Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-06-18 / 25. szám
1908 EVANGELIKUS O R ALL U 217 és szabatosan adott elő. Utána Korbély Géza eperjesi lelkész mondotta el szószéki beszédjét. A kegyeletes visszaemlékezés áhítatos óráiban égi jelenések suhannak át lelki szemei elótt. Látja kiszállani sírjaikból a vértanúkat, a rendíthetetlen hazaszeretet és mély vallásosság mártírjait. Ä mártírok sírja és emléke a hűségfogadás oltára. Csak ott egészséges a szellemi élet, ahol folytonos gazdagodás van az együvé tartozó lelkek egymásra való hatásában, a múltak szent hagyományaínak őrzésében és a jövendő dicsőségéért való imádkozásban és munkálkodásban. A mi vértanúink minden idők prófétái, vezető Géníusai. Életük bizonysága annak, hogy Jézus követése önfeláldozás: 1. a nemzeti és vallási örök eszmékért és 2. a jövendő dicsőségéért. — Lelkes, hazafias szellemben s mély vallásos érzéstől áthatva, szívből, a szívekhez szólva elmélkedett ezen témáról, kegyelettel áldozva az eperjesi mártírok dicső emlékének, majd beszédét így fejezi be : „Ti pedig nagy szellemek, vértanú őseink, nagy eszmék mártírjai! ne hagyjatok el sohasem! — Mint Csaba vitézei a hadak útján, szellem ihletéssel keressetek fel, ha veszélyben van a haza, a vallás, amiért életet áldoztatok. Ti örökké valók vagytok nemzeti és egyházi életűnkben. Templomainkban a ti életetek fényével gyújtunk új szövétneket. Ne engedjétek, hogy emléketek megőrzése, csak tétlen merengés legyen. Lánglelketek, szenvedéstek, halálotok hevűlésben tartsa mindig lelkeinket, hogy növekvő fénynyel világoljon a haza és a vallás iránti hűség mindenütt. — Az Istennek pedig legyen hála, aki diadalmat, dicsőséget és örökkévalóságot adott néktek, a mi úrunk Jézus Krisztus által." „Ima. Mozart V. A.-tól" volt a vegyesker ezután következő előadott darabja, s végűi Zelenka Pál püspök apostoli áldása rekesztette be az ünnepély templomi részét. Az ünneplő vendégek, ifjúság, a város és vidék közönségének ezrei az ősi collegium észak-nyugati sarkánál gyülekeztek azután, ahol egy szép sátor volt — szónoki székkel — felállítva, szemben a collegium sarkába beépített s lepellel letakart emlékszoborral. — A sátorban az előkelőségek foglaltak helyet, előtte a nagytéren az ünneplő közönség helyezkedett el. Itt a collegiumi ifjúság énekkara nyitotta meg Kapy Gyula tanár vezetése mellett egy karénekkel az ünnepélyt. Tahy József, Sárosvármegye alispánja, a collegiumnak h. felügyelője üdvözölte a megjelent vendégeket. Majd báró Prónay Dezső, egyetemes felügyelő lépett a szónoki székre s elmondotta szokott ékes szólásával tartalmas ünnepi beszédét. A XVI, XVII. és XVIII. századok szomorú történeti eseményeivel foglalkozván, kiemelte a Carafa korszakát, mint a magyar történelem legszomorúbb korát. „Sajátságos és nem véletlen, hogy az 1687-ik év, amelyben történtek azok a szomorú események, amelyeknek színhelyére ma egybegyűltünk, ugyanaz az esztendő, amelyben az osztrák uralkodóház trónöröklési joga törvénybe iktattatott. Ha a XVII.-ik század II.