Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-11-19 / 47. szám
40') EVANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 a theol. terminus technikusokra nem állanak rendelkezésükre megfelelő magyar kifejezések, ugy hogy pld. dr. Masznyik Endrének az ő „Pál apostol élete és levelei" c. müvében, vagy „Evang. Dogmatiká"jában formálisan gyártania kellett a megfelelő magyar kifejezéseket. (Becsületére legyen mondva, hogy a legnagyobb sikerrel). Az olvasó közönség közönyét — mely ugyan szintén kezd már szűnni — nem is akarjuk említeni. Pedig hát mi más sarkallja a munkást a maga gyönyörűsége mellett, ha nem annak elismerése ? De ugy vagyunk mi magyarok, hogy a tudomány munkásait nem tudjuk eléggé megbecsülni. A legkisebb királyi kitüntetés, érdemrend, vagy kereszt valóságos glóriával vonja be annak viselőjét az emberek előtt: a tudományban elért egy-egy siker legtöbbnyire csak magát a munkást lelkesíti! Bizony másutt a kir. kitüntetések egész sora s sok egyéb, nem ér fel a tudományban elért egy-egy jelentősebb sikerrel. De ott ám más a közönség is. Hatalmas lépésekkel járnak előttünk a theol, irodalomban is, mi pedig csak kullogunk-kullogunk utánuk. . . Érzi ezt mindenki, de kedve és bátorsága az akadályokkal szembe nézni, csak keveseknek van. Ezen kevesek közé sorakozik most a poz;.onyi theol. akad. igen képzett fiatal tanára is, Hornyánszky Aladár. Sokan ismerjük őt közelebbről is. Fiatalon került közel egy évtizeddel ezelőtt a pozsonyi theol. akadémiához. Nagyobb munkát eddig — eltekintve a Theol. Szaklapban kifejtett tudományos működésétől — még nem kaptunk tőle. Az egy évtizedet önművelésére, ismereteinek gyarapítására fordította és pedig oly szerencsésen, hogy amellett, hogy több európai nyelvet beszél, nemcsak szaktárgyában, az ószövetségi exegesisben (héber, arab és syr nyelvek), de akár a többi theologiai, akár a profán tudományokban a legszélesebb látkörrel bir. Legújabban — ugy hallottuk — szó van róla, hogy „cum iure successionis" a cultus minister egy ujjonnan szervezendő Il-ik tanszékre kivánja meghívni Goldziher mellé a budapesti tud. egyetemre. Nagy veszteség lenne theológiáinkra, melyet egy hamar nem is lehetne pótolni! Kutatásainak, fáradozásainak már előttünk fekszik első gyümölcse. Reményeljük, hogy csakhamar megkapjuk a másodikat s sorra a többit! Első nagy munkája a „Keleti Könyvtár" I. sorozatának 1. számaként megjelent „Héber nyelvtan"-a a legszebb reményekre jogosít. Ritkán jelenik meg a könyv piaczon hozzá hasonló értékű munka. Tudományos értékének még Apponyí Albert gróf cultus minister is elismeréssel adózott, akinek támogatásával jelenik meg tulajdonképpen e mii. A mai áldatlan felekezeti viszonyok között, amidőn a klerikális had oly roppant aggressive jár el minden ellen, ami protestáns : a minister — Apponyi Albert — támogatása kétszeres dicsőség tudós tanárunkra! Nyelvtant irni oly nyelven, melyet beszélünk, olyanoknak, akik azt beszélik, magában véve nem nehéz s nem nagy dolog. Az iró előtt ott áll a hason munkák egész tömege, készen megállapítva, szabályba szedve a nyelv törvénye, kétes esetben segítségére jön jó nyelvérzéke. Legfeljebb az anyag helyes elrendezése, szabatos példák választása az, amihez jó pedagógiai érzék és készség kell. . . De megírni egy holt nyelvnek nyelvtanát, mely bár fejlődésében le van ugyan zárva, de a nyelv törvényei még nincsenek minden tekintetben szabatosan meghatározva, úgyhogy — mint a