Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-06-11 / 24. szám

210 EVANGELIKUS 0IÍALLO 1 í>< »8 miáltal az egyetemes papság elve az istentisztelet körén belül is érvényre jutott. Az egyházi énekköltésben ő az úttörő. Azt kívánta, hogy a zene álljon annak a szolgálatában, a ki megteremtette. Már 1524-ben jelent meg tőle egy énekes könyvecske 8 énekkel. A következő évben további 20 éneket adott ki, a mikhez rövidesen még 12 járult, közöttük evang. egyházunk diadalmi éneke is: Erős várunk az Ur Isten, melyet valószínűleg 1527-ben költött s melyet Walther János torgani companista, Luther hű barátja zenésített meg 1530-ban, A másik dolog pedig a mi ugy a Formula missae-ra, mint a Deutsche Messe-ra jellemző az, hogy mind a kettőben az uri szt. vacsora az istentisztelettel szoros és szerves kapcsolatban marad s utóbbi előbbitől elválaszthatatlan. S itt e ponton Luther az istentiszteleti rendet egyenesen az őskeresztyének istentiszteleti rendjének alapjára helyezte. Tagadhatatlan, hogy igy volt ez a róm. kath. egyház miséjében is, hol eleintén az Istentisztelet első részében Istent dicsérték s nyújtották a hívőknek Isten kegyelmét az Ige hirdetése által — a másik részben pedig, mintegy engesztelésül az Uri szent vacsorát ugyancsak Isten véghetetlen irgalmának jele képezi, ki nem akarja a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen — de a transsubstantatio tana uralomra jutásával az Ige hirdetése teljesen száműzött lett a miséből, mig Luther mindkettőt a maga eredeti szentírási jelentésében és jelentőségében újból érvényre juttatta. Luthertől távol volt ez istentiszteleti rend kiadásánál is, hogy azt reformatori tekintélye alapján egész Németországban kötelezővé tegye. Ellenkezőleg, sokkal jobban át volt hatva a krisztusi szeretet és szabadság gondolatától, semhogy ily fontos dologban bárkinek lelkiismereti meggyőződését csak a legkissebb mértékben is bántani akarta volna. Az ő személye, az ő dicsőssége — semmi; az mindig és mindenütt háttérbe szorul; a fő dolog az Ur dicsősége s a felebaráti szeretet ápolása. így ir a «Deusche Messe«-hoz csatolt első szóban : „Mindenkitől igen szépen akarom azokat kérni, az Istennek szerelméért is, a kik istentiszteleti rendünket használni vagy követni akarják, ne csináljanak belőle kényszeritő rendszabályt s ne kössék s ne hálózzák be azzal senki lelkiismeretét — de éljenek tetszésük szerint a keresztyén szabadsággal, a hogyan, hol, mikor is mily soká épen a dolgok kívánják. A fődolog az Igének bőséges hirdetése, a többiekben uralkodjék a keresztyén szabadság és a felebaráti szeretet. Külsőségekben pedig a gyengék kedvéért a régi szokások közül mindent megtartott, a mi az Evangelium tanításával és szellemével nem ellenkezett. Azért nevezte a istentiszteletet: misé-nek, azért tartotta meg a mise ruhákat, az oltárt (csak egyet), a gyertyákat stb. Eme nyilatkozata folytán, bár a „Deutsche Messe" behatása következtében, de még is kisebb-nagyobb eltérésekkel számos istentiszteleti rend lépett életbe, mig a 16. század folyamán, melyek egy könyvbe összegyűjtve: Agenda név alatt az illető város vagy tartomány lelkészeire nézve kötelezővé tétettek. A fontosabb istentiszteleti rendek a következők: a braunschweingi (1528), a hamburgi (1529), lübecki (1531), a promerániai (1535), a dánországi (1537), a schleswig-holsteini (1542), hildesheimi (1544). Valamennyi Bugenhagen alkotása, ki Luther lelkésztársa volt Wittembergben s azért valamennyi magán veszti a «Deutsche Messe jellegét. A fontosabb eltérések a lutheri agendákban a következők: Az urvacsoráját egyesek a rendes istentisztelettől elkülönítik. A confitear, melyet Luther törölt, több agendákban megmaradt. Általánossá lett a introitus, a háromszoros Kyrie, a Gloria, a Collecta, melyet mindenütt a Salutatio előzött meg. Az epístola és evangelium vagy énekelve recitáltatott, vagy olvastatott. Általánossá lett Luther példája nyomán a gyülekezet éneklése is. * Hazai istentiszteleti viszonyaink könnyebb megérthetése czéljából szükségesnek látom a reformátio másik irányának istentiszteleti rendjeit is röviden ismertetni : Zwingli ellenkező csapáson járt, mint Luther. Ő a misét végkép cassirozni akarta s helyébe egy teljesen evang. szellemű istentiszteletet teremteni. Szóval teljesen megvetette a történelmi fejlődést. Istentiszteleti rendje a következő : 1. A lelkész imája. 2. I. Cor. 11. r. 20—29. vv. fölolvasása. 3. Gloria és Landamus te antiphonatim. 4. Salutatis. 5. Ján. 6. r. 47—63. vv. fölolvasása. 6. Apostolicum. 7. Rövid beszéd s intelem az urvacsorájára vonatkozólag. 8. Mi atyánk. 9. Ima az urv. áldásos élvezésért, 10. Szerzési igék olvasása. 11. Communio. 12. 113. Zsoltár antiphonatim. 13. Rövid ima s «Távozzatok békével.« A gyülekezeti ének teljesen hiányzik. Calvin teljesen elkülöníti a rendes istentisztelettől az urvacsoráját s évenkint csak négyszer óhajtja ünnepeltetni. Istentiszteleti rendje a következő : 1. Adjutorium. (Nostre aide soit an Nom de Dien). 2. Confessio (a gyülekezet bünbánata). 3. Zsoltár éneklése. 4. Ima. 5. Egyh. beszéd. 6. Alt. egyh. ima. 1. Aroni áldás. Ha urvacsorája is tartatik, az istentiszteletnek a sorrendje a következő: a) Apostolium. b) I. Cor. 11. r. 23-29. vv. felolvasása. c) Intés. d) Comunio, mely alatt a gyülekezet a 138. Zsoltárt énekli. e) Hála ima. f) Simeon éneke. g) Áldás. A calvini irányú istentiszteleti rendet elvben, de attól még is lényegesen eltérőleg magáévá tette a württembergi agenda is (1559), mely szintén elválasztja az istentiszteletet az urvacsorától s a mely. hazai evang. egyházukban is kedveltségnek örvendett Mayer Pál. (Folyt, köv.) B E L É L E T. Meghívó. A „Christlicher Gemeinschaftsbund für Innere Mission" második főközgyülésére, mely