Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-06-18 / 25. szám

218 EVANGEL1KUS ORALLO 1D08 nemzedék alkotja, a nemzet fogalmához tartozik az a tudat is, melylyel az múltjáról bír. Van a nemzet múltja leggyászosabb eseményeível való foglalkozásnak minden szomorúsága és a fájda- | lomnak végtelen érzése mellett is rendkívül lélekemelő ! sőt bíztató hatása, mert igazak a szentírás szavai: i „Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lészen az embernek lelke." , És a mily igaz az idézett mondás, oly annyira illik j ezen kegyeletes ünnepélyünkre. A szerencse, a jólét ; teszi rendszerint elbizakodottá az egyes embereket, a 1 hatalom a nemzeteket. — És az ilyen ünnep mint a mai, midőn szomorú sőt megrendítő emlékezet újul föl és élénkít meg bennünk, és arra késztet, hogy nem­zetünk történetének összes szomorú eseményeire visz­szatekíntsűnk, nem kelti fel bennünk a csüggedés ér- ! zését. A hosszas és megújuló küzdelmek, a sok szen- ; védés, a szomorúság és gyász mellett, nem-e tesz egyúttal tanúságot nemzetünknek szívósságáról, kitár- j fásáról és életre valóságáról. A szomorú eseményekben van vigasztaló elem is. — A végtelen sok szenvedés, ami századokon * át nemzetünkre nehezedett, ma egyik legkétségtelenebb tanúsága nemzetünk életrevalóságának. Vértanúink nagyszáma gyászba borítja lelkűnket, de tanúsítja a hazájukat híven szeretők nagyszámát is. Ha visszagondolunk a múltnak nagy szenvedé­seire, nem-e tűnnek fel aránylag csekélyeknek a közel múlt időknek bajai? Nem kell-e bizalommal tekinte­nünk a jövő felé, annak a tudatában, mily nagy küz­delmeket vívott meg e nemzet, hol sikerrel, hol si­kertelenül, és ha balsiker volt osztályrésze, milyen szenvedéseket tudott elviselni hosszú időkön keresztül, megállva helyét, és ezel is kétségtelenül tanúsítva jo­gát a léthez, életrevalósághoz. Az ártatlanul szenvedett vértanuk kegyelettel őrzött emléke, minden szomorúsága mellett tehát kell, hogy lelkünkre nemesítőleg hasson. Sőt ma már bíz­tató és buzdító hatású is. Nemzet, a mely mindazt a szenvedést kiállta, a mely a magyarnak jutott osztály­részül, bebizonyította életrevalóságát. Magasztos és szent küzdelmeink vértanúi iránt érzett háládatos kegyelet és a múlt szenvedéseinek kíbírásából a jövőbe vetett remény érzete töltse be lelkünket, egész valónkat és a hozzánk közelebb cső küzdelem eyyík emlékünnepén elhangzott költői sza­vakkal avassuk föl ez emlékművet is: »Ne könnye­ket, győzelmeket áldozzatok síranik fölött«. Az ünnepi beszéd elhangzása után Csengey Gusztáv tanár lapunk mai tárczarovatában olvasható ünnepi ódája következett, mely erős, de igaz színek­kel festette a mai megalkuvó rendszernek törekvéseit s igen meghatólag emlékezett meg a vértanúkról. Ifj. Draskóczy Lajos tanár adta elő e gyönyörű költe­ményt teljesen átérezve azt s magával ragadva hall­gatóit. Kubínyi Albert jubiláns egyházfelűgyelő átadta az emlék művet a Collegium fenntartó hatóságának s ennek nevében Gyürky Pál főesperes, mint a coll. igazgató választmány elnöke átvette azt," mindkettő megható beszédben. Báró Prónay beszédének befejezéseül a lepel lehullott az emlékműről, a mely egy vértanú alakját, akinek arcán a szenvedésnek és törhetetlen híthűség­nek markans vonásai látszanak, és mögötte a hóhért a pallossal ábrázolja. Az alatta levő márvány táblán e sorok olvashatók : »Istent imádni s hazát szeretni tőlünk tanuljatok! Carafa 1637 évi eperjesi vértör­vényszékének áldozatai: Zimmermann Zsigmond, Rau­scher Gáspár, Baranyay Ferencz, Keczer Gábor, Sárosy Márton, Schőnlében György, Medveczky Sá­muel, Feja Dávid, Székely András, Kovács Györyy, Bertók János, Palásthy Gábor, Radvánszky György, Feldmayer Simon, Weber Frigyes, Bezegh György, Weber Dániel, Fazekas, Lányi és 4 ismeretlen, ösz­szesen 24-en. Az eperjesi vértanúk emlékének meg­örökítésére közadakozásból emelte az eperjesi ev. collegium. 