Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-11-14 / 46. szám

19vx7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 406 kath. főpapság rendelkezése alól az állam rendelkezésébe: helyes, igazságos, törvényes követelés. Csakhogy mi e követelés érvényesítésére kedvezőbb közviszonyok bevárását találtuk volna célravezetőnek. Ha pedig már napirendre került a kérdés, — azoktól, akik napirendre hozták, — méltán megvárhatjuk annak tudományos, történeti és jogi szempontból való alapos megvilágítását. Ez a legkevesebb, amivel a hazai közvéleménynek s protestáns egyházuknak tartoznak. Hadd lásson mindenki tisztán ! (iG. H.) Kéretlen vélemény. Nagytiszteletü Gyürky Pál esperes urnák az evang. egyház egyetemes nyugdíjintézete újjászervezéséről közzé tett javaslata felett. Olvasom, olvasom Nc. Gyürky Pál egyet, nyugdíjintózeti ügyvivő urnák javaslatát az öröm s félelemnek érzései között. Oiy biztató képét nyitja a* jövőnek, hogy az az ábrándok terének is beillenék. Hát az evang. lelkészt nem fogja mindig gyötörni a lelki kin, ha Övéire tekint ? Lehet remélni oly időt, midőn a szeretteitől váló apa vógsóhajában őket a nyugdíjintézet gondjára hagyhatja? Lehet remélni azt a kort, melyben létfenntartási gondoktól a lelkész ment leend; s szent hevében lángbuzgósággal járhat hivatása utján ós betöltheti tisztének igazságait ? Mily magasztos, mily áldott leend az a lelkészi munka majd, melyben, a ki szolgálatra hiva lesz, munkája közt nem kénytelen azokra tekinteni, a melyek ő utánna vágynák; de teljes lelkierővel mehet, ha kell, a poklok kapuját is im

0ostromolni, hogy Isten országának diadalt szerezzen e földön, az emberek szivében. Mily boldogitó megnyugvás leend az elerőtlenült kifáradt szolgának, ha nemes harcán testben letöretve, félre vonulhat a nyugdíjintézetnek pihenést megadó ölébe ! Heu ! de post equitem sedet atra cura ! és az ör". félelemmé válik, midőn elgondolom, e biztató remények megvalósulása mind a megnövekvő államsegély Ígérvényéin alapul. Aggódva kérdem: Biztos alap-e ez ? N^t. csalódunk-e majd reményeinkben, ha ezek ellentétbe jönnek kormány, parlament kedvével? Pusztán a hatalmasoknak kegyére építeni, merész kockáztatás ; s ennek oly ára is lehet, melyet a férfias önérzet visszavet. Es ha felkeltetnek az igények, a várakozások ós ha az alap összeomlik majd, bizony az utóbbi állapot, mely erre bekövetkezend, gonoszabb lószen az elsőnél. Nekem — hogy így mondjam — semmim sincs ; ép ezért okom van a nyugdíjintézettől nagyot, mindent remélni; mégis nyugodtan tudnám fogadni az oly intézkedést, mely nem merőn az államsegélyre ópit ós ennek folytán nem igór nagyot ós megszabott általányt, hanem csak az óvi ;ztos bevételeket számítva meg, ebből egy bizonyos % ot leütne kezelésre, egy bizonyos %-át osztaná ki óvi segély gyanánt. Tudom, hogy nem lenne oly kecsegtető, mint a fixirozott 2400 korona, vagy, akár az 1600 korona; mégis ha az igényeket kissé visszaszorítanánk, szép segélyt juttatna ez is, hozzá évente növekedőt ; mert ide nem kell egyéb, mint okos számítás ós hü sáfárkodás. Most aggódva kérdezem : mi fog következni, ha az államsegély elnyerése folytán a megélhetésre elég nyugdíjjárulék leend? Megszaporodnak a nyugdíjasok ! S ha ezek megszaporodtakor az államhatalommak eszébe jutand megtagadni a segélyt, s a nyugdíjintézet kötelezettségeinek fedezete elmarad, mi lesz azután ? Az állam ellen érvényesíteni jogokat az egyház képtelen leend, nyugdíjasaival szemben meg fizetésképtelenné válhatik, ha nagyobbat igér, mint a minőt megbir ereje, mi lesz ekkor ? a feleletet megsem merem adni reá. Pedig ez az időpont közéig. Mikor áll be, nem tudom ; de hogy előbb-utóbb beáll, biztosan hiszem, a reactió idézi-e ezt fel,mely előtt a szabadelvüség gyáván lerakta fegyverét, vagy a vajúdó socialismus, mely új kort akar teremteni, de még nem találta meg az igaz, irányító eszmét ? Ei úgy nézem a kettő egyre hat. A reactió össze fogja zavarni a lelkeket, hogy sötét hatalmával rajtok uralkodjék; s a felidézett zűrzavarban majd, a socialismus féket tör ; aztán hogy rend legyen, Franciaország példája újul fel itten is : az egyház az államtól elválasztatik. Ekkor pedig az államsegélynek vége lesz. Nem lesz-e akkor vége az államsegélyre alapított nyugdíjintézetnek is ? Akik biztosan mernek építeni az államsegélyre, ám építsenek, kész örömmel jó szerencsét kívánok bátorságukhoz, Isten áldását kérem vállalkozásukra !... A Nagytiszteletü ügyvivő ur is arra építi javaslatát, s annak reményében igór 1600 — 2400 koronákat. Legyen valóvá reménye; áldja meg Isten szándókát sikerrel, hogy minden aggodalmat örömre válthasson ! De ha még oly szilárdul megáll is ez alap ós rajt nyugdíjintézetünk, áldást osztóvá ez csak úgy leend, ha sebet gyógyít, könnyet töröl, ínséget szüntet ós lelki békességet ád. Ezek pedig megvalósultokban mind attól függenek, minő lesz a gyámintózetnek szervezete ós a szerveket minő szellem, minő elvek irányítják; mert ha özönnel osztja is jótéteményeit ; de jóltevő munkája közben itt is amott is keserít, nem lesz áldott annak működése. Pedig mind azt akarjuk, hogy áldott legyen annak kimenetele ós bemenetele ! Hogy ezért a nyugdíjintézetünkhöz kötött remények minél boldogítóbb valósággá legyenek, tartsuk kötelességünknek közreműködni e célra mind, nyilvánítsuk véleményeinket, óhajtásainkat. Hiszen azért tette közzé javaslatát a nt. ügyvivő ur is, hogy ki-ki hozzászóljon s közmegelégedésre állapíttassák meg a nyugdíjintézet minden részletében. Kötelezettnek érzem magamat én is véleményt nyilvánítani s ez által használni az ügynek annyiban, hogy vagy talál benne valamit a kritika, a mit a maga helyén felhasználni érdemes; vagy nem talál, s ez esetben az ügyvivői javaslat annál nyugodtabban elfogadható. Kérem azért Nt. ügyivő urat, hogyha egyben, másban a javaslat egyik másik pontját támadom s helyettük módosításokat indítványozok, ne méltóztassék eljárásomat talán sértéseknek venni; mert Nagytiszteletüsóged ügybuzgalma iránt való teljes