Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-31 / 44. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 392 Laszkáry Gyula szükségesnek találja, hogy a 35 ik §. elleni tiltakozás és ennek revíziójára irányuló "kérelem az országgyűléshez intéztessék. Hevessy Bertalan az autonomia megvédésére irányúló szellem ébredését örömmel látja. A felterjesztést helyesli, de a „retrográd" kifejezést helyteleníti s az indokolásnak ezt a részét enyhíteni kéri. Haviár Dániel Szeberényivel polemizálva, nagyon fontos egyházi ós nemzeti indokokból tartja feltétlenül fenntartandónak az egyházi iskolai intézményt. A felirati tervezetből elhagyandónak tartja azon részeket, a melyek az autonom iskolai kezelés megrövidítésével — a történelmi tények mellőzése mellett — csak a jelen kormányt vádolják, vagy, ha e részek fenntartatnak, történjék e részben utalás a múltban tapasztalt kormányintézkedésekre is. A kormányhoz is intéztessék felirat annak a határvonalnak törvényhozási úton leendő megjelölése érdekében, a mely iskolai ügyekben az egyház ingerenciáját az államétól elválasztja. Schölts Ödön Sztehlo álláspontjához csatlakozik s úgy látja, a közgyűlés túlnyomó többsége is ezt osztja. Zsilinszky M. nem szeretné, ha a múltat bárki is a megilletőnél íeketébb színben látná. Állítja, hogy az 1867. óta egymást követő kormányok az 1848. XX. t. cz. 2-ik szakaszában lefektetett jogegyenlőség és viszonosság ellen nem vétettek, az ugyanezen törvényben kifejezett anyagi kielégítését a protestantizmusnak pedig eddig kizárólag pénzügyi tekintetek korlátozták. Mig ellenben a jelen vallásügyi kormányzat január havi válasza a közös prot. bizottság memorandumára határozottan retrográd lépés. Egyébként a felolvasott javaslatot némi módosítással elfogadja. Meskó László a retográd szellem iudokolásáúl Zsilinszky által felhozott miniszteri válasz értelmezésében egészen másként gondolkozik, mint Zsilinszky. E választ ő egyetlenegy pótlással teljesen kielégítőnek találja ; a pótlás szükségességót abban a tekintetben áltapítja meg, hogy az 1848: XX. t.-cz. 2-ik szakaszába ütköző visszaélésekre nézve helyénvalónak látja a tételes törvényhozási intézkedést. A Sztehló-f. felirati javaslatról mondott kritikájában osztja Szentiványi felfogását, — a felmerült vita anyagából a Haviár-f. helyreigazításokat figyelemreméltóknak minősíti, s a felirat első részét a kormányhoz ós országgyűléshez, — második részét a közös prot bizottsághoz is átteendőnek tekinti. Ellene van az iskolák államosításának. — A felirati tervezetnek az úrnapi körmenetre vonatkozó részét, mivel a képviselőház elnöksége részéről semmifél e szándékosságot fel nem tételez s ezt a jelenlegi elnöknek, Justh Gyulának szabadelvű felfogását ismerve, mondja,: a közös prot. bizottsághoz terjesztendőnek tartja. Veress József a Meskó felfogásához csatlakozik s mint Haviár, ő is felsorol néhány kifejezést, mely enyhítendő. Egyébként elfogadja a javaslatot. Szentiványi az elhangzottak után szövegező bizottság kiküldését óhajtja. Sztehlo zárszavában hozzájárúl a Meskó, Haviár ós Veress módosításához s ahoz, hogy a felirat a közös prot. bizottsághoz is áttétessék. Beéri azzal, ha az úrnapi körmenetre vonatkozó rósz kizárólag a közös bizottsághoz tétetik át. Br: Prónay Dezső összegezi a vita eredményét s határozatilag kimondja: intéztessék felirat a kormányhoz ós kérvény a képviselőházhoz az 1907-ik óvi XXVII. t. c.