Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-12-05 / 49. szám

Hl. év. Nyireg

yháza, 1907. december 5. 49. Szám. EYAMELIKUS ŰR ÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. Kéziratokat, előfizetési díjakat, hirdetések szövegét és díját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM- JEGYZÉK : Vezércikk. A reformáció 400 éves ünnepe. Dr. Stráner Gyula. — Az egyetemes nyugdíjintézet újjászervezését célzó javaslatom bírálatairól. Gyürky Pál. — Tárca. Luther Márton harci dala. Fordította Varga Márton. Előfohász. Petrovics Pál. — Szemle. — Belólet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. — A reformáció 400 éves ünnepe. A katholicizmusnak és zsidóságnak erős fellegvára az ezer évekre terjedő múlt s e múltnak a jelenben is féltékenyen őrzött, megalkuvást nem ismerő tradíciói! A mi egyházunk még aránylag rövid életű, de már-már kezdi institúcióit bevonni a nemes patina s lépten-nyomon látjuk, hogy a protestantizmusnak nemcsak jelene s jövője van, hanem van tiszteletreméltó múltja is, múlt, melynek viharai megedzették apáink vasakaratát, s melynek bilincs-csörgése és máglyafüstje hitbuzgóságukat, áldozatkészségüket el nem nyomhatá! Ott állottunk a napokban a soproni evang. lyceum fennállásának 350 éves jubileumán. Meghatottan, ragyogó szemekkel, büszke szívvel hallottuk dicsőíteni a multat, az ősök fáradhatlan munkáját s hálával adóztunk mindama ismert s névtelen hősnek, kik egymásután ragadva kezökbe a szent zászlót, annyi balszerencse, annyi viszály után mégis diadalra vitték ! Az ily ünnep emelkedett, lelkes hangúlata fokozza a protestáns önérzetet, mely sokáig rezegve a szívekben, az együttérzés, az együttműködésre serkent. Szükségesek az ily évszázados ünnepek, mert ott tömörülnek, sorakoznak jobbjaink s legjobbjaink, hogy lelkesedéssel, kitartással és Istenbe vetett hittel s bizalommal küzdjenek a szent ügyért tovább! Van-e közel s távol nagyobb napja az egész művelt világnak, mint 1917. október 31-ike, mikor négyszázadszor évül a nap, melyen a nagy reformátor Wittenbergben kiszögezte tételeit s minden kalapácsütéssel egy-egy korhadt világot döntött halomba s verte le a szellemi szabadság béklyóit? S van-e napja a protestantizmusnak, mely a hálás, lelkes ünneplésre méltóbb lenne ? A méltó ünneplésre, melyért nem elég a hívők zsolozsmája, nem elég a múltak dicsőségének feledése, hanem mely ünnep maradandó protestáns alkotásnak legyen születésnapja. Vegyük át e napra az ősök áldozatkészségét, alkossunk nagyot, hogy ne kelljen haló porunkban is pirulnunk a késő unokák előtt azért, hogy ily alkalmat, a protestáns szellem erős megnyilatkozására, elszalasztottunk. S hogy a nagy nap ne találjon bennünket készületlenül, vegyük kezünkbe már most a gyűjtőperselyt s rakjuk le most már filléreinket egyházunk oltárára! Indúljon meg I országszerte a gyűjtés, de úgy, hogy senkinek se fájjon az áldozat s mindenki örömmel hozhassa meg, mindenki örvendezve érezze, hogy fillérei egy nagy cél elérésében segítenek. Jöjjön az iskolás gyermek havonként 1—2 fillérrel, kötelezze magát a gazda vagy gazdag arra, hogy havonként 1—2 hatost vagy egj-két koronát fizet egész 1917-ig. Aki addig havonként egy koronát fizet s áldozatát meg sem érzi, mégis 120 koronát adott 1917-ig s a felszaporodó kamatokat. Óriási összegek gyűlnek egybe, melyek hova fordításáról talán még magunk, talán már utódaink gondoskodnak ; de legyen bár oltárkép, orgona, harang, szobor vagy a szeretetnek vagy a kultúrának szentelt hajlék, mit e pénzből emelünk, fényes tanúságot fog tenni arról, hogy a protestáns áldozatkészség nem a múltak legendája, hanem karöltve a hitbuzgósággal él még a késő unokáknál, él még a mi szívünkben is! Sopron, 1907. november 25. Dr. Stráner Gyula,