Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-19 / 47. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 letett alapon tovább építhetik fel ismereteiknek tárházát, gyarapíthatják azokat. Äz élet azonban, a különféle nehézségekkel való küzdelem igen gyakran szárnyát szegi a legambicziozusabb ifjú testvérnek is, s a mindennapi életszükségletről való gondoskodás lehetetlenné teszi a tudományos és gyakorlati életszükségleteit kielégítő szomj enyhítését. Tapasztalati tény bizonyítja, hogy az evangelikus irodalom nagyon gyenge alapokon nyugszik. Munkás lenne, de nincs ki számára dolgozzék. — Kiadót meg egyáltalában nem lehet kapni, mindenki azzal felel: Nincs piacz, nincs vevő, a kiadott munkát, nem tudjuk értékesíteni. Látjuk, hogy egyes vállalataink ] egy-két évi vergődés után leszerelnek. Lelkesedéssel karolják fel kezdetben a megjelenő folyó vagy heti lapot s iratot, de ez csak szalmatüz, mely hamar elhamvad. Ä kiadó szerkesztő beleun a gondba, a munkába — de főleg az áldozatba, abba hagyja a dicsőséget s szárnyaszegzetten, fájdalmas érzések közepette visszavonul a küzdőtérről. Avagy nem mel- | lettettünk szól e ama tény, hogy, mig református testvéreink kerületenként tudnak fenntartani lapot, addig a mi egyetlenegy lapunk is miképen küzd!! Ott vannak vállalataink. Dr. Masznyik Endre szerkesztésében megjelennek Dr. Luther Márton müvei Ä közel múltban három igen becses s hézagpótló munka jelent meg s hagyta el a sajót: Dr. Zsilinszky Mihály: A magyar protestáns egyház története ; Dr. Mikler Károly : Magy. prot. egyházjogtana; Csiky Lajos: Cura pastoralisa. Hány lelkészi könyvtárt ékesítenek, hány tudománysivár lelkész szomját elégítik ki eme munkák. Avagy ott van a Luther társaság. Nemes czélt tűzött ki maga elé, áldozatokat hoz, s nem virágzik úgy mint kellene. Mindennek oka a pénzhiány, mert minden teher a lelkészek vállaira nehezedik, azoktól várunk mindent, s tisztelet a kivételeknek, a világiak kőzött nagyon kevesen vannak, kik áldoznak e nemes törekvéseknek s támogatják e vállalatokat. Vizsgáljuk a lelkészek könyvtárát, mely tudomány ágat találjuk ott képviselve? A practica theoiogiát! Igen, mivel a gyakorlati téren működő papságnak erre van a legnagyobb szüksége. Új eszmékkel igyekszik gazdagítani ismereteit, hogy új éltető táplálékot nyújtson híveinek s a minden két évben megújuló perikopákat uj oldalról világítsa meg. Vegyük szemügyre a könyvtárakat a német praktika theologiumból legtöbben ott találjuk: Gerock. Cl. Harms, és J. Harms. Ahlfeld, Trommel, Ziethe stb. perikopalis, Ohly, sújabban Ohly kiadásában Pniel, Palmer, Florey casualis, Lange, Beszer, Lisco valamint Manch. Gaben und ein Geist irásmagyarázásait, a magyar munkák közül Győry, Margócsy, Zábrák, Kolbenheyer beszédgyüjteményeit, s ezeken kivül a ref. testvérek egy-egy munkáit. Minden lelkész ezek egyikét igyekszik meszerezni s használja különféle változatban egy ideig. Ezek az általános müvek, melyeket a lelkész kar felkarol s istápol. A könyvek beszerzésénél igen sok lelkésztestvért az is vezeti, hogy a legszükségesebb könyveket szerezze be, a mennyiben igen gyakran tapasztaljuk — s ezt sokan szem előtt tartják — nincsen avagy nem lesz pap utódom, kinek hagyjam azokat. — Állításom igazolja az uj papi nemzedék, melynek sorain végig tekintve, igen kevés papi sarjjal találkozunk. Talán messzire mentem fejtegetéseimben, de azt kellett előre bocsátanom, mielőtt tárgyamra reátérnék A lelkészi könyvtárak megalapításánál, nem azon elv vezérel engem, hogy teljesen uj - értve alatta a legújabban megjelenő műveket, vásároljuk — könyvtárakat alapítsunk; — hanem szerényebb alapon induljunk. Nem akarok gyülekezetünkre nehéz terhet felróni. Vegyük meg lelkésztestvéreink könyvtárát. Hány lelkész hal meg, avagy nyugalomba vonul, kinek könyíárát senki sem használhatja a családban s könyvei csak elkallódnak. Ha ezt megvesszük a parochialis könyvtárak részére, úgy a már meglevő alapon tovább haladhat az utód. Látva a meglevő könyveket, melyek neki lelki tápot nyújtanak, s uj tudomány szomj után epedve, az ujabb termékeket venné meg. S igy idővel, ha valamely gyülekezet papja utód nélkül halna el, újra átvehető lenne a könyvtár, egy szép s értékes könyvtár állana rendelkezésére az útódnak. S ez igy menne utódról-utódra. S ezen könyvtár átvételével kettős czél lenne elérve. Nemcsak a parochialis könyvtár alapja lenne I megvetve, hanem a népkönyvtáré is. Hiszen minden lelkész könyvtárában számos oly füzet, könyv található, mely a népet is érdekelhetné. A lelkészi könyvtárak megalapításával megalapíthatnók a népkönyvtárat is. Nemcsak a templomban, prédikácziókkal neveinők népünket, hanem odahaza is. (Folyt, köv.) Magyar theol. szakirodalmunk gyarapodása. A pozsonyi egyet, theol. akadémia fáradságot s akadályt nem ismerő, kitűnő tanárai által megindított theol. tudományos vállalatok száma ismét gyarapodott. A közel napokban hagyta el a sajtót, mint a ,,Keleti Könyvtár" I. sorozatának 1. része Hornyánszky Aladárnak a pozsonyi theol. akad. fiatal tudós tanárának ,,Héber Nyelvtan"-a s a theol. szakirodalom terén már régibb idő óta igen szép névvel biró dr. Masznyik Endre, ugyancsak a pozsonyi theol. akad. köztiszteletnek örvendő igazgatójának szerkesztésében, mint ,,Az ágost. hitv. ev. egyház Régi Emlékei"-nek I. száma az ,,Egyesség Könyve". Mindkettő páratlan értékkel bír a maga nemében. Mert hogy mi jelentőségük van az ilyen könyvészeti gyűjteményeknek azokra nézve, akik a tudomány egyik, vagy másik ágával foglalkozni, azt mivelni, fejleszteni akarják, mindenki tudja. Becsüket alig méltányolhatjuk eléggé, ha tekintetbe vesszük, hogy mennyire hátra maradtunk mi a többi európai nemzetek között a tudomány minden ágában, de különösen a fheológia terén. Hiszen magyar ev. theol. szakirodalmunk még jóformán mai nap is csak a kezdet kezdetén áll. Még mindég messze vagyunk attól, hogy ugy mint a külföld, mi is büszkén mondhatnók, hogy immár nékünk is életerős, izmos theol. szakirodalmunk van, mely a theológia minden kérdését felölelné ! És ugyan miért ? . . . Aki nemzetünk s evang. egyházunk történetét, irodalmi életünk sajátos helyzetét, viszonyait ismeri, tudni fogja, hogy az egészséges, tudományos szellemi élet kifejlődésének nálunk ezer meg ezer akadálya van. Az úttörő nehéz és fáradságos szerepe jut azoknak, akik magyar theol. szakirodalmunk felvirágoztatásáért csak valamit is akarnak tenni. Előmunkálatok jó formán nincsenek. A munkásnak magának kell minden adat után járnia! Hogy milyen munka ez, azt legott által láthatjuk. — Hiszen gondoljunk csak arra is, hogy ez úttörőknek