-nek az 1848. XX. t.-c. elve ós szellemében való módosítása tárgyában. S mivel a nyilatkozatnak, melyet felterjesztünk, komolynak, ünnepélyesnek, minden gúnyt és célzásokat nélkülözőnek kell lennie, a szöveg végleges megállapításával bízassók meg az elnökségből, előadóból ós a jegyzői karból álló bizottság. Ezzel a mintegy 3 óráig húzódó vita, amelynek folyamán felmerült politikai hátterű nyilatkozatok mentén nem egyszer ugyancsak hangosan tört ki a szenvedély a közgyűlés tagjai részéről, befejeztetett s a tanácskozás folytatását az elnökség csütörtök d. e. fél 10 órára tűzte ki. Időrendben haladván tudósításunk, e helyütt most az u. a. nap délutánján tartott egyetemes lelkészi értekezletről kell megemlékeznünk. Az értekezlet — melynek elnöke Veress József esperes, jegyzője Bándy Endre lévai lelkész volt — egyházi énekkel vette kezdetét, Csepregi György esperes pedig szívből fakadó, szívhez szóló imát mondott, melyben Istennek a szentlelkét könyörögte le a tanácskozásra. Elnök azon jelentésére, hogy a tanácskozásokon megjelenő lelkészeknek a keresk. miniszter kedvezményes jegyeket bocsátott rendelkezésére, az értekezlet a kereskedelmi miniszternek köszönetét fejezi ki. Jelenti továbbá az elnök, hogy az idei értekezletre kilátásba helyezett dolgozatok közül csak egyet vett kézhez, Bándy jegyző pedig igen érdekes és tanúlságos összefoglalásban adja elő az ország összes lelkészi értekezleteinek idei munkásságáról szóló jelentésót, melyet — az előadónak jegyzőkönyvi elismerést szavazva — az értekezlet sokszorosítani ós a tagok közt kiosztani rendelt. E jelentéshez felszólal szeberényi L. Zs. és újólag kifejti az iskolák államosítására vonatkozó óhaját. Elnök indítványozza, hogy kerestessék meg az egyetemes gyűlés, hogy a gyűlés első napjának délutánján sohase legyen bizottsági ülés, hogy így az egész délután a lelkészi értekezlet komoly munkálkodásának legyen szentelhető, ós hogy az egyetemes gyűlés fejezze ki azon határozott óhaját, hogy úgy egyházmegyénként, mint kerületenként is minden évben tartassanak lelkészi értekezletek. — Elfogadtatott. Ezután Schleiffer Károly misérdi lelkész értekezett „A felemelt államsegély felosztása" címen. Javaslatai abban csúcsosodnak ki, hogy kerestessék meg az egyetemes gyűlés oly irányú intézkedések megtételére, hogy a felemelt államsegély alapítványszerüleg törvényileg biztosíttassék, ha e törvény késnék, az államsegély azonnal kiosztassék, de az arány későbbi meghatározására nézve is az egyháznak autonomikus jogainál fogva szabad keze legyen ; mondassék ki a törvényben, hogy ez a jelenlegi segélyezés csak kezdete az 1848. XX. t.-c. 3-ik §-a alapján joggal támasztható igényeink teljesítésének ; hogy az egyetemes nyugdíjintézet oly összeggel segélyeztessék, a mi a congruális fizetési összeget nyújtja nyugdíj gyanánt minden lelkésznek, továbbá, hogy közigazgatási célokra adassék 25—30%, az egyházak terhein való könnyítés elve pedig az egyes egyházközségek szerinti egyforma arányú könnyítés legyen. Kund Sámuel répcelaki lelkész, esperes volt a koreferens. Szerinte a törvényt meghozni szükséges, de abban a felosztási kulcsot megállapítani lehetetlen. Teljesen elégséges az államsegély szabály-