Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-03-26 / 13. szám

110 EVANGELIKUS OltÁLLÓ 19< «8 Ez alkalommal a rókuszi hivek lelkes j csapatán kívül még a következő helyekről küldenek hozzánk tudósításokat: «Tisztelettel bejelentjük, hogy az Országos Protestáns Népszövetséghez csatlakozunk, abba belépünk és a megindítandó napilapnak előfizetői leszünk. Budapest, 1908. márcz. 16. Teljes tisztelettel: özv. Burdáts Pálné, M. Schindler Gyula, Burdáts Lajos. Nyíregyházáról az Országos Prot. Szövetségbe rendes tagokul jelentkeztek: Ruhmann Andor ig. tanító, Kardos István polg. isk. igazgató, Tamáska Endre polg. isk. tanító, Zsák Endre ev. énekvezér. Santroch Alajos ev. énekvezér, Csengery Mihály földbirtokos, Kubacska István, Béler Gusztáv, Gabrieny Sámuel, Ozvald József, Schon Dániel, Nandrássy D. Aurél, Fazekas János, Droppa Ede, Ország Gábor, Stoll Ernő, Aczél Sándor, Thaisz Kálmán, Kiss István, Bercsényi Pál, Pataky Lajos, Prékopa István, Statkievicz Gyula, Tolnay Pál, Prisztauka Lajos, Kubinyi Tivadar, Boczkó Elek, Neumann Jenő, Demeter Béla, Mácsánszky Lajos, Boczkó Lajos, Smicer Ágost, Petrikovics Pál, Szabó Endre, Márton Gyula, Huray Gyula, Nikelszky Dezső, Soltz Ottó egyházi és községi tanítók. Jelentés a magyarhoni ág. h. ev. egyházmegyei és egyházkerületi lelkészi értekezletek 1907. évi működéséről. Közli : Bándy Endre. C) Dunántúli egyházkerület. 1. A dunántúli egyházkerületben az egyházmegyei lelkészi értekezletek szorosabb viszonyban vannak az egyházkerületi lelkészi értekezlettel, illetve lelkészegylettel. Itt egyöntetű közös munkálkodás folyik. Épen azért az ezen kerületre vonatkozólag jelentésemnek is más alakot kell adnom. Munkám könnyű, mert előttem van a kerületi lelkészegylet jegyzőkönyve, melyben az összes adatok mintaszerűen vannak összeállítva ; nekem nem marad más feladatom, mint a terjedelmes munkának rövidebb kivonatolása. A kerületi lelkészegylet közgyűlésének leglélekemelőbb pontja volt mindenesetre az egyesület elnökének, Gyurátz Ferencz püspöknek mélyen érző szívre s magas szárnyalású gondolkodásra valló remek megnyitó beszéde, melyben a materialismus zsarnok uralma ellen panaszkodik s a hitben, jelöli meg azt a fegyvert, mellyel az egyház ezen ádáz ellenségével szemben diadalmaskodhatunk. Hasonlókép élénk rezgésbe hozta az érzelmek húrjait Pröhle Károly soproni theologiai tanárnak megható emlékbeszéde, mellyel a magyar gályarabok mentőangyala Ruyter Mihály és a német protestáns nép klasszikus egyházi lantosa Gerhardt Pál érdemeinek adózott a nagy férfiak születésének háromszázadik évfordulója alkalmából. A közgyűlés a reformáció ezen kimagasló alakjainak emlékét jegyzőkönyvében is hálásan megörökítette s elhatározta az emlékbeszéd kinyomatását és szétosztását. Ezután a közgyűlésnek egy történeti nevezetességű momentuma következett. Fischer Sándor dr., a győri gyülekezetnek felügyelője, az egyetemes papság elvére hivatkozva, szót kér a papok gyülekezetében és egy indítványt terjeszt elő. Felszólalása a lelkészi hivatás magasztalása s a lelkészi kar működése iránt nyilvánított elismerés s a lelkészek siralmas anyagi helyzete felett kifejezett sajnálkozás volt. Az indítvány pedig ez volt: »A