Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-05-28 / 22. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLU 189 hasonló kérelemre, hogy az csak a nép és j az államkincstár megtertieltetése nélkül történ- j hetik meg! Most ellenkezőleg, ez csak az államkincstár és csak a protestáns nép megterheltetésével történik meg szó nélkül. Ám pusztuljon a sok eretnek és éljen az egyedül idvezitő kath. egyház. A magyar képviselőházban vannak prot. egyházi férfiak, papok, j esperesek, gondnokok és felügyelők — akik- I nek vannak szemeik, de nem látnak, vannak j füleik, de nem hallanak és vannak talán meg- 1 győződéseik is, de azok is mélyen alszanak, j Vajon meddig fog tartani ez a szemfény- 1 vesztés ? Mikor ébred fel a protestáns önérzet és mikor fogunk komolyan a munkához oly czélból, hogy az 1848. XX. törvényczikkben kifejezett elvek tényékké válljanak! Ä „tettek kathoiicismusa" mellett, milyen rút a „cselekvés nélküli" Pató Pálok protestantismusa! Menjünk Rómába - Tanulni! Lütherán

ü^ EGYETEMES NYUGDÍJINTÉZET. Kérő szózat a lelkésztestvérekhez a 17 megnyomorított lelkésztestvér érdekében! Ennyien vannak ugyanis a Gy. P. által készíteti egyet, nyugdíjintézeti „Újjászervezésben" azok a. szerencsétlenek, kik idő előtt testi vagy szellemi deficientia folytán kényszerültek 1908. jan. 1-je előtt nyugalomba vonulni, (javaslat 57. lap F. old.) kiknek számára ügyvivő úr az újjászervezett alapszabályokban helyet találni netn tudott, illetve azokat a kiválasztottak köréből kizárni jónak látta; de a helyett a javaslatban „abban vélte feltalálni améltdnyos kiegyenlítést", hogy azoknak a javasolt minimális nyugdíj felét véli odavettetni! (javaslat 27. lap utolsó bekezdés). íme, mire ügyvivő úr javaslata 10-ik lapjától a 27-ikig eljutott, mar teljesen elfelejtette, mikép határozta meg amott a „nyugdíj" fogalmát, úgy hogy emitt a 17 nyugdíjas számára csak irgalompénzt javasol adatni. Úgy szorítja a boldogtalanok részére juttatandó garast, mintha csak a saját zsebéből kellene azt nekik kiutalványozni. Pedig hát az egyet, gyűlés felhatalmazta őt, hogy az államsegélyből annyit javasoljon kiszakítani a nyugdíjintézet részére, amennyi elég legyen az összes igények kielégítésére. Indokolja szükkeblüségét azzal, hogy ha a mai nyugdíjat élvező özvegyek és árvák igényét az újabb tervhez irányítva felemelnők, ahhoz temérdek pénzre volna szükség; pedig hát itt elég lett lett volna az özvegyeket és árvákat fel sem említve, csak anynyit jelentenie, hogy a 17 lelkész igényének a minimumra való felemeléséhez 20.400 koronára lenne szükség. Mert itt igenis csak erről van szó és nem az özvegyek és árvákról; mert az államsegély primo loco az országos „lelkészi" nyugdíjintézet segélyezésére fog ki utalvány oztatni és csak másodsorban azok özvegyei és árváinak ellátására. Első sorban azok nyügés nem kegy-díjazandók, kik hosszú évek során magok állottak az egyház szolgálatában s csak holtuk után a hozzájuk tartozottak. Továbbá: az özvegyek és árvák 1898. óta hosszabb-rövidebb ideig voltak a régi alapszabály alapján nyugdíjazva és ellátva, holott a kereső családfők a folyó év elejéig kegydíjon sanyarogtak. Amazokra tán lehetne javasolni, hogy mint már régibb élvezői a nyugdíjnak, részesüljenek jövőre, ha nem ís a későbbiekkel egyenlő, de