Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-06-18 / 25. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí220 nács is foglalkozni fog. — íme, ily fennkölt formában, nemes, hazafias, békés céllal, de a jogos önérzet hangján lehet kivívni mindenütt igazainkat. Rz ünnepi hét lélekemelő hatása alatt mondjuk tehát: az evangélium szellemé­ben tovább, előre ! És most átadjuk a szót tudósítóinknak. 1. Rz országos evang. szövetség. Ülés helye: Lónyai-utcai ref. főgimnázium dísz­terme. Ideje: június 9. d. e. 10—12. Jelenvannak: Gr. Dégenfeld József elnöklete alatt: Br. Bánffy Dezső, Zsilinszky Mihály, Antal Gábor, Gyurátz Ferenc, Baksay Sándor, Nagy Károly, Sztehlo Kornél, Baksa Lajos, Helmeczy József, Dr. Balthazár Dezső, Dr. Szabó Ala­dár, Kovács László, Dr. Ferenczy Gyula, Dr. Tüdős István, Simon Károly, Mohácsy Lajos, Mády Lajos, Fabinyi Gyula, Geduly Henrik, Dr. Zelenka Lajos, Materny Lajos, Radó Lajos, Beniczky Árpád, Laszkáry Gyula, Jánossy Lajos, Petry Elek, Frenyó András, Dr. Zsigmondy Jenő. — Az elnök üdvözlő szavai után Br. Bánffy Dezső aggodalmakat, de lelkes bíztatást is tartalmazó szavai után megindult a tartalmas vita, az egyesülés címéről, céljáról, keretéről, Az eredmény j abban foglalható össze, hogy a cím — mivel a „pro­testáns" szó jogilag meghatározott egyházakra vonat­koztatható, holott a szövetkezés magának az evangé­lium hatalmának diadalát akarja előmozdítani s erre irányuló törekvéseiben nem nélkülözheti formailag a protestáns egyházakon kívül álló elemek támogatását se, — legyen „evangéliumi" szövetség. Tagja lehessen mindenki, aki a vallási és lelkiismeretbeli szabadságért, a vallásfelekezetek egyenjogúságáért, az országos tör­vényekben lefektetett jogok és jogos igények megva­lósításáért anyagi áldozatra és szellemi küzdelemre kész. (1. az „Ev. Őrálló" f. é. 9-ik számát). Cél: az evan­gélium szellemének terjesztése, evangéliumi alapon való társadalmi tömörülés minden, a lelkiismeret sza­badságát és a bevett vallásfelekezetek jogegyenlőségét veszélyeztető törekvés ellenében. Tagdíj ne legyen több 1 K-nál; ellenben a testűletek, a pártolók és ala- j pítók magasabb összegekkel áldozzanak. Az alapsza­bályok kidolgozására Zsilinszky Mihály elnöklete alatt j Antal Gábor és Dr. Balthazár Dezső, — a végrehajtó- ; bizottság tagjaivá, az alapszabályok szövegezésére ki- J küldötteken kívül és Gr. Dégenfeld József elnöklete alatt Dr. Szabó Aladár, Dr. Zelenka Lajos és Geduly i Henrik küldettek ki. — Szükségtelen hangoztatnunk, hogy a szövetségnek a hivatalos egyházak mellett való békés haladása, s az általa tanúsítandó, a hivatalos egy­házak céljait előmozdítani hívatott törekvés erőteljesen hangsülyoztatott. Itt említjük meg : hogy újabban Scholtz Gusztáv bányakerűleti ev. püspök és 5 tagu családja jelentkeztek az „Országos ev. szövetség" tagjaiúl. —ens. 2. Äz eperjesi ünnep. Szép és magasztos ünnepnek voltak tanúi mind­azok, akik a folyó hó 11-én Eperjesen összegyűltek, hogy a Carafa által kivégzett, hitökért és hazájukért szenvedett huszonnégy vértanúnak emlékét megünne­peljék s azon szép emlékművet, melyet az eperjesi col­légium lelkes tanári karának kezdeményezésére orszá­gos közadakozásból emeltek, leleplezzék, illetve a le­leplezésen résztvegyenek. Jól esik az evangelikus léleknek elmerengni a múltakon, hogy azokból erőt merítsen a jövő küzdelmeire; jól esik a magyar protestáns szívnek felújítva látni még a leggyászosabb korszak esemé­nyeit már csak azért is, hogy szívét, lelkét kitartásra, állhatatosságra nevelje egyházának, evang. hitének igaz­sága mellett; hogy megtanúljon a halni készektől — nem meghalni, mert erre ma hála Istennek szükség nincsen — de élni és dolgozni Jézus evangéliumáért, saját egyházáért, saját lelki-ismereti szabadságáért, üdvösségéért. Az ünnepnek kerete messze túl lépte a felekezetiség határait, mert valóban országos ünneppé lett a kormánynak, az országgyűlés két házának, sok törvényhatóságnak, a görög- és római katholikus kül­döttségeknek részvétele által. A mint ezen lelkünkből örvendünk, úgy másrészt kétségtelen, hogy az egyes szónokok inkább hazafias, mint vallásos szónoklataik­kal az ünnepély egyházi jellegét, protestáns, vagy mondjuk evangelikus voltát némileg elhomályosították. Még a templomi szónoklat is inkább egy gyönyörű hazafias szónoklatnak illett be, mint szószéki egyházi beszédnek ; pedig talán mégis egyházi ünnep volt ez, azok az eperjesi vértanúk sem azért szenvedtek és haltak meg, mert csak magyarok és jóhazafiak voltak, hanem azért, mert evangélikusok, mert eretnekek is vol­tak, az, hogy mint magyarokat fogdosták össze, csak ürügy volt arra, hogy mint evangélikusokat kipusztítsák. Még egy épen nem örvendetes jelenséget kell megemlítenünk ; azt, hogy az evangelikus lelkészi kar nem volt képviselve oly számmal, mint ahogyan azt ily alkalommal elvárni lehetett volna s ha ugyanazon időre — úgy látszik bölcs előrelátásból — az országos evangelikus tanári egyesület a maga gyűlését, amelyről lapunk más helyén emiékezűnk meg, ki nem tűzi, a melyre az evangelikus tanintézetek férfiai és hölgyei az ország minden részéből igen szép számban megje­lentek s így természetesen az ünnepélyen is résztvettek ; bizony, bizony nem sok nem eperjesi vett volna részt azon, az egyháziak köréből. Mint örvendetes jelensé­get kell megemlítenünk mind a négy magyar evange­likus püspökünknek a megjelenését és az Eperjes kör­nyéki falvak tót lakosságának tömeges felvonúlását, akik számára tót nyelvű isteni tisztelet is tartatott. — Amidőn még az eperjesi tanári karnak úgy kezdemé­I nyezéseért, mint a mű felállítása körüli fáradságáért s 1 végűi az ünnepély kitűnő rendezéséért a megjelent ven­| dégek képviseletében is elismerésünket kifejezzük : ol­1 vasóinknak az ünnepély lefolyását a következőkben ; adjuk. Junius 11-én reggel nyolc és fél órakor az eper­i jesi evangelikus templom teljesen megtelt a környék­beli tót ajkú hívekkel, akiknek Halmy Aladár oltári szolgálata után Szlabej Mátyás bártfai lelkész János jel. XX. 1—4. alapján prédikált, fejtegetvén azt, hogy »mit mutat nekünk az eperjesi vértanuk szobra ?« mu­tatja 1., az ellenséget, amely őket kínozta, ölte ; 2, az erős várat, amely őket védelmezte; 3. a győzelmet, amelyet kivívni nekik engedte. Majd 10 órára megtelt másodszor a templom a magyar gyülekezet tagjaival s a megjelent küldöttsé­gekkel és vendégekkel. Közének után Zelenka Pál püs­pök helyett Geduly Henrik, a tiszai kerület főjegyzője mondott imát az oltárnál, amelyről általában elismerték a hozzáértők, hogy az ünnepélynek egyik legsikerültebb részét képezte, mert legjobban találta el azt az önér­zetesen evangelikus, bátor, egyházias hangot, amelynek az egész ünnepélyen végig kellett volna vonúlnia. Majd a kórusról felhangzott a „Magyar gályarabok éneke," amelyet Szánik Ernő énektanár vezetése mel­let a négy szólamu női- és férfi-vegyeskar gyönyörűen

Next

/
Oldalképek
Tartalom