Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-14 / 46. szám

1907 EVANGELIKUS' ORÁLLO 411 Weisz G., Farkas J., Lukácsik M., Szelónyi J., Szabó Gy., Kárpáti J., Petro E., Schwartz M., Kurek P., Podhorányi K., Krcsméry Gy., Andriányi G., Szenes Gy., Makovszky E., Bakay P., Fuchs A., Flachbárt K. theol. akad. hallgatók. 2. Dialóg: Devrient müvének ,A vormsi kihallgatás" c. részlete. Porkoláb Gyula lelkész fordításában; előadják Weisz Gusztáv (Luther) ós Dávid Károly (Eck) theol. akad. hallgatók. 3. Bihari : „Primitiális magyar" cimbalmon előadja Obál Béla theol. akad. tanár. 4. Eine Ungarische Königstochter: írta ós felolvassa Dr. Szlávik Mátyás theol. akad. dókántanár. 5. Csokonai: A reményhez ós Ábrányi: „Szívem oly szomorú" énekli Brenner Mihály vezetése mellett a poprádi vegyeskar. 6. Váradi A.: Az Úr ítél. Előadja Vietórisz László theol. -akad. hallgató. 7. Stein K. XCI. zsoltár, éneklik Szánik Ernő énektanár vezetése mellett a theol. akad, hallgatók. Kezdete este fél 7 órakor. Helyárak: Az összes ülőhelyek egyenként 2 K, az állóhelyek 1 K. Felütfizetéseket — a jótékony célra való tekintettel — köszönettel fogadunk ós a Szepesi s az Eperjesi lapokban hirlapilag is nyugtázunk. Az estólyt táncmulatság követi. A nagybányai templom építésére adakoztak: (V. közlemény.) Szentesi ref. egyház 2 K, n.-geresdi ev. egyház 3 K, újpesti takarékpénztár 2 K, egrespataki ref. egyház 3 K, ev. egyház Nyárasdomb 7 K, pápai ev. gyülekezet 3 K, szerencsi ref. egyház 1 K, újverbászi ev. egyház 4 K, gróf Andrássy Dénes 50 K, Martonházai ev. egyház 2 K, gróf Dógenfeld Sándor 20 K, nagykárolyi ev. egyház 6 K, zágrábi ev. egyház gyűjtése 41 K, bártfai hitelbank 2 K, thassi ref. lelkész 2 K, szatmári I. téglagyár 5 K, tatrangi ev. egyház 1 K, ref, egyház Arad 2 K, líózsahegyi hitelbank 5 K, deáki ref. egyház 2 K. A kegyes adakozóknak hálás köszönetet mond : a nagybányai ág. h. ev. egyház. Szabó Adolf felügyelő, Révész János lelkész. IRODALOM. A magyarhoni protestáns egyház története. (Folytatás és vége.) A hazai reformátoroknál csak annyit akarunk épen emlí teni, hogy Sylvester Erdősi János 1557. évi lőcsei subpredikátorsága még nem egészen eldöntött kérdés, mert sem a lőcsei egyházi, sem a városi levéltárban nem találunk erre vonatkozólag adatot. Felette sajnáljuk, hogy Hontems Jánossal oly röviden véglett a szerző, pedig retormátori és paedagogiai jelentősége elsőrendű Erdélyben. Nagy paedagogiai jelentősége abban áll, hogy 1550 ben már az < sszes szász iskolák elfogadják Houternek az iskolaszervezbtéc és ahhoz oly görcsösen ragaszkodnak. hogy újabb időben csak nagy nehezen alapítják át itt-ott iskoláikat a korszellemnek megfelelően. Ugyancsak soványnak tartjuk Szegedi Kis István, az európai hirű tudósuak és Heltai Gáspár műveinek 3 méltatását. Lényeges hiányt látunk, hogy az iskola és tudomány jelentőségének tárgyalására csak egy oldal (103 1.) jút. Ez mindenesetre kevés, különösen akkor, mikor a prot.-mus e két tényezőnek köszöui gyors elterjedését és egyszersmind világtörténelmi szereplését. Annál részletesebben szól könyvünk a szentháromságellenes irányról és nagyon szépen tárgyalja a prot. egyház sorsát Miksa uraik jdása alatt Ez a rész szerzőnk legsikerültebb fejozete. Miksát ügyesen jellemzi, tekintettel van mindazon lélektani momentumokra, amelyek alkalmasak arra, hogy mély bepillantást nyerjünk Miksa lelkiállapotába. Kár, hogy a fenn nem állott pécsi theol. fakultás e fejezetben is előfordul (124 1.). Nagyon sikerültnek mondható a következő fejezet is, amelylyel egyházunk nehéz küzdelmeinek korszakába lépett. Rudolf jellemzése megfelel teljesen a történelmi valóságnak és miután élénk sziliekben rajzolta a szerkő a prot, egyház mostoha sorsát, átadja a szót a munka nagyérdemű szerkesztőjének. Boc.-kay István felkelésével kezdődik a harcok története. Kiváló gondot keliett itt fordítani a történelmi háttér megalkotására és e munka nagy körültekintést és óvatosságot igényelt. A szerző eleget is tett e követelményeknek, de ez a nagy óvatosság inkább a történetírót állítja előtérbe ás sokszor az egyháztörténelem mostoha elbánásban is részesül. A bécsi békekötés előzményeit, különösen a kassai országgyűlés befolyását részletezve szerettük volna hallani. Szivesen olvastuk volna azoknak a neveit is, akik a bécsi békepontok szövegezésénél döntő befolyást gyakoroltak ; így pld. br, Thököly Sebestyénnek érdeme sincs kiemelve, jóllehet ő heves felszólalásával elérte azt, hogy a megkötött békeszerződésben a három vallásfelekezetet névszerint megemlítették. Bethlen Gábor szereplésének a méltatása jóval megragadóbb, jellemzése sikerült és bemutatja a szerkesztőnek nagy történetírói kvalitásait. Találóan nevezte Bethlen Gábort „nagy protestkns

