Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-31 / 44. szám

394 EVANGELIKUS ORALLO 1907 kinthet vissza. Érték őt másfelől is támadások, de helyét megállta, megállja most is. Azt hitte, hogy midőn tegnap a róm. kath. javak elkobzása ellen nyiltan kifejtette álláspontját, elég terjedelmesen indokolta azt. Ha kijelentéseit Zsilinszky nem találta elég határozottaknak, világosaknak, készséggel bocsátkozik közelebbi magyarázatba. De ez a gyűlés nem rendelkezik elég idővel arra, hogy e kérdést minden részletében letárgyalja. Csodálkozik a felett,, hogy a történetíró Zsilinszky e kérdést nem a történeti fej-, lődés keretében vizsgátja. Mert aki a jogtörténeti fejlődést ismeri, az tudja, hogy a középkorban a tulajdonjog rendszere egész más alapokon fejlődött, mint ma. Fenntartja nézetét a magánjogi tulajdon keletkezésének az elévülés, elbirtoklás útján való lehetőségét illetőleg s ha épen kiváncsi ő Fxcellenciája, mi a nézete arról, hogy ki a jog szerinti tulajdonosa, birtokosa a mai birtokoknak, megfelel erre is, — bár ezt a Zsilinszkynél sokkal kisebb műveltséggel biró emberek is tudják — t. i. hogy aki a telekkönyvben van annak feljegyezve. Leírhatatlan zúgás, orkánszerü vihar tört ki e kijelentésre, a mely egy csapásra — a telekkönyvi bírlalás elméletének telvetésóvel akarta elvenni a közjogi alapokon egészen másként elbírálandó kath. papijavak ellen irányuló felfogás élét. További szavait a folytonos szenvedélyes ellenmoudások miatt alig is lehetett hallani. S még inkább érzett ez a keserűség a hangulatban akkor, amidőn a báró úr célzással Zsilinszkyre azt mondotta, hogy ö e kórdós felvetését egyedül az ultraradikálismus légkörében találja indokoltnak, s hogy annak végkifejlődése a socialismus diadalát mutatja az összes egyházi javak elkobzásában. Ekkor történt az, hogy látva a heves ellenmondások feléje zúdúló áradatát, helyét ott kellett hagynia benső felindúltsága miatt s ezen jelenetek alapoka ós logikus egymásutánban való káros kifejlődése épen az, a mitől mai vezércikkünkben óvunk. Sztehló, Meskó, Szentiványi többé-kevésbé szerencsésebb körülmények közt tudtak szóhoz jutni, hogy a napirendre térést javasolják. Zsilinszky viszonválaszában nem tért ki a személyes célzásokra, csak annak adott kifejezést, hogy mennél nagyobb horderejű valamely kérdés, tárgyalásában annál fontosabb a szenvedólyessógtől való tartózkodás. Ez pedig olyan kórdós, a melynek tárgyalását ö sem kívánja, de a melyet i kor szelleme ellenállhatlanúl odadob a köztanácskozások asztalára. Óhajtandó lett volna e kórdósben az egyöntetű állásfoglalás. De ha így nem ment, majd megy a dolog az igazi történelmi összefüggés, a tiszta jog ós a magyar közélet tradíciói szerint másként. Még megjegyezzük, hogy Szentiványinak egyik kijelentése, a melyben a vele szemben támadt vihar egyik előidézőjére célozva indulatosan kiáltotta el magát: ,Ha velem ilyen hangon beszélnek, akkor én is megtalálom a hozzá illő választ. De figyelmeztetem a nagytiszteletü urat, hogy a rövidebbet ön fogja húzni, mert ón világi vagyok" . . . élénk feltűnést keltettek a közgyűlés lelkész-tagjai sorában. Ezzel a legnagyobb kedélyháborgást előidézett kórdós szerencsésen leszorult a tárgyalásról. Kisebb jelentőségű ügyek kerültek tárgyalásra, a melyek közül tudomásul szolgált a vallás- és közoktatásügyi miniszter januári leiratára a közös prot. bizottság