Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-08-08 / 32. szám

2S0 EVANGELIKUS ORÁLLO 190/ temlegesen megállapított nyugdíj-igény összegének mérvét a minimális papi fizetésben keresse. Mert hiszen számításaiban valami pozitív bázison, valami eleve meghatározott nyugdíj-igény összegen kell elindúlnia s erre keresnie a fedezetet. Úgyde a közép ós nagyobb fizetéseken nem indulhat el, mert ez önkényesség volna ; elindúl tehát azon összegen, a melyet a törvény szab meg a lelkészi fizetés minimumául, vagyis az 1600 K-n. Ha pedig egysz3r ezen indúlt el s ez lett a revízió uralkodó elve, akkor várhatunk legalább 30 esztendeig, ha nem tovább, magasabb nyugdíj-igényre vágyó óhajainkkal. Ezzel szemben a fizetés mórvéhez képest megállapított nyugdíj-igény rendszer sokkal igazságosabb ós jobb jövővel kecsegteti elaggott testvéreinket vagy megözvegyült, megárvúlt családjukat. Az állástól hosszas, érdemes szolgálat után való megválás vagy a halál katasztrófája nem okoz oly súlyosbodó létfenntartási zavarokat, mint az előbbi esetben. Hiszen 1600 K lelkészi nyugdíj mellett az özvegy nem remélhetne többet évi 800 K-nál! S mi ez a mai viszonyok között ? És igazságosabb volna e megoldás azért is, mert akkor a tagok a fizetés arányában járúlnának hozzá a nyugdíj-intézet fenntartásához is. A minimális jövedelmet élvező lelkész-testvéreink családjára nézve pedig lehetne a szabályzatban oly kivéleles méltányossági intézkedést tenni, hogy nyugdíj-igényük az elhúnyt családfentartó fizetése után járó igény összegén túl a létfenntartás lehetőségének határáig kiterjesztessák. Nagyon figyelembe veendőnek tartom e kérdésben még azt is, hogy rrindezeknek fedezetére is most még van módunk. Hiszen az államsegélynek a hármas cél között az egyetemes pénzügyi bizottság által javaslott megosztása még csak tervezet; ezen még saját jövőnk és családaink jövője érdekében változtathatunk. De ha ezt az alkalmat is elmulasztjuk, kórdós, lesz-e még valaha módunkban óletszüksógeinknek megfelelő nyugdíj-igényt biztosítani kívülről jövő segéllyel. Az idevonatkozó határozat meghozataláig az egyetemes egyház várhatna a miniszternek az államsegély percentuális megosztása tárgyában adandó válasszal. Hátra van még 3 kerület közgyűlése. Ha akarunk tenni valamit, majd ott tegyünk. Geduly Henrik. Gondolatok az új syllabus olvasásánál. Nem értem az újságíróknak, sem pedig azoknak az eszmemenetót, akik velük együtt oly sok szóval tárgyalják az új syllabusnak alapeszméjét. Avagy csak ilyen ex offo nyilatkozatok győzik meg őket a római katholikus egyház szigorú következetességéről a tan változatlan fenntartását illetőleg? vagy azt akarják-e velünk elhitetni, hogy nagyhangú jelentéseik mindarról, ami a pápasággal összefügg, az őszinte és felvilágosodott meggyőződésben gyökereznek, melyet azután az ily nyilatkozatok jogtalanúl pellengérre állítanak ? De hisz tudjuk, az újságírásnál nem annyira a meggyőződés, mint inkább az érdek uralkodik, bár megengedjük, hogy e tekintetben sokszor csak a célok véges volta teremt félszeg helyzetet; s ez másként nem lehet ott, ahol az ember örök üdvét illető kérdésekről van szó. A pusztán véges célokat szolgáló okoskodás az örök életet illető kérdésekkel szemben más mint következetlen nem lehet. * Jellemző azonban a római katholikus egyházra, hogy ő is a következetlenség lejtőjére lép, amidőn a véges eszközökkel dolgozó tudományos kutatás eredményeitől félti az örök üdvre vezérlő egyházat : gátat vet tudósainak, hogy a tudománnyal szabadon foglalkozzanak ós így a fólszegségeket cáfolva, a józan, áldásos fejlődést elősegítsek. Róma mégis csak Róma marad: erény helyett erőt használ! De mi egyebet várjunk az inquisitio egyházától?! * Evvel szemben — hogy az elvi álláspontot megjelöljem — ág. hitv. evang. egyházunk a keresztyén szabadság elvéből folyólag (1. Kor. 2, 22 és 23) a világi tudományoknak gátat nem vet ós nem vethet: csak fejlődjenek szabadon. S ha a tudomány az egyháznak a szentírásból merített s tapasztalatában a tüzpróbát kiállott tanaival ellenkezőt tanít: az öt nem nyugtalanítja. Nubila est, transit. De azért előle el nem zárkózik, hanem az igazi vallásos szempont érvényesítésével részt vesz a tudományos munkában és tudja, hogy az őszintén igyekezőt megsegíti Isten. * De azért a mi egyházunk is ismer egy bizonyos határt, csakhogy az nem a látható világot, hanem a vallás-erkölcsit határolja, és ezen természete szerint nem szorítja meg, csak mélyíti ós gazdagítja azt a tulajdont, amely a végesség uralma alól felszabadít ós a végtelen üdvöt nyújtja; a megigazulást, annak erejét, kiterjedését ós hatását. Az egyházi tan korlátja teszi csak minden véges emberi érdek szolgálatától mentté és szabaddá az egyházat, hogy az emberek örök javát igazán szolgálhassa. * Ezért a mi egyházunk sem tekinthet közönnyel az egyház szolgálatában álló theologiai tudomány embereinek munkájára; nevezetesen nem tűrheti, hogy a hitvallás által körülhatárolt, létérdekeit védő tant a világi tudomány előtti hódolat miatt megtagadják. * Ezen az alapon, bár nem helyeselhetjük, de értjük az új syllabust ós azt vagyunk kénytelenek mondani: az új syllabus által elvetett ós rosszalt tanokkal szemben a római katholikus egyház más, mint az ott elfoglalt álláspontot nem foglalhat el. Ha ahhoz indokolást kellene csatolnia, úgy a tridenti zsinat ós a pápai csalatkozhatatlanság dogmáit kellene újból kinyomatnia. Ezekkel pedig, az irántuk érdeklődőket bármely római katholikus hittan megismertetheti. * Nem tudom miként hallgathatott a római katholikus egyház eddig, ha a syllabusban foglalt tóvtanok