Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-10-03 / 40. szám

'351 EV

rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 csupán 2000 forint lett az alapítványi összeg. Miután a végrendeletben sincsen szó sem arról, hogy milyen •vallásának, sem arról, hogy milyen fakultáson beírottnak kell lennie, hanem csupán arról, hogy Szirmay nemzetéből (esetleg úgy is magyarázható, az ő családjából) tehát magyarnak kell lennie s miután másfelöl a Szirmay családnak fenntartatott a jog, hogy az ösztöndíj élvezőt ő maga határozza meg s jelölje ki, ez okból természetes, hogy az ösztöndíjat élvezők között nemcsak evangélikusok, hanem más vallásúak is voltak ós hogy nemcsak theologusok, vagy bölcsószethallgatók, hanem joghallgatók, orvosnövendókek ós gazdászok is élvezték azt. Ehhez a Szirmay családnak a végrendelet értelmében feltótlen joga van s ha ezzel a jogával ól, az rosszul eshetik ugyan egyikünknek, vagy másikunknak, de az eljárását nem rosszalhatjuk. Merőben hamis tehát az az állítás, hogy a Szirmay-fóle ösztöndíjak „theologusok részére" lettek alapítva. Az ösztöndíjat néhány év óta nem adja ki a -család ; még pedig a következő nagyon súlyos ok•ból: a greifswaldi egyetem tanácsa — szerintem sofista okoskodással — azt hozta ki a végrendelet . szövegéből, hogy az ösztöndíjat csak evangelikus theologusnak adományozhatja a család ; más fakultáson tanulónak s más vallasúnak azonban nem. A család ez ellen tiltakozott s az ösztöndíj adományozást mindaddigra felfüggesztette, míg az egyetemi tanács ezen határozata hatátyon kívül nem helyeztetik. Hogy ez az áldatlan állapot ifjúságunk nagy kárára meddig fog tartani, azt bajosan lehet előre látni. Ezen tóvedesek mellett a tudósítónak az a megjegyzése, hogy a theologusok részére alapított stipendiumhoz „ma már alig juthat hozzá theologus, legfeljebb, ha alkuszik azokkal, akik a stipendium felett rendelkeznek", oly sértés arra a tisztakezü s éppen a theologusokkal szemben jóindulatú Szirmayra nézve, amelyet semmiképen sem érdemelt meg s végzetes hatású lehet, mert az ösztöndíj adományozási joga könnyen átmegy a Szirmay család katholikus ágára s akkor éppen nem számíthatnak arra, hogy a mi theologusaink élvezhessék az ösz- töndíjat. Körülbelől 15 óv óta igen sok theologusunknak közvetítettem ezt az ösztöndíjat, de az illetők azt mindig minden alkuvás nélkül kapták, sőt nem egy izben az utalvánvozó Szirmay családfő még a szükséges okmánybólyeget is a sajátjából fizette. Nagyon jól tudom, hogy régebben megtörtónt s megtörténhetett ily alkú, de épen azért óvatosaknak kell lennünk állításainkban s az utódokat nem szabad megbélyegeznünk az elődök hibái miatt. Személyes tapasztalásom alapján állíthatom, hogy ezt az ösztöndíjat, egyes •esetektől eltekintve, evang. theologusaink élvezték. Mayer Endre. A bányai egyházkerület közgyűlése. (II. közlemény.) Lapunk mult számában közöltük Zsilinszky Mihálynak, a bányai egyházkerület érdemdús felügyelőjének, atiszai egyházkerülettel egyidejűleg, szeptember 18.-20. napjain tartott bányai egyházkerületi közgyűlésen elhangzott megnyitó beszédét. Az előttünk fekvő tudósítások alapján most a közgyűlés főbb tárgysorozati pontjainak elintézéséről adunk •számot. Előzetesen azonban két gyakorlati észrevételt kockáztatunk meg. Nem tartjuk egészen gyakorlatiasnak, ha két egyházkerület egyszerre, egy időben tartja közgyűlését. Az 1848. XX. t.