Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-11-19 / 47. szám
40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 De szerintem e munkálat más czélt is óhajt szolgálni, nevezetesen azt, hogy akik biztosságot éreznek magukban a vallási tankönyirodalom terén s a konfirmandusok számára tankönyvet akarnak írni, legyen azoknak is egy útmutatójuk, hogy a tankönyv anyagára nézve mihez szabják magukat. Mert tudtommal ahány a konfirmandusok tankönyve, ugyanannyi s különféle tartalmú. Ä rengeteg sok közül csak egyetlen egyet ismerek, mely egyházkerületünk által előírt alapon épült fel. De ha már benne vagyunk, engedtessék meg, — szíves szeretettel kérem — hogy egyet-mást idevonatkozólag még elmondhassak, Tisztelt barátom azt mondja : „Kifogásom van a tananyag megállapításának II. része ellen, mely a keresztyén erkölcstant írja elő tananyagúi a tízparancsolat alapján." Tisztelt barátom meggyőződése szerint, ez utóbbi lapis offensionis, botránkozás köve, vagy mint ő mondja „tarthatatlan ellenmondásnak látszik. 1 1 Hát pedig ez szerény véleményem szerint se nem ellenmondás, se nem tarthatatlan, hanem nagyon is következetes eljárás. — „A tízparancsolat = a törvény", mondja Ihász. Úgy van, tökéletesen igaz, amennyiben a mózesi, az ótestamentumi törvények egyik eminens része, melynek hivatása, feladata nem szűnik meg, sőt „egy kis jóta vagy egy pontocska el nem múlik e törvényben, mígnem abban mindenek beteljesíttetnek." (Máté V. 18.) Nem is csak Izraelnek, hanem az egész művelt emberiségnek szóló öröktörvény marad a tízparancsolat. Épen ezért nem zárja ki, de sőt megköveteli, hogy mindenkor szoros kapcsolatban maradjon azzal a keresztyéni erkölcstannal, melyet Jézus Krisztus nemcsak tanított, de szent és példás életével első sorban ő maga övéinek megmutatott. Még kevésbé szakítható el a kettő egymástól, hogyan lehetne a kettő között ellenmondás, mikor Üdvözítőnk maga mondja: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény és a próféták eltörölésére ..." A törvény nekünk vezérlő mesterünk volt a Krisztusra. (Qal. 3., 24). Äz is marad. A törvény nem az igéret ellen adatott. A törvénynek vége a Krisztus, minden hívő embernek igazságára (Rom. 10. 4). Tudnivaló, tudnunk kell, hogy van a törvénynek egy más jelentősége is, nemcsak az úcjynevezett: „usus legis paedagogicus, s elenchtikus". Es ez: az „usus legis didacticus seu tertius", mely mint Istennek kijelentett akarata, életünknek sinór mértéke, megismerteti velünk kötelességeinket.Más fundamentumot senki nem vethet, mint a mely vettetett. Nem is akar vetni. A meglevő alapra óhajt építeni, mégpedig nem is szénát, szalmát avagy pozdorját, hanem aranyat, ezüstöt, drága köveket. —• Eddig sem volt, ezután sem leszen ellenmondás a keresztyén erkölcstan tanításában, ha az a tízparanssolat alapján történik. Akkor is a keresztyén erkölcstan és a keresztyének erkölcsi élete abból az önzetlen és páratlan szeretetből indúl ki, abban gyökeredzik, melyet Jézus és az ő nyomdokain az apostolok tanításaikban hirdettek és hogy nekünk példát adjanak, mindenkor maguk is gyakoroitak. Hogy nincs ellenmondás a kettő között, hivatkozom magára a „hegyi beszédre" (Máté 8. VII. rész), melynél magasztosabb igazságok tudatára az emberiség soha nem ébredhet, mint aminők Jézus hegyi beszédében mint drága