Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-25 / 30. szám
'266 EV r ANGEL IKUS ŐKÁLLÓ 1907 beszól, ós ha Róma ítél — mit akkor istenadta emberi jog, Krisztusi törvény, evagéliumi igazság, napfényes igaz beszéd ! ? Mit az ember veleszületett joga a szabad kutatásra, elfojthatatlan ösösztöne az igazság megismerésére! Róma kimondja, hogy ez az igazság — ós akkor azt igazságnak kell venni, et .si íractus illabatur orbis — még ha fekete is az, ami fehér . . . Szánandó emberi szellemi életközösség, — a melynek ilyen a vezetése. A németországi katholikus társadalom néhány kiválóbb tagjának lelkét megihleti az a titkos óhaj, hogy az emberi kutatás gyümölcseit még sem kellene pápai átok tilalma alá venni, ha mindjárt a megengedettnél erősebben is feszegeti a hagyományok bilincseit — s íme a Vatikánból mindjárt eldördül a Syllabus II. öregágyúja, rémülettel töltve el az egyedül üdvözítő egyházhoz tartozó naiv lelkeket — felháborodással ós útálattal a XX. század gondolkodó elméit. De hát csak rajta. Csak mennél több Syllabust ! Annál hamarább következik el az az idő, midőn az értelmes emberiség egyetemes felháborodásának áradata odasöpri a pápaság intézményét, a hová való : az emberi megtévelyedós intézményes alkotásainak történelmi lomtárába. — A leveleki csoda. Van Szabolcsvármegyének két kis községe : Levelek és Apagy. A két kis község közötti legelőn van egy levágott odvas nyárfa- vagy fűzfa-törzsök. A falusi csordás egy szép napon azt vélte látni, — s nagy lelkendezve el is mondotta látomását — hogy e törzsök oldalán nőtt zöld hajtások közül felszállott Szűz Mária — pici piros cipőben, nemzetiszínű övvel, földig érő kibontott hajjal, fehér szoknyában stb . . . A többit aztán már tudjuk . . . Csődület, zarándoklás, látomások ós pónzhullások, — míg végre megjelen a hatóság képviselője ós kivágatja a fát, amelynek helyére most a fanatizált tömeg mindenáron kápolnát akar emeltetni. Csak egyet nem tudunk. Nem tudjuk megérteni, hogy a tisztelt klérus, a mely annyira szeret kérkedni az ő vallásának a tudomány talajából nőtt józan alapjaival és igazságának a tudomány által való megcáfolhatatlanságával: hogy nem veszi elejét az ilyen szembetűnően ostoba látomásokban való hiszékenységnek ? . . . De külömben tudjuk és érijük ezt is. Mert amint a józan tudomány fuvallatának rést nyit a katholicizmus, — ezen a résen oly hatalmas erejű szellemi áramlat vonul be falai közé, hogy ettől ugyan mihamar romba dől a hazugságok legzseniálisabban megépített rendszere .... