett itt is jelezve; mert már filiális hívei, kiknek száma az összes lélekszámnak majdnem felét képezi, kizárólagosan magyarok. De maga az anya­egyház is a jó magyar hazafias szellemű vezetés, és kitűnő iskolai tanítás érdeméből, különösen a leg­utóbbi 2 évtizedben annyira megmagyarosodott, hogy az egyház zömét képező ifjabb generátió inkább magyarnak, mint tótnak vallja magát, a magyar isteni­tiszteletek száma folyton szaporíttatik, s azokban az élemedettebb hívek is mind nagyobb számban szívesen részt vesznek. A confirmandusok már rég óta magyar nyelvben taníttatnak s confirmáltatnak; sőt egyébb functiók is, magoknak a híveknek kívánságára — az esketések kizárólagosan — magyarúl végeztetnek. A * gyűlések tárgyalási nyelve is többnyire magyar, vala­mint a jegyzőkönyvek is magyarúl vezettetnek. Mind­ezen körülményeknél fogva azt hiszem, hogy az egyházasdengelegi ev. egyház inkább magyarnak, mint­sem tótnak elnevezhető, legfeljebb magyar-tót jelző­vel illethető. Végezetül még azt az örvendetes ered­ményt tarto'n szükségesnek felhozni, hogy itt azoknak aggodalma, akik a magyarosítástól a vállá' erkölcsi hit életet féltették, megdőlt. Dengelegen a vallásosság s erkölcsösség az egész 40 évi czyclus alatt nemhogy csökkent volna, hanem inkább fokozódott. Erről tanús­kodik s tudomással bír az egész vidék. A dengelegi lakosság kiváló pontos, szorgalmatos s előretörekvő nép hírében áll. Egyházi épületei összesen, és egyen­kint, igaz óriási költségeken, jó karba lettek helyezve, s még sincs e kisded gyülekezetnek jelenleg semmi adóssága, semmi restantiája. Szeretettel, nyájassággal, s kellő tapintatossággal e jóra való néppel szép ered­ményeket lehet elérni. Nem dicsekvési viszketeg, sem hízelgés, hanem a valóság lelkiismeretes constatálása vezetett s ösztönzött engemet e sorok megírására; így óhajtván megokolni a fenti rektifikácziót, mintha volt egyházam pusztán tótnyelvű lenne! Jó azt tudniok azoknak, akik az egyházasdengelegi üresedésben levő lelkészi állásra tán reflektálnak. Isten velünk! Szives hazafias s hittestvéri üdvözlettel. Kelt Rimaszombat­ban, 1908. deczember 2. Szerető testvére az Urban Wallentinyi Samu, volt dengelegi s jelenleg nyu­galomba vonúlt ev. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom