Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-03 / 49. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 mérvben csatlakozunk s ezzel egyúttal megadtuk a feleletet Jánoska György testvérünk a „Cirkevne Listy" f. é. 11-ik számában hozzánk intézett azon kérdésére: Miért siklott le a »Szövetség« a tisztán a mi saját egyházunk körében való maradás talajáról s lett ily általános jellegű szövetséggé. Äzt azonban most is teljes határozottsággal emeljük ki, hogy a szövetségbe lépéssel senkinek a maga vallásos meggyőződésén, egyházi felfogásán semmiféle sérelme nem eshetik, mert ha arra nézve a legkisebb aggály is fennforogna, biztosítunk mindenkit: mi lennénk az elsők, akik óva intenénk mindenkit e szövetség támogatásától. Épen azért engedje meg nekünk a „Cirk. L." érdemes szerkesztője s az Urban szeretett testvérünk, hogy mi e szövetség támogatása mellett magunkat továbbra is oly positiv egyházias meggyőződésüeknek tartsuk, érezzük és hirdessük, a minőknek tartottuk és éreztük és hirdettük magunkat eddig is s azt a kérdést, hogy kettőnk közzűl ki nyúl a modern journalisták fogásaihoz, nyugodt lelkiismerettel bizzuk a közvélemény ítéletére. — Szerk.) Ä „Ne temere" Szabolcsvármegye közgyűlésén. Érdekes, és lapunk egész t. olvasóközönségét érdeklő közgyűlése volt november hó 30-án Szabolcsvármegyének. Äz az országos mozgalom, amely egyelőre protestáns egyházi közgyűléseken, majd Komárom, Somogy- és Zólyomvármegyék törvényhatósági közgyűléséből kiindulva, ma már a politikai testületek tanácskozó termeiben is helyt fogott: hullámveréseivel elérkezett Szabolcsvármegye közgyűlési termébe is és sorakoztatta a sötétség és a világosság embereit a »Ne temere« cz. pápai dekrétum körűi vagy azzal szemben. Äzt az indítványt, hogy e dekrétum érvénye hazánkra nézve lehetetlenné tétessék, Korocz József berezeli ref. lelkész, bízottsági tag adta be. Korocz József indítványa a következő: Tisztelettel indítványozom, hogy intézzen feliratot Szabolcsvármegye törvényhatósági közgyűlése a nagyméltóságú magy. kir. belügyminiszter ur utján a magas kormányhoz, hogy az 1908. évi április 19-én kihirdetett „Ne temere" kezdetű tételes törvényt sértő pápai decretum visszavonását és hatálytalanná tételét Magyarországra nézve eszközölje ki; egyszersmind irjon fel az országgyűléshez is, hogy az ország lakosságának családi és vallási békéje érdekében a kormány ez irányú lépéseit az országgyűlés hathatósan támogatni szíveskedjék. Äz indokolásból kiemeljük a következőket : Szigorú államjogi szempontból ez a decretum közönyösnek látszik az államra, mert hiszen ebben az országban a polgári házassági törvény adja meg a házasságok jogi alapját s még ha teljesen elmarad is az egyházi eskü és megáldás, ez azért a házasság érvényét nem veszélyezteti. Bár még ebből a szempontból sem szolgál ez az intézkedés az állami hatalom és annak házasságjoga prestigenek, tekintélyének emelésére; sőt mint alabb leszek bátor kimutatni egyenesen bele is ütközik ez a rendelet a magyar házasságjogi törvénybe is. Még kevésbé lehet a „Ne temere" intézkedését közönyösen venni a házasságkötés, a családalapítás ethikai, erkölcsi oldalát tekintve. Maga az államkormány házasságjogi törvényében is kifejezést ad annak, hogy a házasságkötésnek erkölcs-tartalmát fontosnak tartja s ezért buzdítja a feleket, hogy polgári kötésüket egyházilag is áldassák meg. S ezt egy elenyésző százalékot leszámítva — dicsérőleg legyen mondva — valláskülömbség nélkül megteszik a házas felek. Ámde ezen kötelesség teljesítését az államnak lehetővé is kell tenni, még pedig a vegyes vallású házasfelek vallási érzületének kímélésével, tiszteletben tartásával. És itt ezen az ponton lesz már a „Ne temere" de jure ártatlannak látszó s egy felekezetre tartozó rendelete veszedelmessé a vallási békére s a vegyes vallású családok nyugalmára. Itt kapcsolódik bele ez a pápai rendelet e haza minden vallású polgárának, — aki t. i. vegyes házasságot akar alkotni, lelkiismereti s vallásos gondolkozásába s életébe. Ä róm. kath. fél ugyanis a „Ne temere" értelmében vegyes házasságot csak a saját papja előtt köthet, — különben vallási szempontból házassága nem érvényes s ezen házasságból származó gyermekei nem törvényesek; ugy de róm. kath. papnak ugyancsak a „Ne temere" rendelet szerint vegyes házasságnál többé nem szabad passiva assistentiával eljárni, hanem csak activa assistentiával, a mi azt jelenti, hogy csak azon esetben működhetik közre a vegyes házasság megkötésénél, ha a nem róm. kath. fél reversalist ad születendő gyermeke r. kath.-sá létéről, vagyis ha átadja r. k.-nak j nemén 1 >vő gyermekeit. Ha tehát róm. kath. fél veI gyes házasságot köt, vagy neki, vagy jegyesének okvetlen meg kell sértenie vallása törvényét. Neki csak megsérteni, — de a melynek reá nézve szomorú lelkiismereti következményei s hátrányai vannak;— jegyesének azonban cserbenhagyni s elárulni vallását s eladni, előre róm. kath.-sá tenni még meg sem született gyermekeit. Itt vág bele már a lelkiismereti s vallási kényszernek sokszor a tételes törvénynél is erösebb fegyverével magába az 1904. évi XXXIII, t. cz. — a magyar állam házassági jogi törvényébe is, mely megengedi, hogy a felek a házasság előtt meg, vagy meg ne egyezzenek születendő gyermekeik vallására, s meg nem egyezés esetén nemök szerint követhessék a gyermekek szüleik vallását. Mig a ,,Ne temere" az idézett törvény ezen szabadelvű rendelkezését a róm. kath. fél utján illuzóriussá teszi, sőt egészen megsemmisíti, azon kínos dilemma e é állítván saját Jelét, hogy vagy ő maga nem tartja meg vallása szigorú rendelkezését, vagy jegyesét kényszeríti vallása semmibe vételére, sőt a gyermekek átadásával annak egyenesen eiárulására is. Hogy az elmélet szerint ily veszedelmes decretum, minő gyászos eredményeket fog szülni a gyakorlatban nemcsak a nem róm. kath. félre alkalmazott kényszerhelyzetből folyó számbeli veszteséget tekintve, de még sokkal inkább a vegyes házasságokat megelőzőleg a különféle vallású jegyesek s azok lelkészei közötti huzavona s a vallásos féltékenység felgerjesztésével — s hogy a felekezeti béke, a családi nyu-