Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-25 / 30. szám
'265 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 TÁRCA. Adalékok a börzsönyi ág. Iii tv. ev. egyház történetéhez. A politikai község, mely régi iratokban „Börsöny* név alatt szerepel, az első Arpádházi királyok alatt keletkezhetett s magyar volt. Előbbi körülmény mellett szól a XII. században korai román stylusban épült templom, mely hazánknak egyik legbecsesebb műemléke s utóbbi mellett a község határában előforduló dülö- s hegység-nevek, valamint sok magyar származású családnév (Kutyahát, Mályárok, Magyarhegy, Hideghegy, Csóványos ; családnevek : Somogyi, Szabó, Menyes.) A poíitikai község a tatárjárás alkalmával elpusztult, csak fentebb emiitett templom maradt meg. Királyaink pedig az egyébként termékeny teriiletet, melynek trachyt hegyeiben régi időkben az aranybányászat is virágzott, német származású települőkkel népesítették be. Ezek a községnek „Deutsch-Pilsen" nevet adtak, mely körülmény számadásuk helyével talán összefüggésben van. A hübérrendszer kifejlődésével hazánkban az egész község az esztergomi hercegprímás hübérurasága alá tartozott, mely alól csak az 1878-ban keresztülvitt tagosítás alkalmával szabadult föl. Hogy az evangóliom világa mikor hatott el Börzsönybe, arról okmányaink nincsenek, ha voltak is, azok az 1844-iki nagy tűzvész alkalmával, midőn a templom, paplak és iskola is földig leégett, elpusztultak. De hogy az evangéliom híveinek ugyancsak nehéz sorsuk volt, amellett elég bizonyítók ama körülmény, hogy a Szelepcsényiek, a Széchenyiek, a Koilonichok hűbéresei voltak. S ha ezek az urak a magok poshadt meggyőződésüket oly hallatlan, durva erőszak alkalmazásával tőlük teljesen idegen állókra igyekeztek rákényszeríteni, mennyivel inkább bánhattak durván, embertelenül a saját alattvalóikkal! Az első nyom, mely a községben egy „virágzó" evangelikus gyülekezetről szól, egy anyakönyv, mely a helybeli róm. kath. egyház birtokában van, s mely 1689-ig megyen vissza. Régibb okmányai egyébként az egyháznak sincsenek birtokában, holott a parochialis templom, mely korai gót stylusban épült, jóval régebbi a reformatiónál. Ez anyakönyvben a bennünket közelről érdeklő följegyzés 1702. február 25-óről van keltezve s következőleg hangzik : Obligation. Wir Richter undt Rath, sambt einer gantzen christlicher Gemein, thun hiermit bekennen, dass wir ungezwungen undt freywillig haben den uhralten, allein selig machenden Catholischen Römischen Glauben angenomben. Versprechen auch, dass wir in demselbigen, mit allen unseren Angehörigen biss auff Ende leben, und sterben, ja gantz undt gar hinführo keinen Ketzer unter uns zu wohnen gestatten werden, mit demüthiger Bitte, Ew. Hochfürstliche Eminenz wolle hinführo uns als eine wahre Catholische in den väterlichen Schutz und Schirm gnädigst erhalten, die wir leben undt erstreben Ew. Hochfürstliche Eminenz alleruntherthänigste undt gehorsamste Richter undt Rath sambt einer gantzen christlichen Gemein in Pilsen. Pilsen den 25. Febr. 1702. L. S. Ez okmány alatt a következő fölírás van: Conscriptio Neo-Catholicorum Börsönyensium 1702. s utána 315 aláírás. Neve azoknak, kik Kollonich prímás, hűbéruruk kényszerítése folytán „ungezwungen undt freywillig" elhagyták evangeliumi hitüket s áttértek a r. kath. egyházba! E katholizáltak utódai a községben még most is élnek, de számban s anyagi és szellemi kincsekben bizony nagyon megfogyva. ígéretük, hogy eretneket nem fognak maguk között tűrni, nem teljesült! S ez nem ö rajtuk múlt. Ez áttérési mozgalom után röviddel kibontotta Rákóczi Ferenc zászlaját „Pro Deo et Libertate." A mozgalom hullámai Börzsönyt sem hagyták érintetlenül. Katholizált embereink, úgy látszik, megbánták végzetes lépésüket s bízva Rákóczi vállalkozásának sikerében, úgy látszik, tömegesen visszatértek az ev. egyház kebelébe s téves lépésüket gyökeres módon igyekeztek jóvátenni: elzavarták a kath. papot! Ez eseményt igazolja az akkori r. kath. plébános, Langer Augustinus, ki 1690 —1710-ig működött, az 1705. évről származó következő följegyzése: 1705. Mense Octobris: Hoc Mense 25. a Oomissariis a principe Rákóczy exmissis exulare coactus, et per Börsönyenses fidefragos et perversos ex parochia expulsus. (Vége köv.) SZEMLE. - Mért nincs végrehajtva az 1848 XX. t.-c.? Ily cím alatt „Az Újság" c. napilap f. hóban megjelent 170, 171 ós 172 stb. számaiban folytatólagos vezércikkeket közöl e reánk nézve annyira életbevágó, fontos kérdésekről. Ennél alaposabban, tárgyi ismeretekkel gazdagabban felruházva még soha senki sem tárgyalta e kórdóst, sohasem volt még oly nyíltan az ország közvéleménye eló állítva a klérus részéről jövő s a mindenkori kormányok útjába akadályokat gördítő titkos aknamunka, mint e fejtegetésekben, a melyek nem hallgatják ugyan el a protestántizmus gyöngéit, de a kormányok igazságtalan eljárásában, a nemzetnek a protestántizmussal szemben tanúsított szükkeblűségében rámutatnak egyúttal ama gyöngék tulajdonképeni okaira is. Mert az ma már kétségtelen, hogy kellő an) ragi erő nélkül a szellemi törekvések érvényesülni nem tudnak. Ezt a kellő anyagi erőt pedig a maguk mindenfelől sanyargatott népének áldozatkészségében a protestáns egyházak meg nem találják .... De ott van a törvény ! . , . Mi is joggal ós ismételve és addig kiáltjuk a cikkíróval, míg majd szavunkat illetékes helyen is meghallják: mért nincs megvalósítva az 1848. XX. t.-c. ? Itt említjük meg egyúttal, hogy a „Pesti Hírlap" július 14-iki száma is minket közelről érdeklő tárgygyal — az „egyetemes püspökség" kérdésével foglalkozik s azt gyakorlati szempontból föltét-lenül szükségesnek tartja. íme, még csak a kezdetén állunk a prot. sajtószervezkedésnek s máris életbevágó eredményekkel állunk szemben. Hol fogunk állani, hány nevezetes jogot kivívni s mennyi balvólemónyt eloszlatni, ha a kerületek, konventek és egyetemes gyűlések tényleg létesítik a protestáns sajtóirodát! Ennél égetőbb, gyakorlati szempontból fontosabb intézményt alig tudunk elképzelni. — A Syllabus! Rcma mondta ezt ! Ijedj meg, ébredező lelkiismeret ! Némuljatok el, szabad sóhajok ! Róma beszólt ! Róma ítélt ! És ha Róma
