Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-05-14 / 20. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLO 169 Hát hol van itt jogfosztás? Mert az csak nem jogfosztás, ha valaki több nyugdíjat kap, mint a mennyi a tényleges fizetése? Különösen ha még ezt is ingyen kapja; mert hiszen köztudomású, hogy a congruás papok nyugdíj-járulékát is az állam fizeti!? . . . »Avagy a te szemed azért gonosz-e, mivelhogy én jó vagyok ?!...« Valaki ezen lapnak egyik számában a tanítói nyugdíj analógiájára is hivatkozott mint érvre az egyenlő nyugdíj mellett. Az illető rosszul ismeri a tanítói nyugdíj törvényét, mert ez is a tényleges fizetést adja. nyugdíjképesség — jelenleg 40 évi szolgálat — esetére nyugdíjul. Egyenlőség csak a fizetéskiegészítésben részesülő tanítóknál van. A ki fizetéskiegészítést nem kap, mert fizetése úgy is megüti, vagy meg is haladja az alapfizetést, az ezt a tényleges fizetést kapja 40 évi szolgálat után nyugdíjul is. Tehát ez is a lelkészi nyugdíjnak a tényleges fizetéshez való alkalmazkodása mellett, nem pedig ellene hozható fel érvül. Egy kissé több jóakarat és testvéries érzés lakozzék bennünk és akkor mindenek megelégíttetnek! Kemenesi. [ Egyetemes nyugdíjintézet. B) A Kiskárpátaljai lelkészi kör tagjai f. é. április ! hó 22-én Nagyszombatban tartották meg tavaszi ülésüket, Farkas Gejza ev. lelkész vendégszerető házában. Ez alkalommal az új Gyürky-féle nyugdíj-intézeti javaslat került tárgyalásra. Jelen volt Hollerung Károly főesperes, Kercser Ede bazini, Schőnviszner Kálmán sztgyörgyi, Farkas Gejza nagyszombati, Schárbert Ármin linbachi és Krahulecz Aladár grinádi lelkész. Nevezettek az eddig közzétett vélemények és óhajok kapcsán a következő irányelvek mellett állapodtak meg az egyetemes nyugdíj-intézetet illetőleg: 1. Elfogadják alapul a fizetési rendszert; de kívánják, hogy a nyugdíjat illetőleg necsak minimum; de egyúttal maximum is állapíttassék meg. A minimum a proponált 2400 kor; a maximum 4000 koronánál ne legyen magasabb. 2. A tagsági, személyi és egyházközségi évi járulékok a minimumig ne emeltessenek fel. A 2400 koronán felüli nyugdíj-jogosultak, fizetésük arányában, számítva ezt a minimumtól 4000 koronáig minden 100 korona után, az eddigi rendes évi járulékon kívül megfelelő kiszámítandó nagyobb százalékot fizessenek tagsági-dij címén s ezt az előző 10 évre vonatkozólag visszamenőleg is fizessék meg; mert csak ezen feltétel mellett tartják jogosultnak a fizetési rendszer ezen fentvázolt nemét. Ez a megoldás a többség által kívánt átalányrendszer s a kisebbség által nem egészen jogosan felállított fizetési rendszer között közvetítés. 3. Hogy a nyugdíj-jogosultság a tagok és egyházak ujabbi s nagyobbmérvű megterheltetése nélkül annál könnyebben a proponált közvetítő módon nyélbe üthető legyen: kívánják, hogy a felemelt államsegélyből, ha szükséges, ne 31 %, hanem annak teljes harmada fordíttassék az egyet, nyugdíjintézet segélyezésére. Ezt a múlt évi egyetemes gyűlés határozata is javasolja. 4. Munkaképtelenség esetén az egész nyugdíj folyósittassék a szolgálati évekre való tekintet nélkül; különben kívánatos, hogy a nyugdíjképesség a betöltött 35. szolgálati év után álljon be. 5. A 2400 koronás nyugdíj-intézeti tagok özvegyeinek ellátási évi díja 1200 kor. legyen, a kegyeleti félév leteltétől számítva. A már nyugdíjas lelkész özvegye férje halálának napjától kapja az 1200 koronát. Az az özvegy, kinek férje nyugdíjképesség dolgában 2400 koronán fölül jogigényes, minden 100 korona után nyugdíj-különbözet címén 10

A%-kal több nyugdíjat kapjon; tehát legjobb esetben 160 koronával kaphat többet, mint a többi özvegy. 6. Apátlan árvák neveltetési díja 200 kor; teljes árvák évi díja 300 kor. legyen 20 éves korukig. 7. A Gyürky által proponált temetési illetmény necsak a nyugdíjban, hanem a hivatalban elhalt tagok családtagjainak is utaltassék ki. 8. Á theologiai tanárok és vallástanárok stb. nyugdíj-jogosultságát illetőleg a Gyürky által ajánlott irányelvek legyenek mérvadók. 9. Az eddigi esperességi és kerületi nyugdíjintézetek ezentúl is fenntarthatók s érintetlenül hagyandók. Az ezek fölötti rendelkezési jog az illető érdekelt testületek belügye. 10. A kegy díj-alap föntartandó, segéltjei közé első sorban az 1898-ik év előtti özvegyek sorolandók. 11. Az átmeneti évre vonatkozólag megkívánják, hogy a folyó évben nyugdíjba vonulók még a régi tételek szerint nyugdíjazandók 1908. dec. 31-ig, de az 1909-ik évtől, vagyis a jövő évtől ők is részesüljenek az új egyetemes, ezidén helybenhagyandó nyugdíjintézeti alapszabályok áldásaiban. Kelt Nagyszonmbatban, 1908. évi április hó 22-én Krahulecz Aladár, értekezleti jegyző. Ä Torzsán felállított első hazai evang. konfirmandus Otthon. (Folytatás és vége.) Őszintén bevalljuk, a ház vétele után anyagi eszközeink teljesen kimerültek — pénz nélkül voltunk. Csak két alapunk maradt: az egyik a mi Jóságos Istenünk fent a magasságos égben, ki mindenkor kimeríthetlen kincseket adva adhat, a másik alap: a keresztyén szeretet. Ehez fordultunk most másodszor. Kérvényt küldtünk e tavasszal az ország konfirmandusaihoz, hogy milyen eredménnyel, azt még nem tudjuk, mert a gyűjtés még folyik s nincs még befejezve. Nem tagadom, mielőtt az eszme megvalósításába belefogtunk, elég gondot és fejtörést okozott nékem az a kérdés, melyet most Felföldi barátunk felvetett, t. i., hogy mi legyen a kurzus után az üresen álló épülettel. Azonban Isten segedelmével megoldottuk azt is már. Egyetemes gyámintézeti elnökünk, a dunántúli kerület nagyérdemű püspöke, Gyurátz Ferencz, a gyámintézet közgyűlésén mind újabb eszmékkel és életrevaló indítványokkal lát el bennünket; e mellett keble lángoló tűzét oly ügyesen át tudja ültetni hallgatag a gyámíntézet emberei szívébe, hogy bizony lángot fog az ott is. Az országos nőegylet és a felállítandó árvaházak eszméje, kiváltkép az utóbbi foglalkoztatja most országszerte az eszméket. Midőn húsvét előtt intézetünk bizottságát tanácskozásra egybehívtam, azt a kérdést intéztem egyházközségünk ezen buzgó tagjaihoz: Hogy volna, ha a konfirmandusok otthonába egyelőre egy-két árvát vennénk fel és azokat a kurzus után is bentartanánk ? Ily uton-módon sikerülne talán egy a konfirmandusok