gyöngyök lerakva vannak. Uggannyira, hogy haladjon bár a szellemi műveltség bármennyire, bármennyire, növekedjenek bár még oly széles kiterjedésben es megmérhetlen mélységben a természettudományok s velek az emberi 1 szellem, a keresztyénség fensége és erkölcsi műveltsége azonfelül, mi az evangéliumokban csillámlik és fénylik, — nem mehet, oly véghetetlen nagy az. Az előadottak nyomán arra a kérdésre tehát: „1. Használhatom-e a konfirmáczíói oktatásnál az egyházegyetem által szabadalmazott konfirmacziói kátékat, habár azok tananyag beosztásai, az egyházkerület által elfogadott javaslat tananyag-beosztásával nem egyeznek?" — tisztelettel a következőket felelhetem: Szabályzataink értelmében minden hazai evang. lelkész, ha engedelmeskedni akar egyházi alkotmányunknak és azon felépült egyetemes szabályoknak, csakis az approbált könyveket használja és használhatja. A 2-ik kérdésre: „Szabad-e nekem konfirmáczíói oktatásomban konfirmandusaim erkölcsi életét a mózeismus tízparancsolatján építenem, holott annak senki nem vethet más fundamentumot, mint amely egyszer vettetett, a mely a Krisztus", csak annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy aki a tízparancsolat alapján tanít, tanítja a keresztyén erkölcstant, hogy beoltva legyenek a gyermekek az ördög és annak álnokságai ellen; az nem tagadta meg a fundamentumot, mely egyszer vettetett. Már csak azért sem, mert Jézus maga is foglalkozik a tízparancsolattal, czítálja, magyarázza, bővíti, alkalmazza. Úgy tesz Luther is. A tízparancsolatot tette katéjának első részévé. — Annak tanítása elengedhetetlen iskoláinkban most is, ha valláserkölcsi nevelésben akarjuk részesíteni gyermekeinket. Luther kátéja pedig nagy tekintélyű könyv, symbolikus könyveinknek egyike. Kelt L.-patonán, 1908. Márton napján. Bognár Endre. T Ä R C Ä. Älakitsunk parochialis könyvtárakat. Ajánlva az egyházmegyei, egyházkerületi és egyetemes gyűlések és lelkészi értekezletek figyelmébe s támogatásába. I Réges régen elhangzott az eszme, alakítsunk ' parochialis könyvtárakat. Nyujtsunk módot a lelkészeknek, hogy haladjanak a korral, ismerkedjenek meg a tudomány legújabb vívmányaival, tudományos kutatásaival, hogy képzett, müveit, sokoldalú képzettséggel bíró papságunk legyen. — Azonban minden nemes törekvés, életbevágó eszme hajótörést szenved a kij vitelnél. Hiányzik a nervus rerum gerendarum : a pénz; gyülekezeteink szegények, a nehéz anyagi gondok, a létfenntartás, igénybe veszi az összes pénzforrásokat, nemhogy évenként nagyobb összegei fordíthatnának a parochialis könyvtárak létesítésére. — Lelkészeink pedig az 1600 koronás fizetés mellett, küzdve ugyancsak a mindennapi életszükségletekkel, csekély jövedelmeikből nem nagyon sokat költhetnek irodalomra. Pedig az irodalom pártolás, új könyvek beszerzése nagy áldozatokat kiván. Az ismeretterjesztő, a tudományos kutatásokat és vívmányokat tárgyaló müvek beszerzése — legyenek azok egyháziak avagy világiak — igen nagy áldozatokat igényelnek. Be kell vallanunk, theologiai intézeteink tudományos színvonalon álló lelkészi kart nevelnek, — minden szép és nemes eszmék felkarolására lelkesítik a theologust, a tudományos kutatás legújabb vívmányaival megismertetik az élet küszöbe előtt álló fiatal lelkészi I gárdát, megjelölik az utat és a módot, melyen a jól
