Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-31 / 44. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 390 dását a gyűlés nagy munkájára és forrón könyörgött a felséges király felgyógyulásáért. A közgyűlés. D. e. fél 11 órakor vette kezdetét az egyetemes közgyűlés. A nagy számmal megjelent közgyűlési tagok sorából felemlítjük a következőket: Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő, elnök, Dr. Baltik Frigyes püspök, társelnök, Gyurátz Ferenc, Zelenka Pál, Scholtz Gusztáv püspökök, Laszkáry Gyula, Szentiványi Árpád, Zsilinszky Mihály, Ihász Lajos kerületi felügyelők, Láng Lajos egyetemes gy. int. elnök, Dr. Zsigmondy Jenő, Poszvék Sándor főjegy- j zők, Haendel Vilmos, Gyürky Pál, Dr. Győry István, Dr. Lehotzky Antal aljegyzők, Dr. Meskó László államtitkár, Sztehlo Kornél ügyész, Góbi Imre levéltáros, Bendl Henrik pénztáros, Glatz Antal, Osztroluczky Miklós, Hámos László főispánok, br. Feilitzsch Berthold, Csipkay Károly közigazg. bírák, Farbaky István, Wágner Géza, Dr. Kóler Zoltán, Dr. Szelónyi Aladár, Berzsenyi Jenő, Haviár Dániel, Szontagh Andor, Hevessy Bertalan, Földváry Elemér, Münnich Kálmán, Radvány István, Lavotta Kornél, Dr. Zeenka Lajos, Veress József, Materny Lajos, Terray Gyula, Kund Sámuel, Belohorszky Gábor, Svehla Gusztáv, Horváth Sándor, Dr. Masznyik Endre, Dr. Szlávik Mátyás, Bancsó Antal, Dr. Mikler Károly, Meyer Endre, Dr. Flórián Károly ós mások. Elnöklő egyetemes felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Mindenekelőtt mély tisztelettel ós megilletődéssel üdvözli e helyen a közgyűlés megjelent tagjait. Megilletődéssel azért, mert ebben a teremben, amelyben több, mint 30 éven át, a pesti egyház szíves vendégszeretetéből volt alkalmuk a mindenkori egyetemes közgyűléseknek a hazai evang. egyház java felett tanácskozni, e teremben — úgymond — minden valószínűség szerint utoljára gyűlt jegybe az egyetemes gyűlés. Majd — szószerint — így folytatja : Midőn egyetomes egyházunk közgyűlésén öszszejövünk, közvetlen feladatunk a folyó egyházi közigazgatási ügyek elintézése, de e mellett a lefolyt év egyházi életéről való számadásnak, az egyház életében előfordult összes fontosabb események áttekintésének ideje ez. Sőt némelykor szükséges, hogy tágabb körben is megfigyeljük mindazon eseményeket ós jelenségeket, a melyek egyházunkra nézve a jelenben, vagy a jövőben fontossággal bírhatnak. Egyházunk közvéleményét most is elsősorban az 1848: XX. t.-ez.-ben foglalt elvek megvalósitának kérdése foglalkoztatja. E törvényezikkben foglalt elvek megvalósítása folyamatban van. Kétségtelen tényekre utalhatunk. A két protestáns egyház részéről együttesen fölterjesztett kívánalmak teljesitóseképen^ jelentékeny állami javadalmazás lett már utalványozva ós megtörtént a ministerium részéről a további lépés is, hogy föl lettünk szólítva, annak bejelnntésere, hogy az 1848: XX. t.-cz.-ben elrendelt meghallgatása az egyháznak mikép történjók ? Nincsen okunk a kételkedésre a fölött, hogy komoly a szándók az 1848: XX. t.-cz.-nek végrehajtására, a benne lefektetett elvek megvalósítására. Más kórdós az, hogy a nagy mórvü állami javadalmazás mellett mikép fog alakulni egyházunk igazgatása ós egész külső élete összes jogviszonyai ós nem-e fog szenvedni az egyházi önkormányzat? Fön lesz-e az tartható a maga teljes sértetlenségében ? E tekintetben nem ok nélküli az aggodalom. A példa közel fekvő. A legújabb törvény az elemi iskolákról is nagyobb állami támogatást nvujt a felekezeti tanintézeteknek, de a milyen mértékben növeli az állami támogatást, hasonló mértékben növeli, a mindenkori kormánynak ós közegeinek be. folyását az egyház intézményeire, a felekezeti elenij iskolákra. Az önkormányzatnak ezen megszorítását aggódva tapasztalom, A törvény ezen következményei sem nem kerülték el figyelmemet, sem nem nyerték meg hozzájárulásomat, annál kevésbé helyeslésemet. Es ott, a hol erre az alkalmat megfelelőnek találtam, a főrendi ház bizottságában meg is tettem észrevételeimet, de arra, hogy előre teljesen sikertelennek ismert küzdés terére lépjek, tartóztatott annak tudata, hogy korunkban egy részről anyagi előnyöket várni, sőt követelni az államtól ós másrészről fönntartani a függetlenségnek azt az állapotát, a mely az intézmények független fönntartását tételezi föl, oly benső ellenmondás, amely már önmagában is elég a sikeres küzdelem megbénítására. Sohasem sürgettem, sőt amig lehetett, elleneztem bármiféle állami javadalmazásnak szorgalmazását, de ha ez, a kor fejleményeinek hatása alatt mégis bekövetkezett, számolni kell a helyzettel. Hasonlattal élve: a nagyobb fénnyel, az attól elválhatatlan nagyobb árnyékot is el kell viselni. Az erők egyensúlyának vannak kérlelhetetlen törvényei. E^ért fölötte szükséges a bölcs mérsékelt az anyagi javak dolgában, hogy a nagyobb anyagi javak nagyobb árnyéka el ne homályosítsa az egyház eszményi czóljait. Azt a jelenséget se hagyjuk figyelmen kivül, hogy itt-ott protestáns körben is szóba hozták a róm. kath. egyházi javak securalisatióját. Ha ezt a kérdést a szélső politikai radikalizmus, a mely már az anarchismus tele hajlik, veti föl, azon ce csudálkozzunk. Belleillik ez tanaiba, de ha protestáns körökben vetik föl e kérdést, szembe kell vele szálnunk jó eleve. Ha valahol, itt áll: „Principiis obsta". Szembe kell szállanunk ily jelenségekkel legelején. Szembe kell szállanunk a magánjog szempontjából, mert a magánjog ismeri mindenütt az elóvüles és elbirtoklás intézményét, a hosszú idő jogképző erejót. A szerfölött hosszú birtoklásban már önmagában is rendszerint keresnek jogezimet. De szembe kell szállanunk e jelenséggel a magyar közjog jellegénél fogva, a mely a vallásszabadság elvének biztosításához, a vallásfelekezetek egyenjogossásának a törvénybe igtatásához, miként az 1791: XXVI. t.-cz. tanúsítja a mult idők vagyonelkobozásaiból ^származó kölcsönös követelődzóseknek elmellözósóvel tudott eljutni. Szembe kell szállanunk e jelenséggel még azért is, mert kell, hogy éljen bennünk is annak tudata, hogy ami szerényebb egyházi javainknak az üldözések korában való elkobozása, a keserűség mily érzetét költötte föl. A minek fájó emléke még ól bennünk, annak megújítását másokkal szemben ne hirdessük mi. De szembe kell szállnunk e jelenséggel az 1848 évi törvényhozás nemes eszmónyisógónól fogva is. Szembe kell szállnunk különösen akkor, midőn az