Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-07-02 / 27. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí233 jat szedni nem szabad egy nyilvános iskolában sem, csak magán és a társulatok által fenntartott iskolákban. A kárpótlásban azonban a most említett többi követelmény nem lesz meg. A községi és hitfelekezeti iskolák fenntartóinak az állam kárpótlást nyújt azon bevételi csökkenésért, amelyet a tandímentesség maga után von, a törvényjavaslat törvényre emelkedése, illetve e törvény életbe lépésekor már fönálló mindazon iskolákra nézve, amelyek a tanítói fizetés és korpótlék kiegészítése céljjából kért államsegély engedélyezésére nézve megállapított föltételeknek eleget tesznek. — A kárpótlás tehát a tandíjmentességből származó bevételi csökkenés pótlására jár. Úgy de sok gyülekezet már jóval előbb gondolt azon visszásságra mely fenn áll a következő iskoltartás és a tandíjszedés közt. — És bölcsen megszüntette a tandíjak és fölemelte az iskolai adó terhét. Ezek a bölcs gyülekezetek állami segélyt nem fognak kapni, mert jövedelmük a tandíjmentesség elrendelése által csökkenést nem szenved. Miért teremtettek olyan állapotokat, amelyeket a törvény bölcsessége eddig ki nem fundált! Vannak oly gyülekezetek is, amelyek azon elvnek hódolnak: — Viselje az oktatás költségeit az, aki az iskolának közvetlenől hasznát látja! Fizessen csak az a szüle, akinek isholába járó gyermeke van. A tandíjból tartják fönn iskolájukat. Ezeknél most testté válik nem a tandíjmentesség csak, hanem — az ötszázalékos, nagyon csekélynek mondható iskolai adón kivűl — a teljes, tökéletes ingyenes oktatás i Vannak végül oly gyülekezetek, amelyek tandíjért, padpénzért a tanítás áldásaiban részesítenek más hitfeleKezeti tanulókat. Ezek a tadulók mostani számarányának megfelelő kárpótlást fognak kapni, melynek összege többé változás alá nem eshetik. Ha fogy is e tanulók száma, az iskola jövedelme nem csökken. — De ha növekszik e tanulók száma, talán a padok számát kell náluk emelni, tán a tantermet nagyobbítani, tán egy uj tanerőt alkalmazni, az államtól nyerhető kárpótlás összege megmarad a régiben. Előfordulhat az az eset is — és nem ritkán fog előfordulni, hogy a tanítónak meghívó és dijlevelében, ezen kétoldalú szerződésben kötelezőleg igért a hitközség mindegyik bejáró tanköteles után bizonyos összegű tandíjat. A bejáróktól meg is kapta a tanító, be is vallotta becsületesen a nyugdíjösszeg megállapításának céljára, a javadalmi jegyzőkönyvben az akkor befolyt összeget. Többel: — remény fejében, hogy szaporodni fog ez az összeg, nem vallhatott be, mint amennyit kapott. Őt e tekintetben mulasztás nem éri. A törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után megszaporodnak tanítványai. — A tanító a meghívó levél alapján követeli a tandíjat nagyobb összegben, a gyülekezet hivatkozik reá, tandíjat szednie nem szabad, egyéb fedezete nincs, a pénztárából nem igérte ezt az összeget, az állam nem emeli fel a kárpótlást. — Mennyi viszálynak, mekkora elégedetlenségnek csirája rejlik e körülményben! (Folyt, köv.) Nógrádi ág. hitv. ev. egyházmegye közgyűlése. Evang. egyházunk ezen egyik legnagyobb és legtekintélyesebo esperessége jun. hó 24, 25 és 26-án tartotta Balassagyarmaton évi rendes közgyűlését. A közgyűlésre a lelkészek majdnem teljes, a világi felügyelők igen tekintélyes számban gyűltek össze. Az elnöki tisztet Hrk János föesperes, málnapataki