Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-11-14 / 46. szám
III. év. Nyiregyháza, 1907. n ovember 14. 46. szam. EYAIGELIKUS EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. Kéziratokat, előfizetési díjakat, hirdetések szövegét és díját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk. A szekularizációról. (G. II.) — Kéretlen vélemény. Ihász László. (Folyt, köv.) — Tárca. Egy egyház háromszáz éves fennállásának története. (Vége.) — Szemle. — Belólet- — Irodalom — Pályázatok. — Hirdetés. A szekularizációról. Több oldalról foglalkoznak e kérdéssel szakadatlanul. Védelem és támadás, nyilatkozatok és történelmi reflexiók alakjában kezd előtérbe lépni a szekularizáció kikövetelése. A ref. lelkész-egyesület kezdeményezése annyiban máris célt ért, hogy ez a nagyszabású gondolat, amelynek minden vonatkozásban való megvalósítása nem lehet rövid pár napi küzdelem tárgya és nem egy-két kiválóbb elme művének eredménye: szakadatlanúl napvilágot lát — bár a lehető legellentétesebb felfogásban — a különféle egyházi, társadalmi, szociális, sőt politikai napi sajtó hasábjain. A lavina tehát megindult s habár ezidőszerint még csak elméleti akadémikus a jelentősége, de nem minden jogosultság nélkül való az az álláspont is, hogy az elméletek medréből mihamar kicsaphat és gyakorlati programmpont alakjában talál megjel enni valamelyes politikai alakulásban. Sét — úgy tetszik — szelídebb alakban az egyik, durvább kinövéseiben a másik politikai párt máris élénken üdvözli a szekuralizáló törekvéseket. Amidőn ennyi — a kérdéssel való foglalkozást bizonyító jelenséget látunk, lehetetlen, bogv mi. akik egyházunk közvéleményének bű tolmácsai szeretünk lenni: hallgatással mellőzzük e nagyfontosságú kérdésben történt megnyilatkozásokat. Azt meg fogják bocsátani t. olvasóink, ha annak dacára, hogy jelen soraink fölé a „szekularizációról" szóló feliratot alkalmaztuk: mégis már most, félreérthetetlen nyíltsággal kijelentjük, hogy mi a mozgalom időpontját nagyon szerencsétlenül megválasztottnak, s így magát a kezdeményezés munkáját elhamarkodottnak ialáljuk. Szerencsétlenül megválasztottnak és elhamarkodottnak azért, mert mai közviszonyaink mellett az erőtényezőknek azt a nagy sorozatát, ami mind szükséges egy ily nagy horderejű, mélyreható eszme megvalósítására, nem látjuk sehol. Már pedig az ily önmagában véve, eszmeileg teljesen jogos, de kihatásában végtelenül messzire kiágazó akció kezdeményezésének vágy a siker biztos tudatában kell megindulnia, — vagy: nem is szabad megindíttatnia ! Közviszonyaink külső képe arra vall, hogy a hivatott tényezőknek, államnak, kormánynak, országgyűlésnek idejét és kedvét egészen más irányú konszolidációra irányúló törekvések kötik le. A sajtó, ez a másik nagy erőtényező, a más irányú nagy átalakulások sok nagy feladata által lekötve vagy egyáltalán nam foglal állást, vagy ha igen,: úgy a protestantizmus törekvéseinek eszmei tisztisztaságához arányítva ez állásfoglalást, nincs köszönet benne! A társadalom, amelyet az életfeltételek egyre fokozódó nehezedése az eszmék világával szemben a depresszió bizonyos nemével sújt, nem mutat fogékonyságot ily nagy horderejű új kérdések iránt. A gondolkodásnak, az írásnak légköre maga sem oly tiszta, ideális állapotokat mutat, mint akár Kossuth Lajos, akár Eöivös József, akár Deák Ferencz liberálizmusának fénykorában. Honnan veszi hát ez a mozgalom azt az erőt, honnan a tevékenység folytonos, lelkes megújulásához feltétlenül szükséges bátorítást, ha a befolyásoknak és a hatalomnak az a sok köre, amely egy ily törekvés megvalósítására mind szükséges, majdnem kivétel nélkül ellenszenvez a kérdéssel? Távol legyen tőlünk, hogy mi magával a szekularizáció eszméjével szemben foglaljunk állást ! Nem! A magyar történelem lelke, az Isten előtti egyenlőség egyedül keresztyén álláspontja, a jog eszményies felfogása, tehát minden ethikai és vallási szempont szerint igenis állítjuk és készek vagyunk bizonyítani bárkivel szemben, hogy a nem rendeltetésűk szerint használt, más célokra adott állami javaknak visszavétele a róm. és gör.