jelen esetben is — azt magának az irónak kell megtennie, . . . megírni a héber nyelvnek nyelvtanát magyar nyelven, ahol jóformán semmi előmunkálatot nem találunk . . . megírni sikerrel: nem mindennapi dolog, nem közönséges tudás kell hozzája. Ép ez okoknál fogva Hornyánszky „Héber Nyelvtan"-ának megjelenése ugy tárgyánál, mint értékénél fogva valósággal esemény számba megy! A magyar tudománynak nincs oka szégyenkeznie e munka miatt, díszére válnék az még az e téren meszsze előttünk járó német theol. szakirodalomnak is! Hornyánszky egy sereg újítást tett nyelvtanában, a melyek hivatva vannak a héber nyelv tudományos megértését előmozdítani; oly formába öntötte az anyagot, hogy komoly embernek gyerekjátékká teszi a megértést, elsajátítást. A fiatal theológus generátió oly segédeszközt kapott benne, melyért a külföld tanulói is hálásak volnának. Mert bár nem hiányzik benne sem a tudományos rendszeresség, sem a precizitás, e nyelvtan mégis elsősorban a kezdők számára készült. S az e czéllal jelentkező didaktikai érdek a legszerencsésebb módon talált benne megoldásra. A nyelv filozófiától tartózkodik, e helyett a nyelv törvényeit önti preciz szabályokba, melyeket szerencsésen megválasztott példákkal illustrál. Az első 19 oldalig az írással és olvasással, majd innen a 48. oldalig a hangtannal és végül a 48—327 oldalig a tulajdonI képpeni alaktannal (névmások, igék, nevek, partikulák) foglalkozik. Mindenütt a világos látás, az anyag felett való uralom, a szerencsés rendező elme tűnik elénk. Ilyen nyelvtant csak az irhát, aki a sémi nyelI vek legapróbb részleteit is tökéletesen ismeri, aki az ó-szövetség nyelvében otthon van! Az írás és olvasás, valamint a Hangtani szakaszban a szerző becses s ugy szólván nagy részt eredeti irod. illetve nyelvtörténeti kutatásainak eredményeit közli. Az Alaktanban helyes pedagógiai érzékkel előbb a tényleges nyelvalakokkal ismertet meg s csak azután az eredeti formákkal. Az uj szabályokat mindenkor az előző, már ismert szabályokkal hozza kapcsolatba, ráutalván mindenkor a már tanultakkal való egyezés, illetve az azoktól való eltérésekre: mi által a kezdőnek tetemesen megkönnyíti munkáját. Hornyánszky nyelvtana ez értékes és jelentős újításaival túlszárnyalja a külföldnek nem egy elsőrangú, magasztalt héber nyelvtanát ! De nem volna ismertetésünk teljes, ha nem iktatnók ide a sémi philológia legkiválóbb magyar tudósának Goldziher Ignátz egyet, tanárnak a következő birálatos ismertetését ís „Hornyánszky Aladár tanár ur Héber Nyelvtanának kéziratát nagy megelégedéssel olvastam. Ujabb irodalmunk teljes hiányában van a mai tudomány állásának megfelelő tankönyveknek, melyek a sémi tanulmányokkal foglalkozni óhajtó ifjúságot e tanulmányok nyelvtani feltételeibe bevezetnék. Hornyánszky ur munkája örvendetes kezdeményezés ez érezhető hézag pótlásban. A munka általános jellemzésére jó lélekkel mondhatjuk, hogy szerzője tökéletesen bírja a modern sémi nyelvtudomány módszerét és e tudását önálló, független felfogással érvényesiti jeles munkájában, mely tudományos szempontból valóságos nyereséget jelent irodalmunkban. Előkelő tudományos magatartását másrészt nagyon szerencsés módon egyesíti a gyakorlati didaktikai igények ügyes teljesítésével. Nagyon kívánatosnak tartanám, hogy Hornyánszky. ur, kit a sémi philológia terén alapos és szakavatott tudósnak ismerek, a főbb sémi nyelvek grammatikai vázlatának sorozatos kidolgozására nyerne buzdítást.''