lelkész, s Beniczky Árpád országgyűlési képviselő, esp. felügyelő töltötte be s a közgyűlésen megjelentek (mint vendégek) D. Baltik Frigyes püspök, és Laszkáry Gyula kerületi felügyelő is. A rendes közgyűlési tanácskozást megelőzte jun. 24-én este 6 órakor a közös papi és esperességi értekezlet, a melyen a közgyűlés elé kerülő fontosabb tárgyak kerültek előleges megbeszélés alá. Jun. 25-én reggel 9 órakor kezdődött a rendes közgyűlés, melyet a föesperes buzgó imája és az esp. felügyelő magas szárnyalású, nagy hatással előadott megnyitó beszéde nyitott meg. — E megnyitóban az esp. felügyelő utalt arra, hogy a hithűség és hazafiság ikertestvérek s főképen protestáns egyházunk múltja, a történetnek megfelelő lapjai ékesen tanúskodnak a mellett, hogy midőn protestáns elődeink egy kezükkel a hazaszabadságát védték, a J másikkal a vallásuk, hitök eilen intézett támadásokat I verték vissza. Ámde az idők megváltoztak! Ha espe1 rességünkben — úgymond — a híthűség és hazafiság | együtt virultak protestáns testvéreink szívében, most [ sajnos — a konkolyhintők rossz magot hintettek szét i s esperességünk területén felütötte hydra fejét a panszlávismus. Ez ellen nekünk tömörülnünk kell, hogy a protestáns név régi dicsőségét a hazafiatlanság vádjával beszennyezni ne hagyjuk. Legyünk hazafias protestánsok, hűen tegyük meg kötelességünket egyházunk és hazánk iránt egyformán. Az új, megváltozott viszonyokkal életbe lépő intézményeket, a kor fejlődésével felszínre kerülő eszméket nekünk üdvözölnünk kell. Üdvözölnünk kell az új iskolai törvényt, a mely — bár autonómiánkat bizonyos pontokon csorbítja, mégis a hazafias, nemzeti irányú nevelés terén egy ujabb korszaknak a kezdetét jelzi. Védjük jogainkai s küzdjünk jogainkért az 1848. évi XX. t. cz.-ben lefektetett elvek alapján, rendezzük be egyházi intézményeinkei a kor kívánalmaihoz képest. Ebben leszek én vezér s arra kérem, hogy nagytíszteletü lelkészi kar ezen irányban kövessen engem s azon reményben, hogy követni fog, szívélyesen üdvözölve az egyes egyházak kiküldötteit, képviselőit, jelen közgyűlést megnyitom. Ezen megnyíló beszédei s a benne foglalt irányelveket a közgyűlés magáévá tette s egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatni rendelte. Ezután jöttek a tárgysorozat pontjai egymásútán. Mráz Gyula Pál etrefalvai lelkészi és dr. Sztranyavszky Sándor surányi felügyelőt a föesperes a közgyűlésnek bemutatta, illetve őket az esp. rendes szavazattal bíró tagjai sorába vette fel. A föesperes kimerítő jelentése után, melyben a közig. év. minden mozzanatára kiterjeszkedett, olvastattak a mulí évi esperességi és kerületi közgy. jegyzőkönyveinek határozatokat igénylő pontjai. Az alsó- és felső nógrádi papiértekezlet jelentései alapján a következő fontosabb határozatok hozattak: az egyet, nyugdijint. szabályzat revisiőjdra nézve az esperesség csatlakozott a pozsonyvídéki egyházmegyék e tárgyú „felhívásában" foglalt azon irányelvhez, hogy az egyet, lelkészí nyugdíj — az átalány rendszer szerint — legyen 2400 kor, ha azonban egyesek nagyobb nyugdijai akarnak maguk részére biztosítani, ám tegyék azt meg, de nem az egyházak és a közalapi vagy államsegély terhére, s igénybevételével, hanem saját megfelelő befizetéseik alapján. A nyugdijígény ne tétessék függővé az 5—10 szolgálati évtől, hanem kezdődjék a jogosultság a munkaképtelenség beálltával. Ugy szintén a nyugdíjba , 'JL.V A