Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-06-11 / 24. szám
1908 EVNAGELIKUS ORALLo 209 c) Gloria in excelsis, azon hozzáadással, hogy időnkint elhagyható. d) Collecta (gyűjtőimádság) (a salutatiot nem említi.) e) Epístola. f. Graduate a Hallelujah-val A Hallelujaht Luther az adventi és böjti időben is óhajtja énekeltetni: „Hallelujah enim vox perpetua est ecclesiae, sicut perpetua est memoria passionis et victoria ejus." g) Evangelium. h) Symbolum Nicaenum. i) Egyházi beszéd, szerinte a szt. beszéd paedagogiai jellegű! Az offertoriumot és a canon missae-1 Luther törli (12—17), hogy a szerzési igéket (verba vitae et salutis) a Dagon bálványtemplomából kiszabadítsa. Azért rögtön a beszéd után következik : k) A salutatio és a praefatio, ezek után: 1) A szerzési igék. (qui pridie . . . 24.) 19—23-ig elmarad. m) A sancius-1 a hosíanná~\al Luther a szerzési igék után mondatja, holott a misében ezek előtt van a helyük. Ezeknek éneklése alatt van n) Az elevatiopropter infirmos. o) Mi Atyánk (31.); 25—30-ig elmarad, valamint az Uri imával kapcsolatos fractio panis is. p) Pax domini . . . (32.). q) Communio, mely alatt a chorus az Agnus Dei-\. (33.) (r) énekli. A következő ima elmondását (34.) s ez igék használatát: Corpus (sanguis) D. n. I. Ch. custodiat animam tuam in vitám aeternam (37, 38) Luther kinek-kinek tetszésére bizza. s) két ima (Quod ore sumpsimus és Corpus tuum Domine.) »sotyißri as /fsiig éáisKi[í»fo§fp i t) Benedicamus Domino (39.) az „Ite missa est" helyett. u) Az Ároni áldás. (4. Mos. 6, 24—26.) Az istentiszteletnél Luther egyelőre a latin nyelvet tartotta meg. Az evangeliumi szabadság egyrészt, másrészt az evangéliumnak ama tanítása, hogy Istent lélekben és igazságban kell imádnunk (tehát nem külső opus operatumok által) okozta, hogy Lutherrel egy időben több gyülekezet is szakított a misével s több helyütt lépett életbe ugyancsak a miséből kifejlődve evangelikus istentisztelet. Sőt, midőn Luther túlságos tapintatból a hívek conservativismusára való tekintettel a megszokott latin nyelven végezte az istentiszteletet s csak a beszédet mondotta anyanyelven: addig sok buzgó lelkipásztor már régen törölte a latint s használta a német nyelvet. Egységes liturgiáról már Luther idejében sincs szó. Egységes alapból kiindulva egyik gyülekezet ezt tartotta helyesnek, másik amazt, egyik igy kívánta lélekben imádni az Istent, másik amúgy, szóval az istentiszteleti formák a legkülönfélébb alakot öltik fel külsőleg (ruházat stb.) épúgy, mint lényegüket tekintve is, anélkül azonban, hogy az apostoli elvtől bármelyik is eltért volna, mert közöttük a különbözőség dacára is „mindenek ékesen és jó renddel" voltak (I. Cor. 14, 40.). Hogy csak néhány példát említsek, az 1523-iki év körül, melyben a Formula missae megjelent, már a következő helyeken volt bevezetve Luthertől függetlenül az evang. istentisztelet: Strassburg, Nürnberg, Nördlingen, Reutlingen, Worms, Weimar, Königsberg stb. Mint emiitettük, Luther szerfölött érzékeny tapintattal járt el az isten tiszteleti rendnek az evangélium szellemében való újjászervezésénél. Éles határt von a lényeges és a lényegtelen, az evangelium szelleme szerinti részek s a külső toldalékok között — előbbiekkel szemben kérlelhetlen •— utóbbiakban a legmesszebb menő engedékenységet tanúsítja — ugy hogy az istentisztelet külő lefolyásában évtizedekig szerfölött hasonlít a régi misék lefolyásához. A német nyelv használatát az Istentisztelet végzésénél már 1520-ban hangsúlyozza (Sermon von dem Neuen Testament, d. i. von der h. Messe. pag. 152), de csak 1525-ben határozza el magát, hogy az Istentiszteletet, vagy a mint ő szerette nevezni a nép által már megszokott néven: a misét Wittembergben német nyelven végezze. Eljárását igy menti: „Sokáig vonakodtam a német misét behozni, nehogy okot szolgáltassak a rajongóknak, kik vakon neki mennek s nem fontolják meg, tetszik-e a dolog Istennek. Most azonban, mivel annyian kérnek írásban, levelekben minden vidékről, s a világi hatalom is rá kényszerit, nem tudnám magamat igazán menteni, s kellően igazolni, — kénytelen vagyok a dolgot úgy tekinteni, hogy Istenek akarata az. Ha tehát valami abban sikerül, ami emberi: az az vesszen s legyen büz, ha mindjárt szemre nézve szép és nagyszerű is, ha azonban Istentől van — sikerüljön, ha mindjárt balgaságnak tetszik. Minden dolognak tehát, a mit Isten túszén, haladnia kell. Azért kérlek beneteket, kérjétek az Urat, ha a mise megfelelő, hogy az az Ő dicsősségere gyarapodjék." Az uj német istentiszteleti rendet Luther 2526-ban tette közzé Deutsche Messe und Ordnung Gottesdiensts, zu Wittemberg für genommen czim alatt. Uralkodók benne a »Formula missae-ban kifejezésre jutó alapelvek, habár itt-ott lényegesebb változtatások is előfordulnak. Eljárása érzékeny voltára jellemző, hogy a latin istentiszteletet hétköznap érintetlenül hagyja s német nyelven csak is vasárnap délelőtt tart Istentiszteletet „um der einfältigen Laien vilién". A «Deutsche Messe» lefolyása a következő: a) Introitus elmarad. Helyette megkívánja, hogy egy egyházi ének, vagy német zsoltár énekeltessék. Az egyházi ének az egész gyülekezet által éneklendő, a zsoltár pedig antiphonice lelkész és chorus között, mint a Formula missae-ban, b) Kyrie-n um nem kílenczszer, mint a róm. kath. egyházban, hanem csak egyszer. Gloria elmarad. c) Collecta. d) Epistola (énekelve). ej Graduate helyett egy egyházi ének éneklendő. f) Evangelium (énekelve). g) a Niceanum helyett annak énekelhető fordítása : «Mi hiszünk mind egy Istenben» énekelve az egész gyülekezettel. h) Egyházi beszéd. i) Egyházi beszéd után »Mi Atyánk» s azoknak intelme, kik az Uri szentvacsorát fogják élvezni. k) A szerzési igék (énekelve). Mint hogy ez igéket a római kath. misében csendesen olvasták, daliamat hozzájuk maga Luther szerzett. 1) Az elemek fölmutatása (elevatio). m) A distributio alatt a német Sanctus éneklendő, esetleg más megfelelő egyházi ének. n) Collecta. o) Ároni áldás. Uj és elsősorban feltűnő ez istentiszteleti rendben, hogy az egyházi ének is lényeges helyet foglal el benne, miáltal Luther az egész gyülekezetnek activ szerepet biztosított az istentisztelet körén belül s