mindenesetre magasabb nyűg-, illetve kegydíjban; de a keresőkre ezen elv nem alkalmazható. Olyat pedig állítani a vakmerőséggel egyenlő, mintha a már nyugdíjazottak semmikép sem igényelhetnék azt, hogy az újabb alapszabályokban nekik egyenlő mértékkel méressék, mint a többi lelkésztársnak. Hiszen, ha a revízió az egyenlő nyugdíj elve alapján történt' volna, akkor is leszorítandók lettek volna az eddig nyugdíjazottak a még csak nyugdíjazandókkal szemben ? Avagy tán azért kellett egészen új alapra fektetni az intézetet, hogy ezen alapon el lehessen igényeikkel ütni a régi alapon nyugdíjazottakat? Vayy oly nagy szükség volt a nyugdíjat már folyósítani, mielőtt az új alapszabály elkészült volna! Hisz eme 17 testvér szó nélküi eltengődött volna előbbeni kegydíján még egy évig ama tudatban, hogy ezentúl kedvezőbb viszonyok közé jutand anyagilag! Nagyon lehet csodálni, hogy mikép fért lelkére ügyvivő úrnak többször hangoztatott lelkiismeretes megfontolás és méltányosságérzete mellett a 17 lelkészre vonatkozó eme szerencsétlen javaslata; még jobban csodálandó, hogy a nyugdíjintézeti nagybizottság tagjai egyikének sem tünt fel tárgyalás közben ezen „méltányos" javaslat; de legjobban csodálnám, ha magyarhoni egyetemes egyházunk 700 nyugdíjképes lelkésztestvére eltűrné, hogy az ujabb javaslatban az említett 17 testvér a minimum felére koriátoztassék, mi a meghaiáshoz ugyan elég sok, de a megélhetéshez vajmi kevés. S ha végre eljő a halál, a 17 testvér saját terhére temetkezhet, mig a többiek temetkezési költségre is tarthatnak számot. Hát az egy kissé mégis sok, m. t. ügyvivő úr! Hogy csupán ennyi kegyben volt szíves a 17 boldogtalant részesíteni, azt ugyan mélyen köszönik, de el nem fogadják. Nekik nem kegyelem kell; ők jogos követeléssel léphetnek fel igényök keresztülvitele érdekében. Avagy méltányosság az, hogy mig valaki ugyanazon terhek viselése mellett kétféle nyugdíjat is kaphat, egyet saját egyházától, melyet szolgált, a másikat az egyet, nyugdíjintézettől, vagy egy másik esetben egyet vallástanári címen, a másikat rendes lelkészi címen: addig ama 17-en nyomorult minimális féldíjra lesznek kárhoztatva ?! Ugyanazért azon kérelemmel fordulok egyet, nyugd. ügyvivő úrhoz, méltóztassék ujabb javaslatában a 17 már nyugdíjas lelkészt — minden tekintet nélkül a múltra — minden külömbség nélkül a többi lelkésztárs közzé sorozni akképp, hogy a szükséges 20400 korona hozzászámításával ők is a javasolt minimális 2400 K. nyugdíjban és temetkezési költségben is részesüljenek. Ha pedig ügyvivő úr erre hajlandóságot nem mutatna, tisztelettel kérem az egyházmegyék esperes- és lelkésztárs urakat, tegyék magukévá az eltiport társaik ügyét, hozzák javaslatba egyházmegyei közgyűléseiken az általam részükre kért fenti minimális összeget, csatlakozzanak a brassói egyházmegye lelkészi egyesület gyűlésében hozott s az Evang. Őrálló 21. számában szépen megfogalmazott határozatához, ily értelemben utasítva az egyházkerületre küldendő tagokat is. így lehet nézetem szerint a megtörtént botlást helyreütni, mig nem késő, így lehet az idő előtt nyugdíjba menni kényszerült testvérek jogos igényeit szeretetteljesen és méltányosan kielégíteni; így lehet az esetleges utólagos igénykereseteknek útját előlegesen elzárni. Fiat justitia !! —y—k—cz.