Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-31 / 44. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 391 1848. évi törvénycikk megvalósulása már folya- i matba van. Szembe kell szállanunk hazánk érdekében, hogy azt megóvjuk a felekezeti viszályoktól. Szembe kell szállnunk saját egyházunk érdekében, hogy megóvjak azt a rút irigység vádjától. De szembe kell szállnunk vallásunk elveinél fogva, mert az irás nem csak azt tanitja, hogy mások javait el ne idegsnitsük, de azt is tanitja: »Ne kivánjad a te felebarátod semminemű jószágát." De legyen szabad remélnünk, hogy e kérdés fölvetése c^ak múló jelenség volt, a melynek egyházunk körében nincs mélyebb gyökere. De még más, egyházunkat érdeklő ós arra nézve is fontos jelenségekre kell figyelmünket forditanunk. Gyakran ós igen figyelemre méltó oldalról a tekintély elvét állítják fel. mint az emberi társadalmat össze tartó tényezőt, mint olyat, amelynek minden téron első sorban kell érvényesülnie. Kétségtelen, hogy a tekintély elve is egyik ós pedig tontos összekötő kapcsa az emberi társadalomnak, amel)

rnek az egyház körében is, ani uyiban, a mennyiben az egyház mint külső társadalmi szervezet is jelentkezik, van jelentősége, de óvakodjunk attól, hogy a tekintély elvének jelentőségét fölötte nagyra növeljük. Ha szerfölött nagyra növeljük a tekintély elvének jelentőségét, az szükségkép korlátlan önkényuralommá fajul, a mely alatt elenyeszik a szabadság, az emberiség legfőbb elkölcsi értéke, amely értéket ad az emberi életnek, erkölcsi értéket az emberi intézményeknek. . A második jelenség ennek épen ellenkezője. Merészen hirdetik a szabadságot a gondolat világában. A gondolatnak szabadnak kell lennie, ezt hirdetik nagy hanggal, de úgy értelmezik, hogy vallásos gondolattal nem szabad az embernek birnia. Vallásos érzésének, a mely lelkében ól, nem szabad gondolattá alakulnia. És ha vannak türelmetlen hivei a tekintély elvének, vannak nem kevésbé türelmetlen hivei az úgynevezett szabad gondolkozásnak. Egyházunk ós az annak hatása alatt kifejlődött * bölcseleti fölfogás is ezen két véglet között, a közép úton halad, — hirdeti és alkalmazza a szabad kútatás és vizsgálódás elvét tanaiban, kifejti a szabadság elvét intézményeiben, igyekszik azt megvalósítani, de elismeri a tekintély elvét azokban az örök igazságokban, amelyre Jézu=< tanított, abban a példában, a mit ő életével és halálával adott, az ö tanítása jelöli meg az útat, az ö tanítása az örök igazság. Az ő tanítása a szeretet törvénye, ezt, mindenek fölött ezt tanítsuk. Eá ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom." A történelmi igazság rovására cselekednénk, ha azt mondanók, hogy a nagyszámú tagokból álló egyetemes közgyűlés ezt az elnöki megnyitót kivétel nélkül tetszéssel fogadta volna. Sőt — mondhatjuk — annak a szekularizáczió eszméjével polemizáló része a közgyűlés túlnyomó többsége részéről határozott ellenmondással találkozott ... És ez, az egyetemes felügyelő kiváló egyénisége iránt osztatlanúl érzett tisztelet daczára nem is lehetett másként. Mert hiába minden: a józan liberális magyar közvélemény . . . de minderről nem is beszélve, maga a protestáns országos közvélemény a szekularizáczió gondolatát jogosnak, igazságosnak, móltányosnak találja, ha nem is óhajtja azt máról-holnapra megvalósítani. Minket igy neveltek, igy oktattak ós Csecsetkától Dr. Mikler Károlyig nincs az a komoy egyházjogász, Selmeczbányától Békéscsabáig nincs az a törtenelmi kutatásokkal is foglalkozó vallástanár, Bod Pétertől Zsilinszkyig az az egyháztörténész, a ki eszmei tartalmában helyteleníteni tudná a szekularizácziót. És nézetünk szerint, ha a felügyelő úr az időszerűség ós a helyszerüség szempontjából emelt volna kifogást a szekularifáczió gondolatának a ref. lelkészkongresszuson való felvettetése ellen, szavai alig keltettek volna emócziót; de mert a legélesebb polémia terére lépett, ós pedig eszmei szempontból ós politikai tartalommal: a másként érzők ós másként gondolkodók közt önkéntelenül is elvetette a vihar magvait, a melyek, — hogy mily hamar csíráztak ós szöktek szárba, mutatta a másnapi emlékezetes jelenet. . . . De tartsunk sort. Rövid vita után kimondták Dr. Baltik Frigyes püspök-elnök indítványára az elnöki megnyitónak egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe való felvételét. Majd az elnöki jelentós tárgyalása következett. A tanári fizetések kiegészítése tárgyában érkezett miniszteri leirat tudomásúl szolgált. A bányai egyházkerület indítványa alapján felterjesztést intézését határozza az egyetemes gyűlés a kultuszminiszterhez, a végett, hogy az állami iskolában a prot. tanerők ós tanítványok a reformátió emléknapján ne csak az istentisztelet tartama alatt, de egész nap szabadságot élvezzenek. A Rákóczy ós Thököly hamvainak ünnepélyes elhelyezése körül az ev, egyházat terhelő költségnek az egyetemes felügyelő áldozatkészségéből törtónt megtérítését a közgyűlés hálásan vette tudomásul. Az „Eőry Sándor" f. hagyatékról azt határozták, hogy a végrendelet jogerőre emelkedéséig az ebben kijelölt célokra való figyelemmel kezelendő az alap. Ézután következett az elnöki jelentós egyik vihartkeltő pontja. T. i. a népiskolai tanítók fizetésének kiegészítéséről szóló 1907. évi XXVII. t.cz.-röl szóló azon jelentós, a melyet Sztehló Kornél egyetemes ügyész adott elő oly javaslattal, hogy az ezen törvényben, s különösen annak hírhedt 35-ik § ában a protestáns autonomiát és illetve az 1848. XX. t.-cz.-ben lefektetett jogegyenlőséget és viszonosságot sértő intézkedések ellen fejezze ki az egyetemes gyűlés a maga tiltakozását feliratilag, a feliratban kifejezvén azon tényt, hogy a jelen kormány az első, a mely az 1848-iki törvény meghozatala óta nyíltan retrográd lépést tett a felekezeti egyenjogúság ellenében. Szentiványi Árpád „a retrográd", „a visszafejlesztés" kifejezés ellen harcol; a 35-ik szakasz revízióját ő is követeli, de megelegszik e követelés feliraiilag leendő kifejezésével, s az indokolás, mint a jelen kormány által épen meg nem érdemelt vádakat tartalmazó részletet, elejtendőnek tartja. Különösen magát a felirati tervezetet elébb a közös prot. bizottsághoz utasítaná. Gyurátz Ferenc egész terjedelmében hozzájárul az előadó javaslatához, mert — az előértekezleten kifejtett érveléséhez hasonlóan — meggyőződése, hogy úgy az autonomia ellen irányuló sérelmek, mint a kivételes elbánás ellen erélyesen tiltakozni kell. Szeberényi L. Zs. szerint iskolaügyünk autonómiája már úgyis romokban hever; legkívánatosabb volna az összes iskolák államosítása, mert az egyenlő elbánás elve igy iegalább negatíve megmenthető volna.