1908.» Az emlékmű talapzatára a következő küldött­ségek helyeztek koszorút: Az Országgyűlés főrendi­háza nevében Br. Prónay Dezső és Vályi János gk. püspök. Az országgyűlés képviselőháza: Hammers­berg László. Az Országos függetlenségi párt: Szent­iványí Árpád. Dunántúli egyházkerület : Gyurátz Fe­rencz püspök, Szeniczey Géza felügyelő. Tiszáninneni ref. egyházkerület: Révész Kálmán esperes, püspök­helyettes. Az eperjesi ág. h, ev. egyházközségek: Korbély Gáza lelkész. A késmárki ág. hitv. evang. egyházközség: Karátsonyi Zsigmond lyceumi igaz­gató. Sárosvármegye törvényhatósága: Tahy József alispán. Eperjes szab. kfr. város: Krayzeil Áladár polgármester. Abaúj-Tornavármegye: Puky Endre ' alispán. Sopron szab. kir. város: Bancsó Antal theol. | akad. tanár. Nyíregyháza r.-t. város: Leffler Sámuel I főgim. igazgató. Eperjesi Collegium és ifjúsága : Lud­! mann Ottó. A theol.- jogi akadémia, főgimnázium és tanítóképezde. Eperjesi m. kir. posta- és távirdahiva­tal. Bártfai határszéli rendőrkapitányság: Bánó Iván határszéli rendőrkapitány. Eperjesi kir. kath. főgim­názium. Késmárki ág. h. ev. lyceum : Karátsonyi Zsig­mond igazgató. Eperjesi gör. kath. tanitóképző-inté­I zet. Sárosvármegyei Gazdasági Egyesület: Piller I Kálmán elnök. Eperjesi ev. Nőegylet: Sztehlo Já­| nosné elnök és Mayer Endre. Budapesti Bethlen Gá­i bor-Kör : Mikler Károly dr. jogkari dékán. Ezeken kívül képviseltették magukat: A m. kir. s kormány (a miniszterelnök hivatalos megbízása alap­i ján) Dr. Meskó László államtitkár, a magyarországi ! ág. h, ev. egyházegyetem Br. Prónay Dezső és Dr. Baltik Frigyes püspök, a bányai egyházkerület Zsi­linszky Mihály v. b. t. t. felügyelő és Scholtz Gusz­táv püspök, a dunánínneni egyházkerület Baltik Fri­gyes dr. püspök, a dunántúli egyházkerület Gyurátz Ferencz püspök, Szeniczey Géza felügyelő, a tiszai ! egyházkerület Szentiványi Árpád felügyelő, Zelenka i Pál püspök, az erdélyi ref. egyházkerület Péter Ká­j roly ref. lelkész, egyházkerületi titkár, a bártfai ág. h. ev. egyház Francz Vilmos lelkész, Tirscher István : egyházfelügyelő, az eperjesi orth. izr. hitközség, Deb­i recen sz. k. város Végh Gyula rendőrfőkapitány, Kis­küküllővármegye Réz Mihály dr. tb. főjegyző, Liptó­vármegye Joób Marczell alispán, Balló Rudolf főjegyző, Pereszlényi Zoltán szolgabíró, Andorkó Tamás pénz­ügyigazgató, Szepesvármegye Zsedényi Okolicsányi Ede orsz. képviselő, Mery Pál árvaszéki ülnök, Ta­kács József törv. hat. biz. tag, Kisszeben sz. kir. város Havrillay Sándor főjegyző, Topperczer György ügyész, Kassai kir. jogakadémia Kérészy Zoltán dr. igazgató, Bálás Károly dr., E. Nagy Olivér dr. jogta­j nárok, Máramarosszigeti ref. jogakadémia Gergely [ György dr. jogtanár, Sárospataki ref. főiskola ifjúsága ! Papp József főiskolai szénior, Tóth Elek jogász-egye­! sületi elnök, a soproni ev. főiskola Bancsó Antal j theol. akad. tanár, az eperjesi kir. törvényszék, az eperjesi kir. kath. főgimnázium Tóth Sándor dr. igaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom