Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-06-18 / 25. szám
1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí220 nács is foglalkozni fog. — íme, ily fennkölt formában, nemes, hazafias, békés céllal, de a jogos önérzet hangján lehet kivívni mindenütt igazainkat. Rz ünnepi hét lélekemelő hatása alatt mondjuk tehát: az evangélium szellemében tovább, előre ! És most átadjuk a szót tudósítóinknak. 1. Rz országos evang. szövetség. Ülés helye: Lónyai-utcai ref. főgimnázium díszterme. Ideje: június 9. d. e. 10—12. Jelenvannak: Gr. Dégenfeld József elnöklete alatt: Br. Bánffy Dezső, Zsilinszky Mihály, Antal Gábor, Gyurátz Ferenc, Baksay Sándor, Nagy Károly, Sztehlo Kornél, Baksa Lajos, Helmeczy József, Dr. Balthazár Dezső, Dr. Szabó Aladár, Kovács László, Dr. Ferenczy Gyula, Dr. Tüdős István, Simon Károly, Mohácsy Lajos, Mády Lajos, Fabinyi Gyula, Geduly Henrik, Dr. Zelenka Lajos, Materny Lajos, Radó Lajos, Beniczky Árpád, Laszkáry Gyula, Jánossy Lajos, Petry Elek, Frenyó András, Dr. Zsigmondy Jenő. — Az elnök üdvözlő szavai után Br. Bánffy Dezső aggodalmakat, de lelkes bíztatást is tartalmazó szavai után megindult a tartalmas vita, az egyesülés címéről, céljáról, keretéről, Az eredmény j abban foglalható össze, hogy a cím — mivel a „protestáns" szó jogilag meghatározott egyházakra vonatkoztatható, holott a szövetkezés magának az evangélium hatalmának diadalát akarja előmozdítani s erre irányuló törekvéseiben nem nélkülözheti formailag a protestáns egyházakon kívül álló elemek támogatását se, — legyen „evangéliumi" szövetség. Tagja lehessen mindenki, aki a vallási és lelkiismeretbeli szabadságért, a vallásfelekezetek egyenjogúságáért, az országos törvényekben lefektetett jogok és jogos igények megvalósításáért anyagi áldozatra és szellemi küzdelemre kész. (1. az „Ev. Őrálló" f. é. 9-ik számát). Cél: az evangélium szellemének terjesztése, evangéliumi alapon való társadalmi tömörülés minden, a lelkiismeret szabadságát és a bevett vallásfelekezetek jogegyenlőségét veszélyeztető törekvés ellenében. Tagdíj ne legyen több 1 K-nál; ellenben a testűletek, a pártolók és ala- j pítók magasabb összegekkel áldozzanak. Az alapszabályok kidolgozására Zsilinszky Mihály elnöklete alatt j Antal Gábor és Dr. Balthazár Dezső, — a végrehajtó- ; bizottság tagjaivá, az alapszabályok szövegezésére ki- J küldötteken kívül és Gr. Dégenfeld József elnöklete alatt Dr. Szabó Aladár, Dr. Zelenka Lajos és Geduly i Henrik küldettek ki. — Szükségtelen hangoztatnunk, hogy a szövetségnek a hivatalos egyházak mellett való békés haladása, s az általa tanúsítandó, a hivatalos egyházak céljait előmozdítani hívatott törekvés erőteljesen hangsülyoztatott. Itt említjük meg : hogy újabban Scholtz Gusztáv bányakerűleti ev. püspök és 5 tagu családja jelentkeztek az „Országos ev. szövetség" tagjaiúl. —ens. 2. Äz eperjesi ünnep. Szép és magasztos ünnepnek voltak tanúi mindazok, akik a folyó hó 11-én Eperjesen összegyűltek, hogy a Carafa által kivégzett, hitökért és hazájukért szenvedett huszonnégy vértanúnak emlékét megünnepeljék s azon szép emlékművet, melyet az eperjesi collégium lelkes tanári karának kezdeményezésére országos közadakozásból emeltek, leleplezzék, illetve a leleplezésen résztvegyenek. Jól esik az evangelikus léleknek elmerengni a múltakon, hogy azokból erőt merítsen a jövő küzdelmeire; jól esik a magyar protestáns szívnek felújítva látni még a leggyászosabb korszak eseményeit már csak azért is, hogy szívét, lelkét kitartásra, állhatatosságra nevelje egyházának, evang. hitének igazsága mellett; hogy megtanúljon a halni készektől — nem meghalni, mert erre ma hála Istennek szükség nincsen — de élni és dolgozni Jézus evangéliumáért, saját egyházáért, saját lelki-ismereti szabadságáért, üdvösségéért. Az ünnepnek kerete messze túl lépte a felekezetiség határait, mert valóban országos ünneppé lett a kormánynak, az országgyűlés két házának, sok törvényhatóságnak, a görög- és római katholikus küldöttségeknek részvétele által. A mint ezen lelkünkből örvendünk, úgy másrészt kétségtelen, hogy az egyes szónokok inkább hazafias, mint vallásos szónoklataikkal az ünnepély egyházi jellegét, protestáns, vagy mondjuk evangelikus voltát némileg elhomályosították. Még a templomi szónoklat is inkább egy gyönyörű hazafias szónoklatnak illett be, mint szószéki egyházi beszédnek ; pedig talán mégis egyházi ünnep volt ez, azok az eperjesi vértanúk sem azért szenvedtek és haltak meg, mert csak magyarok és jóhazafiak voltak, hanem azért, mert evangélikusok, mert eretnekek is voltak, az, hogy mint magyarokat fogdosták össze, csak ürügy volt arra, hogy mint evangélikusokat kipusztítsák. Még egy épen nem örvendetes jelenséget kell megemlítenünk ; azt, hogy az evangelikus lelkészi kar nem volt képviselve oly számmal, mint ahogyan azt ily alkalommal elvárni lehetett volna s ha ugyanazon időre — úgy látszik bölcs előrelátásból — az országos evangelikus tanári egyesület a maga gyűlését, amelyről lapunk más helyén emiékezűnk meg, ki nem tűzi, a melyre az evangelikus tanintézetek férfiai és hölgyei az ország minden részéből igen szép számban megjelentek s így természetesen az ünnepélyen is résztvettek ; bizony, bizony nem sok nem eperjesi vett volna részt azon, az egyháziak köréből. Mint örvendetes jelenséget kell megemlítenünk mind a négy magyar evangelikus püspökünknek a megjelenését és az Eperjes környéki falvak tót lakosságának tömeges felvonúlását, akik számára tót nyelvű isteni tisztelet is tartatott. — Amidőn még az eperjesi tanári karnak úgy kezdeméI nyezéseért, mint a mű felállítása körüli fáradságáért s 1 végűi az ünnepély kitűnő rendezéséért a megjelent ven| dégek képviseletében is elismerésünket kifejezzük : ol1 vasóinknak az ünnepély lefolyását a következőkben ; adjuk. Junius 11-én reggel nyolc és fél órakor az eperi jesi evangelikus templom teljesen megtelt a környékbeli tót ajkú hívekkel, akiknek Halmy Aladár oltári szolgálata után Szlabej Mátyás bártfai lelkész János jel. XX. 1—4. alapján prédikált, fejtegetvén azt, hogy »mit mutat nekünk az eperjesi vértanuk szobra ?« mutatja 1., az ellenséget, amely őket kínozta, ölte ; 2, az erős várat, amely őket védelmezte; 3. a győzelmet, amelyet kivívni nekik engedte. Majd 10 órára megtelt másodszor a templom a magyar gyülekezet tagjaival s a megjelent küldöttségekkel és vendégekkel. Közének után Zelenka Pál püspök helyett Geduly Henrik, a tiszai kerület főjegyzője mondott imát az oltárnál, amelyről általában elismerték a hozzáértők, hogy az ünnepélynek egyik legsikerültebb részét képezte, mert legjobban találta el azt az önérzetesen evangelikus, bátor, egyházias hangot, amelynek az egész ünnepélyen végig kellett volna vonúlnia. Majd a kórusról felhangzott a „Magyar gályarabok éneke," amelyet Szánik Ernő énektanár vezetése mellet a négy szólamu női- és férfi-vegyeskar gyönyörűen