közgyűlés kérje fel a kerületi közgyűlést, hogy a lelkészeinknek legkisebb javadalma évi 2400 koronára való kiegészítése, továbbá a 200 koronás ötödéves korpótlékban való részesítése és nyugdíjügyüknek az élvezett fizetés mérvéhez képest való rendezése iránt az egyetemes gyűléshez írjon fel azzal, hogy ez, miután az ebből származó költségek viselése az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása keretében az állam terhét képezvén, mint jogosult igényüket — majdnem a követelés alakjában is — érvényre juttatni oly módon iparkodjék, hogy lelkészeinknek a kiegészített fizetés és meghatározandó korpótlék már f. év első napjától járjon.« Mondanom sem kell, hogy a lelkészegyleti közgyűlés az alaposan s meggyőző erővel megokolt indítványt közíetszéssel fogadta s az indítványozónak köszönetet mondott. Jam vident consules ? A liturgia egységesítéséről Stettner Gyula, mint a liturgiái bizottság előadója terjesztett elő részletes jelentést, melyet a közgyűlés a bizottsághoz utalt. A konfirmációi emléklapokra vonatkozólag a kelendőség által biztatva a közgyűlés elhatározta, hogy azokat tízezer példányban kí fogja nyomatni. A családi emlékkönyv terjesztését a lelkészek figyelmébe ajánlotta a közgyűlés. Legbővebb anyagot szolgáltatott a közgyűlésnek az egyes egyházmegyei, illetőleg köri lelkészi értekezletekről szóló jelentés. Ezen lelkészi értekezletek első sorban a kerület püspöke által kijelölt kérdőpontokról tanácskoztak s azokra vonatkozólag mondtak véleményt. E kérdések a következők: a) Az ó- és újszövetség viszonya egymáshoz. A bennök megnyilatkozó szellem. E kérdésre vonatkozólag a vélemények Pál apostol ama szavaiban foglalhatók össze: »a törvény nekünk Krisztusra vezérlő mester volt«, tehát az újszövetség betetőzése az ó-nak, ezt a szolgaság s rettegés, amazt a szabadság, szeretet és bizalom szelleme lengi át. b) a küzdő és diadalmaskodó egyház; a) mi a cél, melyért küzd? b) mely fegyverekkel? c-d) mit remélhet győzelmétől a világ? A kérdést Müller Róbert dolgozta fel rendszeresen. Nézete szerint, mely megegyezik az egyes lelkészi körök véleményével: az egyház czélja az igazság megismerése, Isten országának megvalósítása a földön s mint ilyennek fegyverei nem lehetnek külsők, hanem bensők, mint az ige, mely Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére, a szentségek és az imádság. Győzelmétől úgy az egyesnek, mint a társadalomnak teljes benső erkölcsi átalakúlása, Istennek a világban való megdicsőitése várható. c) A harmadik tárgy volt: «A lelkész megengedhető mellékfoglalkozásai.« Foglalkozott a kérdéssel minden lelkészi kör külön. Egyesek megkísérelték a megengedhető foglalkozások felsorolását is; de a legtöbben vonakodnak ettől, mert hiszen roppant sok függ az egyéniségtől. A mely mellékfoglalkozás az egyik pap kezében áldásos épitő eszköz, ugyanaz a másiknak kezében esetleg romboló botránnyá fajúihat. Általános vélemény tehát az, hogy csak azok a mellékfoglalkozások engedhetők meg, melyek a lelkészi hivatással nem ellenkeznek. Legjobbnak vélnék, ha a lelkésznek létfenntartási, gondok miatt egyáltalán nem kellene mellékfoglalkozásokkal vesződni, hanem egészen hivatalának s az önmivelésnek szentelhetné magát.