Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-09 / 15. szám

1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí129 Több kisebb kör működik külön, azután évenkint összejönnek mindnyájan s a körökben letárgyalt kérdéseket még egyszer megbeszélik. Wéber Samu főesperes, az egyesület elnöke tartalmas megnyitójában rámutatott azon veszedelmekre, melyek a protestántizmus ügyét ismét fenyegetik. Ezek közt első helyen említi azt a reactionárius irányt, melyet a jelenlegi országos kormány az egyházpolitika terén követ. A veszedelmek ellen a tömörülést sürgeti. Nevezetesen indítványt jelent be, mely azt célozza, hogy a kerületi lelkészi értekezlet sürgősen megalakíttassék. Äz egyesületnek van könyvtára (84 kötet), pénztára, vagyona (313 K 37 f.). Kiadott 315 K 29 fillt. Ezen egyesület is sürgeti a lelkészi fizetések rendezését. Jegyzökönyvei nyomtatásban jelennek meg. A sárosi egyházmegyei lelkészi értekezleten az elnöklő Hajdú János esperes megnyitójában rámutat egyházunk ellenségeire a r. kath. hierarchiára, a szociálizmusra s a kivándorlásra; azután annak kijelentésével, hogy ezek ellen egyházunkat szabályrendeletekkel megvédeni nem lehet, buzdítja a lelkészeket arra, hegy saját példájukkal hassanak a hívekre. Ugyanezen értekezleten Klinczko Pál Szirmay Miklós ev. felügyelőnek, a vallásszabadság hős bajnokának életrajzát olvasta fel; majd a lelkészi fizetésrendezés fölött tanácskoztak ; megrendeléseket tettek az értekezleti könyvtár számára s kimondották, hogy a kerületi lelkészi értekezlet megalakítását szükségesnek tartják s megbízták a kerületi közgyűlési képviselőket, hogy ezen ügy érdekében működjenek közre. Árvában, Brassóban, Kishontban, Liptóban, úgy látszik még nincs lelkészi értekezlet. Magában a tiszai kerületben szintén nincs kerületi lelkészi értekezlet; de mint az »Ev. Őrálló« legutóbbi számából olvashattuk, annak megalakulására vonatkozólag a szükséges lépések már megtörténtek. Ezekben kívántam egyszerű képet nyújtani hazai evang. egyházunk lelkészi értekezleteinek ez évi működéséről. Ä felvetett eszméket s a hozott határozatokat szárazon állítottam egymás mellé; mert ha azok tárgyalásába bocsátkoztam volna, sem a Mélyentisztelt értekezletnek nem lett volna elég ideje és türelme jelentésemnek meghallgatására, sem pedig egyházi lapjaink nem lettek volna képesek helyet szorítani a terjedelmes munkának. Ámde itt az alkalom : az értekezlet nagyontiszteit tagjai — ha van még rá idő — kicserélhetik véleményüket az előadott kérdések és nézetek fölött; a lapok is könnyebben fognak helyet adni az oly cikkeknek, melyek egyes kérdéseket ölelve fel, kisebb terjedelemben jelennek meg. A lelkészi értekezletekről általában pedig elmondhatom, hogy azok immár a legtöbb egyházmegyében s jövőre már talán az összes egyházkerületekben működnek. Tárgyalásaik anyaga bő; tárgysorozatuk érdekes és értékes; a tárgyalások hangja, szelleme magas és lelkes. Adja a mindenható, hogy Isten nevében végzett munkánk meghozza gyümölcsét — egyházunk javára, felvirágzására. T Ä R C Ä. inelf. Oh fö, vérző sebekkel Meggyötrött, megrakott; Fö, szúró tövisekkel Megkoronáztatott; Oh fö, előbb oly ékes, Most olyan megvetett: Végy tőlem, oh Szentséges, Hálát s dicséretet! Kinek nevére föld s ég Meghajol, megremeg: Orcád, oh égi Fölség, gy hervadott-e meg? Szemed szelid világa Hát így kihamvaáott? A fényes, tiszta, árága, S Te halott vagy, halott! Bűnösnek büntetése Volt rajtad, oh Igaz! Megváltóm szenvedése Lön nékem a vigasz. Ki méltó a halálra: Itt állok én szegény, Irgalmad esdve, várva, Add, el ne vesszek én! Ismerj meg én hűséges, Kegyes jó pásztorom! Üdvömnek kútfejéhez, Hozzáá ohajtozom. Hányszor megédesíté Igéd keservemet! Hányszor lecsenáesíté Lelkeá bús lelkemet! Jézus, előtted állok, Ne vess meg engemet! Tetőled el nem válok, Bár Téged sír temet. Ha végálomra hajtom Az én fáradt fejem, Ott is neved sóhajtom S elalszom csendesen. Buzgó hálával áldlak, Oh Jézus, Tégedet! Halálodért imáálak, Hogy aátál életet. Ki hü voltál halálig És útad menybe vitt: Add, éltem alkonyáig Kössön Hozzád a hit! Midőn eljön halálom, Én vigaszom Te légy; Előttem képed álljon, Amint halálra mégy. Míg csak egyet lehellek, Szívem Benneá remél, Hitemmel átölellek, Ki így hal: él az, él! Gerhardt után: Sántha Károly. A több akol és több pásztor híveihez. (Válasz a »Jog és kötelességére. »Ev, Őrálló«, 1908., 13. sz.) A »Jog és kötelesség« írója volt bátor az »Evangélikus Őrálló« 7. számában megjelent cikkemre — nem valami udvarias hangon — felelni. Leszek bátor én is — ámbár a jó öreg úr meghagyta, hogy a ma-