Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-31 / 44. szám

1907 EVANGELIKUS ORÁLLO 393 szerű felhasználását számadási kivonattal igazolni a minisztérium előtt. Oda kell hatni, hogy az állam feladatának ismerje el az 1904-iki memorandumban foglalt összes egyházi kultúrcélok támogatását. A most rendelkezésre álló államsegély felhasználása tekintetében mi sem áll útjában annak, hogy bármily összeget is biztosítsunk belőle az egyetemes nyugdíjintézet részére, ami annak tőkéje gyarapítása érdekében igen kívánatos volna. A tetszéssel fogadott előadásokhoz Schönvieszner Kálmán p. sztgyörgyi, Geduly Henriit nyíregyházi, Czuppon Sándor kővágóörsi lelkészek szólottak hozzá, követelve a nyugdíjintézetnek az államsegélyből legalább is a Gyürky-fóle javaslat értelmében szükséges mérvben való dotálását. Az elhangzott felszólalásokat összegezve, Veress József elnök az értekezlet határozataként kimondja, hogy a lelkészértekezlet az egyetemes közgyülósnóí kérelmezni fogja a nyugdíjintézetnek a középiskolai tanárokóval egyazon rendszerben való újjászervezését s az ez értelemben való felszólalással az elnököt bizza meg. Szeberényi L. Zs. javaslatára indítvány fogadtatott el a püspökök, esperesek ós lelkészek egymás közötti, még hivatalos érintkezésében is a testvéries jelleg megóvására, Moháesy L. javaslatára tájékoztató, közelebbi meghatározásokat is tartalmazó egyetemes közgyűlési napirend szorgalmazására, a kongrua-törvóny oly módon átdolgozása végett indítandó mozgalomra, hogy a káplántartás a kongruális lelkószjövedelmet ne érintse, — ós hogy minden esperes mellé segédlelkészi állomás legyen szervezhető, — a közigazgatási segélyből. Ezzel a már fél 9-et mutató óra intésére befejezést nyert a lelkészek egyetemes értekezlete. Az egyetemes közgyűlés második napja csütörtökön d. e. fél 10 órai kezdettel zajlott le óriást izgalmak, szinte a tetőpontra hágott kedélyhullámzások, viharos kitörések közepette. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, ez a nap örökké, még pedig bántóan emlékezetes lesz mindazoknak, akik a tanácskozásban résztvettek. Maga a tanácskozás a sérelmek jegyében folyt le. Elébb azonban az elnöki jelentós kapcsán, tekintettel a miniszter azon kívánságára, hogy az egyetemes gyűlés jelölje meg azon szervet, amely az 1848. XX. t.-c. végrehajtása végett a kormánnyal tárgyalni legyen hivatva, Laszkáry Gyula indítványára elhatároztatott, hogy ez a szerv a 4 taggal még bővítendő közös prot. bizottság legyen, s hogy ehez az ev. ref. konvent is hozzájárúljon, e határozatról az épen ülésező konvent rövid uton, Szentiványi Árpád kiküldésével, értesíttessék. A párbér- ós patronátusi terhek megszüntetése érdekében szükségessé vált statisztikai adatok gyűjtése érdekében a közös prot. bizottság kezdeményezésére még a június hóban tartott ref, konvent kórdőivek kibocsátását rendelte el, ugyanezt tették az egyöntetű eljárás érdekében a mi püspökeink is. Az egyetemes .gyűlés ehhez egyértelmüleg hozzájárult ós Scholtz Ödön felszólalása kapcsán lelkes ovációban részesítette a Hammersberg által méltatlanúl megtámadt Zelenka püspököt. A zólyomi egyház felterjesztését, hogy a túlnyomóan egyházunk hívei által lakott város állami iskolájának tantestületében az evang. tanerők arányosan szaporíttassanak, Osztroluczky Miklós, Veres József, Masznyik Endre ós Blatniczky