Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-03 / 40. szám

350 EVANGELIKUS ORÁLLO 1907 összeget, nyugdíj-igényem pedig az egyenlő befizetés és egyenlő nyugdij-igénnyel szemben tetemesen nagyobbodik, szíves örömest elfogadom, hiszen a jónál a jobbat el nem fogadni nagy oktalanság volna. Miként említem, én az egyenlőség elvének híve vagyok azért, mert : 1. Elkésett dolog már a fizetés szerinti nyugdíj-igény megállapítása, mivel nyugdíj-intézetünk az első tíz óv alatt az egyenlőség alapján szerveztetett. Tíz óv előtt kellett volna ezzel előállani. Most már, midőn egy millió korona töke együtt van, nagyon igazságtalan volna, hogy azt a papság ne egyenlően vegye igénybe. 2. Az evang. lelkészi karnak mondhatni 2/s része kongruás, és így csak V3 rósz fizetne többet, s lenne nagyobb igénye. Ennek az 1/z résznek nagyobb igényét nemcsak a természetes nagyobb befizetés, hanem a 2/á résznek járuléka és az egyetemes egyháznak külömbsóget lelkészei között nem ismerő segélye, valamint az egy millió korona jövedelme is biztosítaná. Micsoda jogcímük van ezeknek az anélkül is szerencsésebb testvéreknek arra, hogy szegény kongruás lelkósztársaik révén is nagyobb nyugdíjat élvezzenek ? 3. Mindnyájunknak egyforma képesítésünk van, egyformán iparkodunk nemes hivatásunkat betölteni. Miért állítanánk fel «záltal is válaszfalakat közöttünk ? Miért raknók le az irigység köveit egyházi intézményeinkben is? Nem pródikálunk-e a kapzsiság, az önzés, a mások kihasználása ellen? Ezt mi intézményileg biztosítsuk egyesek javára ? 4. Tudjuk, hogy a kongrua megállapításakor sok mindent levontak, lehetőleg úgy becsülve fel mindent, hogy az a kongrua minél nagyobb ós így valóságos segítség legyen. Ha most mi ide a nyugdíj-intézetbe máskép valljuk be jövedelmünket, mindent a legmagasabbra becsülve, hogy mi is nagyobb nyugdíj igényre tegyünk szert, egyrészt magunkat csalnók meg, másrészt kérdés, lehetséges-é ez kárunk nélkül az állammal szemben? Kérdés, becsületes, őszinte, papsághoz illő eljárás volna-ó ez a kétféle eljárás ? En ugyan, ós azt hiszem, valamennyi kongruás lelkósztársam, ezt soha meg nem tenném. Ha tehát résznek egyenlő lenne a befizetése ós ennek alapján a nyugdíj-igénye, nem móltányos-e, hogy az V3 rész is az egyenlőség elvét fogadja el ? Nagytiszteletü Szerkesztő Urunk szerint ezen két irány közül az egyiknek vagy másiknak keresztülvitele tisztán szavazat kérdése. Azt hiszem, hogy a kongruás lelkészek mind az egyenlőség mellett szavaztak. Ezt nem tekintve, meggyőződésem, hogy vannak kérdések, különösen az egyházi életben, melyeket egyszerűen szavazati rideg többséggel elintézni nem lehet, A többség e szerint bármit megszavazhatna s végrehajthatna. A világi társadalomban, igaz, úgy van, de látjuk is ott gyakran ép e miatt az elégedetlenséget, zúgolódást, bókételenséget. A szavazati többséggel ezt az egyházba is bevigyük? Nem nekünk van-e írva: „Ha egy tag szenved, a tagok egyetemben bánkódnak ..." Ha az a másik irány csak 50—60 tagra, tehát elenyésző kevésre, elviselhetetlen terhet ró, szabad-e azt'az egyházban keresztülvinni, mely a szeretetet hangoztatja ? Az osztó igazság lábbal tiprása, mások önző kihasználása, mert a többség így