-ik felének kormányzati intézményeit, közlekedési eszközeit tekintetbe vesszük, természetesnek kell találnunk, hogy az ország távolabbi részeiben székelő és bizonyos hatalmi körrel fölruházott tényező minden egyes cselekvését nem lehet mindenkor a központi kormányzás rovására írnunk. — De épen olyan kétségtelen, hogy az irányt és a rendszert mindenkor a központi kormányzás szabta meg. Carafa egy rendszernek jól megválasztott eszköze és az ő áldozatai egy rendszernek áldozatai. Elrémítés volt a cél. Áldozatokra volt szükség, tekintet nélkül arra, vannak-e olyanok, akikre nem ugyan a magyar alkotmány és törvény szellemében, de az Isten kegyelméből való korlátlan fejedelmi hatalom legtúlzottabb felfogása szerint rá lehet-e fogni a királyi hatalom ellen való összeesküvést. — De jó alkalom volt ez a jószág elkobzására is. — Annak a rendszernek a követésére, amellyet a 30 éves háború folyama alatt Csehországban oly nagyszabásúan alkalmazott az osztrák politika. A vagyon elkobzás is valóságos rendszerré vált. Számtalan áldozata volt annak a törekvésnek, hogy hazánkat az osztrák uralkodó ház korlátlan uralma alá hajtsa, a politikai és a vallásszabadságot megsemmisítse. A küzdelem ezen törekvések ellen önvédelmi harc volt mindig, amelynek erkölcsi jogosúltságát tagadni nem lehet. Ha a Caraffa által szervezett eperjesi vértörvényszék áldozatai, az alkotmány és a vallásszabadság megvédésére valóban szövetkeznek, ha mindannyian párthívei is Thökölynek, ha ezt kétségtelen bizonyítékok igazolták volna, akkor ők vértanúi legmagasztosabb törekvéseinknek. De amíg egyrészről kétségtelen, hoyy ők vallásukhoz, egyházuknak törvényben biztosított jogaihoz, a nemzetnek jogaihoz és szabadságához ragaszkodó hazafiak, a magyar törvények alapján hűtlenséggel még gyanúsíthatok sem voltak. És mégis kínpad és halál lett osztályrészük. Huszonnégy hazafi vérzett el itt ártatlanúl. — Evangéliumi vallásukhoz való ragaszkodásuk és hazafias érzületük ártatlan áldozatai ők. A iegmegrendííőbb s a legmeghatóbb események egyike ez, Kegyeletes érzés vezette a tiszai evangélikus egyházkerület eperjesi collegiumának tanári karát, pártfogóságát és magát az egyházkerületet, midőn a vértanúk szenvedése színhelyének közvetlen közelében emléket emelt nekik és minketezen ernlék fölavatásának ünnepére itt egybegyűjtött. Ámde, habár az emlék létesítését evangelikus keresztény egyházunk körében kezdeményezték, ez az ünnepély nem egyedül egy vallásfelekezetnek kegyej letes ünnepe. Már utaltam arra, hogy a magyarhoni ! evangelikus egyházak szabad vallásgyakorlatáért és a I magyar alkotmány sérthetetlenségéért vívott küzdelmek 1 egymástól elválaszthatatlanok, még ha ez a kapcsolat ; nem is volna olyan szoros, akkor is a nemzet leigázására törő idegen önkényuralom ártatlan áldozatai kegyeletes emlékének ünnepe a mai nap. Felekezeti különbség nélkül résztvevője a mai kegyeletes ünnepnek az összes jelenlevő közönség. — Részt vesz benne az országgyűlés képviselőháza küldöttsége útján, tehát a legilletékesebben képviselve részt vesz benne az ország. Méltán részt vesz benne az egész nemzet. De nem elég néhány pillanatra átengedni lelkűnket a hazafiúi kegyelet érzésének ; miként állandó emléket akartunk állítani az ártatlan áldozatoknak, legyen lelkűnkben is állandó a kegyelet érzése emlékük iránt. Lehetnek talán egyesek, akik nem tartják helyén valónak hazánk története legszomorúbb korszakai- és j eseményeivel való folytonos foglalkozást, a múlt szoI morú emlékeinek minél élénkebn föntartását. — Ámde i ezek tévednek. Miként a haza fogalma nemcsak egy darab földet jelent, hanem az azon ßlö és sajái öntudattal bíró nemzetet is, a nemzet fogalmát is tágabb értelemben nemcsak egy bizonyos adott időben a jelenben elő