Pál hozzászólása után személyes közbenjárással leendő elintézés végett visszaadták a bányai egyházkerület elnökségének. A kisbaráthi hívekre kivetett párbór, valamint a zalai hívekre kivetett kath. egyházi adó, nemkülönben Baltik püspök felszólalására a Selmecbányái m. k, bányapénztár által évenként kiutalt konvertita pénzek ügyei — mint sérelmek — áttétetnek a közös prot. bizottsághoz. Ezután következett az a jelenet, amelynek hü leírására müvósziebb toll — ós talán az egyház javát kevésbé féltő lélek — kellene, mint a mienk. Mert ennek pontos leírása mindenesetre inkább kínos, mint megnyugtató hatással lenne minden hü evangelikus emberre. Ugyanis Zsilinszky Mihály hivatkozással arra, hogy a tegnapi elnöki megnyitóban a szekularizáció tárgyában megindúlt mozgalommal szemben kifejtett gondolatok a Kalmasok lehetnelc arra, hogy egyrészről az egész hazai evang. egyház hivatalos állásfoglalásaként magyaráztassanak, aminek pedig épen ellenkező jeleit szolgáltatta azoknak az egyetemes gyűlés által törtóut fogadtatása, másrészről, hogy mindazon egyházunkhoz tartozó testületeket ós egyes egyháztagokat, akik a szekularizációval — habár azt most napirendre hozni nem is óhajtják, — de eszmei értelemben vele rokonszenveznek, olyanokként állítsa a hazai közvélemény elé, mint akik másnak jogos tulajdonát irigyelik, áhítják; de alkalmasak bizonyos zavaros megitólósóre a kath, papi vagyon eredetének ós tulajdonjogának is, amire nézve pedig nemcsak hazánk legnagyobb politikusai, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Ghiczy Kálmán, de maga a róm. kath. alsópapság is mindig egy véleményen volt: Kórdóst intézett báró Prónay Dezsőhöz tegnapi szavainak tulajdonkópi értelmezése tekintetében, mert óhajtandó, hogy e nagyfontosságú kórdósben az eszmék tisztáztassanak ós az egyház meggyőződése egyöntetű alapokon nyugodjék. Már Zsilinszky felszólalása alatt, aki szavát egy sérelmi ügygyei kapcsolatosan emelte fel, viharos volt a hangulat. Az egyetemes gyűlés túlnyomó többsége helyenként zúgó éljenzésben, — mig egy töredék hangos tiltakozásban tört ki. Szemmel látható volt a tegnapi megnyitó visszahatása, — elkeseredett közbeszólások, bántó megjegyzések váltották fel egymást. De elementáris erővel tört ki a vihar ós a felháborodás a Zsilinszky felfogásával rokonszenvező nagy tábor részéről az egyetemes felügyelő válasza alatt, amely sokszor — valljuk meg — az erős benső indulatnak egész a személves ós politikai sarcasmusig menő kifejezéseivel volt telítve, a mire pedig épen nem volt szükség. Ez magyarázza meg azt, hogy a szekularizáció kérdésében a szükségesen túlmenő kritikát magában foglaló egyetemes felügyelői megnyitó miatt még mindig izgúlt kedélyek oly zúgó ellenmondást, oly türelmetlenséget és elkeseredett magatartást tanúsítottak az egyetemes felügyelő beszéde alatt, amely más körülmények között a tiszteletlenség minden ismérveit magában hordta volna ós amely több ízben arra kónyszerítette az egyetemes felügyelőt, hogy beszédét megszakítsa, sőt, hogy végül könnyekbe törve ki, hagyja ott a közgyűlést néhány percre. Válaszában egyébként kifejtette a felügyelő, hogy ő kétértelműséget soha sem tanúsított, teljes tudatában van gyarlóságának, annak, hogy tévedhetett, ám azért lelkiismereti szempontból a közéletben eltöltött munkájára ós állásfoglalásaira önérzettel te-