szavazott, jogosúlt-e ? Ezt az egyet a többség elvével eldönteni nem lehet, nem szabad, hanem csak meggyőzéssel, ami annak kimutatásával történik, hogy ama másik irány minden egyes lelkészre, kongruásra, nem kongruásra nézve elönyösebb, és egyházközegeinkre, egyházegyetemünkre nézve nagyobb teherrel nem járó. Ha ezt nem tudják kimutatni, maradjon az egyenlőség. Ne a többségnek esetleg önző szavazata, hanem az igazság döntsön !! Galsán, 1907. szeptember 10. Varga Pál, ev. lelkész. (Itl meg kell jegyeznem, hogy én sem egyszerű szavazást terveztem, hanem előbb kölcsönös ervelést s azután szavazást, a mi már be is következett, mert értesülésem szerint a fizetés szerinti rendezés mellett nyilatkozott 111, az átalány összegű rendezés mellett 583, nem nyilatkozott 69 lelkósztárs. íme tehát teljes loyalitássat meghódolok a többség akarata előtt. Varga Pál lelkésztársam külömböző célzásait annál is inkább felelet nélkül hagyom, mert a nyugdíjrevisíónak tudomásom szerinti tervezete engem mint ellenkező nézeten levőt is, teljesen kielégít. — Béke velünk. Geduly Henrik). Tévedések s hibák. Lapunk 36. számában a sárosi egyházmegye lelkészi értekezletéről szóló tudósításban nagy történeti tévedés ós egy sértő megjegyzés foglalt helyet, amelyet az igazság érdekében kijavítanom kell. Mivel a tudósításból nem derül ki, hogy az értekezleti felolvasó Klinczko Pál, vagy a tudósító tévedett-e, annálfogva valamivel terjedelmesebben kell a tévedést helyreigazitanom, hogy azt esetleg a felolvasó a maga értekezésében felhasználhassa. A tudósítás szerint Szirmay Miklósról azt olvasta volna az értekező Klinczko lelkész, hogy az a Szirmay ösztöndíjat alapította volna. Ez az adat egészen hamis, mert amikor a Szirmay ösztöndíjat alapították, akkor Szirmay Miklós már életben sem volt, ha ugyan arról a Szirmay Miklósról van szó, aki Carafa idejében ólt s elfogatván Eperjesen, börtönbe került s miután nem vallott, Carafa a kivégzések alatt arra kényszerítette, hogy böitöne ablakából nézze a mészárlást. Azt hitte, hogy ily módon rá fogja bírni vallomásra. Nem kevesebbel, mint azzal vádoltatott, hogy bártfai börtönéből levelezett a Munkácsot védő Tököly pártiakkal. Törtónt pedig ez 1687. évnek tavaszán, amikor Caraía Felsőmagyarország minden valamire való fórfiát elfogatta s börtönbe vetette, 24-et pedig gyalázatos módon kivégeztetett közülök. A Szirmay ösztöndijat Szirmay Tamás huszárezredes alapította Mária Terézia uralkodása idején, talán 1756. évben (pontosan nem emlékszem). Ezt a Szirmay Tamást ugyanis XII. Károly hatodmagával az akkor S/ódhonhoz tartozott pomeraniai egyetemen Greifswaldban neveltette. Szirmay Tamás hálából úgy patrónusa a svéd király iránt, mint pedig vallásos búzgóságból 3000 renusi forintot hagyományozott végrendeletileg a greifswaldi egyetemnek, hogy annak jövedelméből hat ifjú az ő nemzetéből (ex natione mea) a greifswaldi egyetemen neveltessék. Ennek a Szirmaynak felesége szül. báró Mednyánszky azonban nem volt hajlandó a 3000 forintot lefizetni csak abban az esetben, ha az ösztöndíj nem a greifswaldi, hanem az altorfi (most erlangeni) egyetemnél helyeztetik el. Hosszú per következett, melyet Greifswald nyert meg; de 3000 frt helyett