Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-05-28 / 22. szám

188 EVANGELIKUS OKALLO 19U8 hon leghazafiasabb hitfelekezeteinek tagjait és papjait megbélyegezni, a papi hivatást és méltóságot megtámadni, ne engedje. Megízlelték a megaláztatást apáink, de azóta nagyot fordult a világ. Ők magokban, hosszú ideig teljesen elszigetelten állottak, velünk azonban az ország egész liberális gondolkozású művelt közönsége tart s azért bár nincs okunk az ily klerikális kirohanásoktól megijedni, még sem hallgathatunk, idejekorán preventív intézkedéseket kívánunk. Blatniczky Pál. Róma felé. Ä nyílt, őszinte hazafias és protestáns öntudat elgyöngűlését, hogy ne mondjam: teljes kiveszését semmisem jelenti kirívóbban, mint az, hogy a naponta felmerülő és a hazai Protestantismus érdekeit mélyen sértő jelenségek iránt a nagy közönség, sőt a törvényhozó testűlet is teljesen érzéketlen. Megjelenik, sőt életbe lép egy pápai breve a hazai vegyes házasságok érvénytelensége és a vegyes házasságokból eredő gyermekek elhódítása czéljából, anélkül, hogy a törvényeinkkel és jogainkkal, sőt a királyi tetszvényjoggal ellenkező külső beavatkozás ellen a képviselőházban egyetlen-egy hang emelkedett volna ! Visszaidéztetnek a mult század negyvenes éveinek vallási sérelmei, melyek ellen az akkor élt római kath. vallású követek és államférfiak győzelmes harczokat vívtak mellettünk. Ä visszafejlődés jelen korszakának emberei rideg érzéketlenséggel nézik a 48-as vívmányok fokozatos csúffátételét! Minek kellemetlenkedjünk? Több is veszett Mohácsnál! Ä türelem — pedig rózsát terem. Az idei állami költségvetés tárgyalása sok tekintetben leverő hatással van azokra, akik előtt a vallási jogegyenlőség és viszonosság nem haszontalan üres frázis. Ä protestáns theol. fakultás ügye alszik. Sőt arról van szó, hogy a budapesti magyar kir. tudományegyetem, melyet az 1848-diki törvény állami intézetnek nyilvánított, római egyházi intézetté tétessék ! íme, a visszasóhajtott Pázmánykorszak már közeledik. Ä minister állami költségen kath. hitszónoki uj állomást szervez ! hogy Pázmány fiai az ékesszóllásban az eddiginél fokozottabb mértékben gyakorlatilag is kiképeztessenek! Ä kolozsvári egyetemmel kapcsolatos Karolina országos kórházban az ápoló apáczák számát szaporítják és részükre külön lakást építenek állami költségen ! A római kath. püspöki székhelyeken levő kath. középiskolákat, Kassán, Nagyváradon, Pécsen, Rozsnyón és Szombathelyen állami segélyben részesítík, ami eddig sohasem történt, mivel a püspök urak azért kapják óriási javadalmaikat, hogy ezekből tartsák el tanáraikat. Most uj Eldorádó következett be a magas klérusra nézve. Gr. Äpponyi vígan danolva, minden ellenmondás nélkül, az erdélyi katholikus státusnak, mely évenkint uradalmakat vásárol, 72000 kor. évi segélyt ad állami pénztárból „a magyarság erősítésére", mintha ezt a magyarságot az ottani vagyontalan reformátusok ingyen is nem tartanák fel ! Ezt a semmivel nem igazolható „segélyt

u le nem szállíthatónak, de emelhetőnek véli a gondos miniszter, aki a gazdag római egyház iránti rendkívüli jóindulatát azzal is ki akarja tűntetni, hogy a kolozsvári Szt. Ferenczrendü zárda épületének helyreállítására tekintélyes összeget vett fel szintén a m. állam (!) költségvetésébe minden ellenvetés nélkül, sőt előzékenysége egész odáig terjedt, hogy a szegény gör. katholikusok „egyházi könyveinek" kiadására nem kevesebb, mint 400000 koronával terhelte meg az állami költségvetést — szintén minden ellenmondás nélkül ! Próbálnánk csak mi protestánsok a „mi egyházi könyveink kiadására" kérni valamit az államtól, majd meglátnók, milyen üressé lenne egyszerre a magyar állam pénztára! Nincs pénz, hallgassatok eretnekek. No de ne irigykedjünk. Hallatlan zsarolásoknak kitett prot. népünk csak fizesse a gazdag római egyház papjainak továbbra is a törvénytelen stólákat és papi béreket. Mi pedig kedélyes butasággal olvassuk el az állami költségvetésnek következő tételeit: Ä 2-ik rovatban „némely éjszaki vármegyék gör. katholikus lelkészetek sürgősen tervbe vett páibér megváltására 60000 kor. /" Továbbá a 16. rovatnál „dologi természetű párbér szolgáltatások megváltására 30000 kor! stb. De ne folytassuk. Ä mi egyházi főhatóságaink, egyházi gyűléseink, sőt a protestánsokat közösen érdeklő ügyek intézésére kiküldött vegyes bizottság is szónoklatokkal és tehetetlenül keresi a módját annak, miképpen lehetne népünket jogtalan adóztatástól megszabadítani és a papibérek fizetésétől felmenteni. Ügyetlenek. Lám Gr. Äpponyi praktikusabb ember. Ő nem tanácskozik, ö cselekszik. Belenyúl a kedves haza pénztárába, és kiutalványoz a szegény kath. plébánosoknak „elvesztett jövedelmükért" törvényes intézkedés nélkül kárpótlásul egy nagy összeget. Még csak azt sem teszi hozzá, amit II. Lipót tett