-c. végrehajtása, a nyugdíjintézet revíziója, istentiszteletünk egységesítése, a zsinattartás kérdése, egyetemes vallástanítási tanterv, az egyházi sajtó kérdése stb. stb. oly fontos ügyek, amelyek körül nagyon is óhajtandó volna az egyházkerületek egyöntetű, vagy legalább a lényegben megegyező állásfoglalása, már pedig ez több egyházkerület közgyűlésének egy időben való megtartása esetén ós az egyik egyházkerület határozatainak a másikkal hiteles alakban való közlése nélkül alig lehetséges. A következés azután az, hogy az egyetemes közgyűlésen egymástól eltérő kerületi határozatok tárgyaltatván, a „Consensus ecclesiae" meg nem állapítható, a legfontosabb kérdések megoldása késik, a bonyodalmas ellentóteket tartalmazó kerületi határozatok lefelé ismét új ós új retortákon keresztül képezik megbeszélés tárgyát ós a központi végrehajtás — ha valamely eszme megvalósításával nem rokonszenvez — teljes joggal hivatkozhatik, mint fontos akadályra, a kerületek határozatainak divergentiáira. Sokat lehetne továbbá beszólni még arról is: mily mólyen megalázó az egyetlen magyar evang. egyházi lap szerkesztőjére nézve az, ha ismételt felkérések dacára egy egész egyházkerületben, sőt az idén már a másodikban, nem akad egyetlenegy tollforgató ember sem, aki becsületbeli kötelességnek ismerné a saját egyházkerülete közgyűlésének tanácskozásairól a hozzá legközelebb álló' lapot tudósítani, úgy hogy a szerkesztő, hogy valamelyes tudósítást mégis adjon, elveivel ós lapja móltóságával ellentétesen, kénytelen más lapokból összeböngószni néhány adatot az egyetemes egyház közönségének az egyes egyházkerületek megállapodásai felől való tájékoztatása érdekében. A kerületek vezetősége — reméljük — a jövőben saját hatáskörében fog gondolkodni e tűrhetetlen helyzet szanálásáról, amely joggal támaszt bennünk keserűséget ós joggal vetteti fel általunk azt a kérdést: mire való akkor az egyházi lap, ha magok az egyházi férfiak az egyházi élet egyik legfontosabb megnyílvánúlásáról, a kerületi közgyűlésekről a politikai sajtót igen, de az egyházit nem tudósítják? Úgy látszik, a munkamegosztás ós a közérdekben való tapintatos, figyelmes és tudatos eljárás erre mifelénk még csak gyermekkorát éli. Rátérve már most az előttünk fekvő más hírlapokban közölt tudósításokra, úgy látjuk, a bányai kerületi közgyűlést az idén leginkább a horvátországi egyház hovatartozandóságának kérdése foglalkoztatta. Lapunk egyik legközelebb múlt számában közöltük a horvát-szlavon egyházmegyének határozatát a te^kintetben, hogy külön autonom, autokephalis tartományi egyházzá vagy egyházkerületté óhajt szervezkedni. A mi álláspontunk e kérdésben más nem lehet, mint a közjogilag és egyházalkotmányilag egyedül helyes együvétartozás álláspontja. Hogy aztán esperesség vagy külön egyházkerület alakjában tartozzók-e a horvát-szlavon egyházmegye a magyarországi ev. egyetemes egyház kötelékébe : az tisztán célszerűségi, gyakorlati kórdós. De a törvényes alap : az egyházi alkotmány 1. §a, amely a közjogilag Magyarország területén fekvőnek tekintendő horvát-szlavon egyházmegye híveit minden kétség kizárásával a magyarországi evang. egyház egyetemének kötelékébe utalja. Ugyanezen felfogásnak adtak kifejezést a bányai egyházkerületi közgyűlésen Csipkay Károly, Osztroluczky Miklós, Mor-