által adott válasz. Zsigmondy Jena az államsegély felosztási tervére nézve a pénzügyi bizottság javaslatát mutatta be. Ameanyiben azonban, e .javaslat nem nyújt elég kezességet a nyúgdíjintézet alapos ujjászervezhetósóre, Veres József élénk színekben festi le a lelkészek fizetési és nyugdíjíviszonyainak elmaradottságát, s jogos igényeit az államsegélyben való részesedésre, s Gyürky Pál is hangoztatván azt, hogy ha már a 3 cél közül, a melyre az államsegély adatott, ebből egyet sem tudnak teljes mérvben kielégíteni, úgy legalább a nyugdíjintézet korszerű rendezését tegyek lehetővé, Zelenka Pál ós Baltik Frigyes püspök felszólalásainak figyelembevételével a közgyűlés elfogadja a Zsigmondy főjegyző következőleg módosított határozati javaslatát: Mondja ki a közgyűlés, hogy ez évben a három cél közötti felosztási arányt nem állapítja meg, s utasítja az egyet, nyugdíjintózeti ügyvivőt, hogy 2400 K. alapnyugdíj mellett, de a teljes fizetés figyelembevételével állítsa össze az uj alapszabálytervezet igényelte mórleget, s ennek megfelelőleg állapítsa meg azután a jövő évi egyetemes közgyűlés az egyes célok közötti megoldási kulcsot. Lapunk terének még áldozataink dacára is elvégre korlátolt volta nem engedi meg, hogy a további, kevésbé fontos ós jelentős ügyekről bővebb értesítést adjunk. S azért csak röviden jelentjük, hogy a horvát autokefal egyházi törekvések ellen az egyetemes közgyűlés a báni hivatalhoz erélyes felterjesztés intézését határozta el, az ópazuai ügyben hozott itólet jogerőssógót és az egyetemes törvényszéknek kizárólagos illetékességét az egyetemes felügyelő hivatalos úton védelmezte meg, a belgrádi egyház kérelmét a magyarhoni egyetemes egyházhoz való tartozandóság végett tanúlmány tárgyává teszik, a kecskeméti papválasztást jóváhagyták, az alapítványok körüli autonom jogaink megóvására a minisztériumhoz felterjesztést intéztek, az állami intézetekben a különböző felekezetű hitoktatók között viszonosságot, egyenlőséget kérnek a kormánytól, a kongruás lelkészek drágasági pótlék iránti kérvényét nyilvántartják, a közös protestáns bizottságnak a református konvent részéről hozott ós Szentiványi Árpád által tolmácsolt hozzájárúló végzése következtében elhatározták a közös prot. bizottságba 4 új tag vávasztását. Ezzel az aznapi munka befejezést nyert. Délután a Luther-társasag irodalmi bizottsága tartotta ülését s mondta ki, hogy a jövő évben Raffay S. „Légy hü mindhalálig" ós „Vallásos elmélkedések", Mayer Endre: „Jézus ós a szocializmus", Geduly Lajos: „Két karácsony est", Kapi Béla: „Választanok* ós az „Egyházunk nagyjai" c. sorozatból további 3 füzetet fognak kiadni; a Paulik János szerkesztésében készülő Postillát Petrovics Somának és Szeberónyi L. Zsigmondnak adják ki bírálatra, a Masznyik Endre által a dunántúli lelkészek fordításában még az 1598-ik évből származónak jelentett „Formula Concordiae" ós a Hörk József által ugyancsak ilyen régi eredetűnek jelzett sárosi ónekeskönyv kiadásának ügyét a müvek tüzetesebb megvizsgálásának eredményétől tették függővé; végül elhatározták, a mire valóban égető szükség van, a Sánthaféle „Buzgóság könyvének" új kiadását s az ebbe felveendő új imák bírálatával Petrovics Somát ós Kovács Sándort bízták meg. A pénteki és szombati gyűlés. Az egyetemes gyűlés további tanácskozásait pénteken ós szombaton folytatta ós csak szombaton délután tudta befejezni.