u-nak ; ezt a nevezetet örömmei elfogadjuk, I. Rákóczi György, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc felkelésével röviden végez a szerző, különösen feltűnő gróf Thökölyi Imre történelmi Szereplésének a mellőzése. A tárgyalás legfőbbképen országgyűlések lefoiyásával foglalkozik. A prot.-ok nyomorult helyzetét erősebb sziliekkel rajzolhatta volna a nagytudományú szerző, Ugy látjuk, mintha idegenkedett volna a sebek feltárásától, a Kob, Spankau, Strasoldo irtózatos kegyetlenkedéseinek ismertetésétől; az eperjesi vértörvényszék rémtetteit is alig érinti, a gályarabok szenvedésének feltüntetését pedig a képes melléklet s/.eml ltetésére bizza. I. Lipót és Kolonics bibornok elnyomó rendszerének tárgyalása is szűk keretekben mozog. A protestánsok szervezéséről és zsinatairól tartalmas össze' foglalást nyerünk, a tanügyről, vallási és polemikus irodalomról pedig egy szép kedves művelődés-, illetve irodalmi történelmi képet. A szerző itt igazán elemében van, szeretettel írta különösen ezt a részletet és szeretettel, s "t lelkesedéssel olvasgattuk Mintegy pótolni akarja a munka első részében elmulasztottakat és belemélyed az iskolák életébe, liogv finom érzéssel bemutassa a három legjelesebb luth. és kalv. iskola tipusait. Mellékesen megjegyezzük, az eperjesi iskolánál talán megemlíthető lenne, hogy gróf Tkököly Imre is tanítványa volt és az egyik iskoladrámában maga is fellépett, adván Imre király szerepét. A kalvinista iskoláknál Lorántfi Zs, méltatása talán kissé vékonynak látszik, de annál kedvesebb és teljesebb a debreceni deákélett' 1 szóló. Ugyancsak értékes a vallási irodalom, az énekes és imádságos könyvek ismertetése. Az énekeskönyv szerzők közt fdlemlítve látjuk Lam vagy Ambrosius Sebestyén késmárki lelkészt, aki azonban a polemikus irodalom fejezetéből kimaradt, pedig ugyancsak nagy harcokat vívott a nagyeőri gimn. tanárokkal, különösen Grawer Alberttel, Malus Pállal és Gradeczí Horváth Stansithtal, az iskola fenntartójával. Lám Sebestyént pedig 1595. nov, 24 én Ítélték el Lőcsén; 1595. dec. 5-én és 159G. jan. 29-én Késmárkon báró Thököly Sebestyén kastélyában taitotta hitvitáját Grawer Alberttel és 1598. itélte -el az alsó poprádi leikész-szövetség, a mire ő Thököly Sebestyénhez fordult, ki elégtételt is szerzett neki. A könyvünkben előforduló — 1596. — évszám tehát mindenképen hibás. A polemikus irodalom tüzetes és ügyes méltatása gyönyörűen megírt irodalomtörténelmi fejezet és nagyban emeli a munka nívóját és értékét A szerkesztő ezen néhány szép fejezettel minden olvasójának lelki örömet szerez és a részletek elolvasása után megbékülünk azzal is, hogy az egyház külső történelmével oly vázlatos gyorsasággal bánt el. Nyelvezete folyékony, előadása élé nk és az utolsó fejezetekben érdekfeszítő és megragadó. Ezután kapjuk új szerzőtől a XVIII. sz. történelmét. Legelőször bemutatja nekünk írónk, hogy a kath. vallás, mint államvallás mint nyomja el a prot. fejlődését. Az események, tények ügyes, széleskörű csoportosítása all előttünk és azért tudott oly világos és színekben felette gazdag képeket festeni. Alapos és tárgyilagos mu.ikát végzett az író, ki a feldolgozott anyagnál figyelembe veszi a legújabb irodalmi forrásokat és e mellett önálló és eredeti gondolkodása meggyőz és lebilincsel. Bírálgat és megcáfolja kritikus fővel a materialista történetírónak, Marczali Henriknek állításait, — k, utatva, hogy a vallásügyi törvények alaptörvények, melyek szerződ jellegűek és így belejutottak a királyi hitlevelekbe is. A jeli .üizésben pedig igazi mester. Mária Terézia, II. József és II. Lip/t jellemrajza oly szép, amilyen találó; a szerző itt történetíró ós psichologus egyaránt. „Az elnyov-ívs" c. fejezet az e^ész munkának egyik legsikerültebb része. Szinte csodáljuk azt a higgadtságot és tárgyilagossá got, melyet a szerző meg tudott őrizni, mikor az elnyomás legraffináltabb módjait és eszközeit híven bemutatja nekünk. Semmi sem kerüli el figyelmét és \ tömérdek adatból oly szép, egységes képet nyújt, amely szerzőjének kiváló tájékozottságára és lelkiismeretes utánjárására fényes világot vet. Nem egyszer elyzorul a szívünk, mikor olvassuk a prot. egyházon elkövetett égbekiáltó igazságtalan-