Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-07-02 / 27. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí235 Esperességi közgyűlés. Ä m. hó 24-én d. e. 9 órától kezdve tartotta meg a brassói ág. h. ev. m. egyházmegye évi rendes közgyűlését Bácsfaluban, az ev. templom helyiségében. Ennek előzményeit, lefolyását stb. lehető legrövidebben és tárgyilagosan igyekezünk itt előadni, minél kevesbb reflexióval, tudván azt, hogy csak a tényeknek van döntő értékük. Kedden délelőtt ugyancsak Bácsfaluban a bras-' sómegyei ev. papság tartott lelkészegyesületi gyűlést, melyen különösen a lelkészi kart érdeklő ügyek tárgyaltattak. Ugyanaz nap déiután 3 órától kezdve ugyanott esperességi előértekezlet tartatott, amelyen az esp. közgyűlés nehezebb és fontosabb tárgyai készíttettek elő egyértelmű megállapodással. Másnap reggel, szerdán, 8 órakor gyámíntézeti istentisztelet j tartatott s ezt követőleg mindjárt kezdődött az esp. ; gyámintézeti közgyűlés, amelyen a segélyért folya- j modó egyházak kérvényei intéztettek el. Az esperess. gyámintézet rendelkezésére álló adomány : ca 21 ko- j rona a kerületi árvaháznak szavaztatott meg. Szóba j került az országos nőegyesület eszméjével kapcsolatban gyülekezeti nőegyletek alakításának szüksége is. Mindjárt a gyámintézeti közgyűlés bezárása után az esp. közgyűlés következett, melyet Skita Mihály esp. másodfelügyelő nyitotta meg rövid, de tartalmas beszéddel, amelyben megemlékezett Molnár Viktor államtitkárról, mint esp. felügyelőről és az ő mult évi 25 éves közszolgálati jubileumáról, akit az elnök ez alkalommal is e közgyűlésből üdvözöl. Köszönetét fejezi ki azon megtiszteltetésért is, melyben őt a bras- ! sómegyei papság és a világiak egy része részeltette • az egyházak, illetve az esperesség nevében az ő birói j működésének idei 25 éves fordulója alkalmából. Űd- ! vözlí a közgyűlés tagjait, arra kérvén őket, hogy az egymás iránt való szeretet, jóindulat és békesség hassa ! át szivüket és egész tanácskozásukat. Ezután Bohus ! Pál esperes is üdvözli a megjelenteket és kijelenti, i hogy nem hallgathatja el azon örvendetes tényt, hogy a király Skíta Mihály m. felügyelő urat az ő fáradalmas birói pályáján kir. táblabírói minőségben előléptette. Ez a mi esperességünknek is öröme, büszkesége és i kitüntetése is. Kéri a felügyelőt, hogy őt és az egyházmegyét továbbra is részesítse az ő munkás szeretetében. Mindkét elnök beszéde lelkes éljenzéssel vétetik tudomásul. A közgyűlés tagjainak igazolása után jegyzőkönyvi hitelesítésre kiküldettek: Szexty Kálmán, Kiss Árpád lelkészek, Bacsó Mihály és Mátisz Bálint felügyelők. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének tárgyalásánál esperes jelezte, hogy e jkv. 3. pontja ellen Petrovics Pál lelkész felebbezést adott he, amelyet azonban ő az előértekezleten visszavont. Petrovics Pál lelkész kijelentette, hogy bár fönntartja a felebbezésében kifejezett azon állítását, hogy a tavalyi esperes, gyűlés jegyzőkönyvének 3. p. határozata nem a teljes valóságnak megfelelően vétetett föl, illetőleg nem úgy, amint kimondatott ; de miután o a békeelintézésre felhivatott, hogy senki ne vádolhassa őt azzal, hogy a békességnek útjában áll, kész a békességért áldozatot hozni és felebbezését visszavonja. Ezután az esperesi jelentés terjesztetett elő ugy a mult közigazgatási évről, mint a mult közgyűlés határozatainak végrehajtásáról. (Folyt, köv.) T Ä R C Ä. Az evangelikus istentisztelet. (A liturgia egységesítése kérdéséhez.) 4. §. Äz evang. istentisztelet Németországban napjainkban. Az evang. istentisztelet a XVI. század folyamán Németország határain belül teljes megállapodásra jutott. A régi gyülekezetek simították, javítgatták istentiszteleti rendjeiket, az újonnan keletkezett egyházak pedig, hol az egyiktől, hol a másiktól kölcsönözték azt. örvendetes változásnak csak az egyházi ének ment keresztül, mely az összes evang. istentiszteleti rendek lényeges alkotó részét képezte s mely e század vége felé s a XVII. században fejlődése tető pontját érte. Nem ok nélkül panaszkodott egy jezsuita, hogy Luther egyházi énekeivel több lelket hódított meg, mint öszszes egyéb irataival. A 30 éves háború borzalmai, melyek a rendes istentisztelet megtartását lehetetlenné tették, az orthodoxia, mely a fősúlyt a dogma scholastikus hirdetésére fektette, a pietismus nemes, de mégis rajongó lelkületével s conventikulumaival, majd a rationalismus észvallásával — valamennyi dermesztőleg hatott a közösségi istentisztelet lefolyására. A legtöbbet ártott természetesen a 30 éves vallásháborún kívül a rationalismus, amely as istentiszteleti rendből minden liturgikus részt törölt s az egyházi énekeket is ész-elvének megfelelőleg elferdítette. („Es ruh't die halbe welt, Nun ruhen alle Wälder" c. énekben.) Az istentisztelet liturgikus részéből elmaradt az introitus, a Kyrie, a Gloria s a praefatio. Ezeknek helyét 1—2 ének töltötte be, melyek minden összefüggés nélkül következtek egymásra. Itt-ott mégis megmaradt a salutatio, a collekta s a szt.-irási részek fölolvasása. Sok egyházi tartományban nem volt kötelezőleg bevett istentiszteleti rend, az teljesen az épen működő lelkész vallásos meggyőződésének és liturgikai ízlésének volt alávetve; ebből magyarázzuk a számos prjvat agenda keletkezését s az istentiszteleti rendnek teljes elfajulását. A szeretet által csakis a felebarát lelki javát célzó és munkáló szabadságból, melyet Luther a „Formula missae"-ban s a „Deutsche Messe"ben annyira hangsúlyozott, igy fejlődött ki a rationalismus behatása folytán a legnagybb önkény, mely megvetve a történelmi multat s a történelmi fejlődés törvényét, durva kézzel rombolta szét az evangelikus egyház istentiszteleti rendnek gyönyörű épületét! A XIX. század 40-s éveiben nagy erővel indult meg az egyházi élet újjá ébredése. A rationalismus merev, száraz ész-vallásával elbukott. Az Istennek gyermeki s a felebarátnak őszinte szeretetben nyilvánuló, a gyermeki hit alapján épült egyházi élet korszaka Következett. Előbbi általában az egyházi és istentiszteleti élet bensőségében, utóbbi pedig a szeretet intézmények a bel- és külmissio szervezésében jutott kifejezésre. Az istentiszteleti élet megujulása Németországban III. Frigyes Vilmos porosz király nevéhez fűződik. — E fenkölt szellemű s mindenek fölött vallásos uralkodó élénk figyelemmel kisérte a theologiai viszonyok forrongását, különösen pedig a rationalismus dermesztő hatását az egyházi életre s 1816-ban kiadatott egy az ő udvari lelkésze által összeállított agendát ,,Liturgie für die Hofkirche zu Potsdam und die Garnisonkirche