Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-05-14 / 20. szám
170 EVANGELIKUS 0KÁLL0 .1908 otthonával egybekötött árvaháznak az első alapkövét letenni? A terv megtetszett, a szellemek felbuzdultak: Kezdjük meg magunk az adakozást; gyűjtsünk egy alapot e célra! Ez volt a mi jelszavunk. Äz eszme megvalósítása végett nagymérvű mozgalmat indítottunk egyházközségünk tagjai közt, mindenki megtette a tőle telhetőt. Oda állítottuk a szeretet égő fáklyáját a házakba, iskolákba s a templomba — s hála az Úrnak, azt tapasztaltuk, hogy az áldozatkészség nem halt ki még, azt csak ébreszteni kell népünk szívében. Mint a szorgos méhek, úgy gyűjtött az iskolások fürge hada, hajadonok, ifjak; a paplakra hozták adományaikat aprók-nagyok, szegények-gazdagok, sőt még a templomban az oltári bibliára is rátett egy ismeretlen valaki egy ötkoronást. Egybegyűlt ily módon egyházközségünkben a húsvéti ünnepek alatt 2265 K 89 fillér. Igaz, hogy a nemes adakozók között hitközségünk egyik kiváló tagja Hűttenberger Károly egymaga 1500 koronát áldozott. A jóságos Isten áldja meg őt és hozzátartozóit. No meg a nők! Hisz ismerjük a női szívet, mely kész áldozni. Azt az ígéretet vettem tőlük, hogy tíz ágyat állítanak az Otthonban teljesen felszerelve; a tizből kettőt árvák számára. Nem emlékszem, hogy életemben valamikor a húsvéti ünnepet oly lelki örömmel ünnepeltük volna, mint az ideit. Hisz nem az a darab fém és drága érc melengette keblünket, hanem az áldás, mely a szeretet művéből árad, a tudat, hogy másoknak használtunk. Amint leteszem a tollat, megkezdjük a házaknál való gyűjtést s megvagyok győződve, ismét szép összeggel szaporodik majd alapunk: az árvaház alapja; melyet ily módon évről-évre növeszteni fogunk mi magunk és talán mások is. Hogy pedig az Isten országában való ezen munkálkodásnak, melyet igaz szívvel és az Istenben vetett rendíthetlen bizalommal teszünk, áldásos eredménye lészen, arról most már teljesen meg vagyunk győződve. Attól se tartson Felföldi barátunk, hogy mi itt egy „üresen álló, drága épületet emelni, fenntartani, őrizni" . . . óhajtunk. Ments Isten! Egy egyszerű alföldi polgári ház az egész, amely három lakosztályból áll. Ha lesz miből, majd bővítjük, emeljük, nagyobbítjuk. Kis cserjét, nem terebélyes tölgyet ültettünk az alföldi termékeny talajba, öntözni, ápolni fogjuk, amennyire tőlünk telik. Az áldást azonban az Úrtól várjuk. Igaz, sokkal olcsóbb hajlékot is vehettünk volna, de mi itt községünk kellő közepében akartunk helyet szorítani intézetünknek; tettük azt azért, hogy a fiucskákat és a leánykákat a közelfekvő iskolákba és tem- , plomba küldhessük. Ne tessék tehát attól tartani, hogy a szülők iskolai mulasztásokért büntetve lesznek. Igaza van testvér, Torzsának nincs sem züllőfélben levő szórványa, sem pedig egyetlen filiális gyülekezete, s hogy van az, hogy mégis a konfirmandusok számára Otthont és az. árvák számára házat állít! Lássa, testvér, a reverzálisokról pontos statisztikát vezetünk, de azokról a szegény elhagyatott testvérekről, kik itt az alföldi szórványokon, elhagyatott j falvakban, pusztákon, tanyákon és szállásokon minden \ iskolázás és vallási oktatás nélkül felnőnek s kiknek j legtöbbje szeretett evang. egyházunknak elvész, ezek- \ ről hallgat minden statisztika, hallgat minden krónika, ! pedig azoknak se szeri, se száma. Hágár sírva mondá a pusztában haldokló gyer- í meke felett: „nem akarom látni mikor a gyermek \ meghal.» Igenis, mi is azt mondjuk: nem akarjuk látni, í nem tudjuk ölbetett kezekkel nézni drága véreink pusztulását, halálát. Adja a jó Isten, hogy a torzsai példa követésre találjon, mint ahogy a dunántúlban követésre talált is már. Ha valamikor, ép napjainkban, mozgalmas, háborgó korunkban mondhatjuk: tömörüljünk! Felföld Alfölddel karöltve, kezet-kézben, vállat-vállhoz emelve, hogy együtt erősek legyünk, megmenteni, amig megmenthető, erősek az egyházunkat ért támadások visszaverésére. Ha támadásra kész az ellenség, védelemre miért ne tömörüljünk mi is. Küzdjünk, törjünk előre, nem csak a pusztában elhangzó szavakkal, hanem tettekkel is! Végül pedig köszönetet mondok Felföldi tiszttársamnak azon szívességeért, hogy Otthonunk ügyében alkalmat adott a nyilvános felszólalásra s kérem a kegyelem örök Istenét, engedje meg, hogy itt, drága evang. egyházunk véghatárán felépülhessen ez a vigaszteljes Otthon szegény üdvsóvár ifjú keresztyén lelkek számára. Az Úr áldása legyen velünk ! Famler. T Ä R C Ä. Rz evangelikus istentisztelet. (A liturgia egységesítése kérdéséhez.) I. Rz ev. istentisztelet a reformatio korában. Az evangelikus istentisztelet a római katholikus egyház miséjéből fejlődött ki. Lutherünk e fontos kérdésben is szigorúan ragaszkodott a történelmi fejlődés kérlelhetlen logikájához, ami ismét csak arról győz meg minden objektiv szemlélőt, hogy Luther nem volt az, amivé a pápás egyház minden áron tenni szeretné, t. i.: vallási forradalmár. A forradalmár féktelen indulatában szakít a történelmi múlttal s erőszakkal teremt új helyzeteket: a reformátor higgadt megfontolással tanulmányozza a múltat, melyből a jelen kifejlődött s melyen mint szilárd alapon a jövendő is nyugszik, tapintattal nyesegeti a fejlődés fájának fattyúhajtásait, anélkül, hogy annak gyökérzetét megsértené. Amint higgadt, megfontolt maradt a reformáció egész menete Luther bölcs vezetése mellett: megfontolt, történelmileg jól megokolt maradt az egyes részleteiben is. S valamint nem akart Luther minden áron valami újat teremteni az egész egyház reformálásával, szigorúan ragaszkodott a történelmileg megállapodott szokásokhoz az egyes részlet kérdésekben is. Ő csak a róm. kath. egyház tévtanaitól, visszaéléseitől akarta megszabadítani az egyházat s az azzal szorosan összefüggő egyházi istentiszteleti életet. Az evangelikus istentiszteletet helyes történelmi érzékkel a római katholikus miséből teremtette meg. S azért, ha ev. egyházunk istentiszteletét meg akarjuk érteni s azt helyes irányban vezetni és fejleszteni, okvetlenül ismernünk kell a róm. kath. mise lefolyását, amint az Luther idejében megállapodott, művészi egészet alkotott. A római katholikus mise három főrészre oszlik s 41 liturgikus pontból áll. A három főrész a következő : I. Az elő-mise, II., az áldozati cselekmény,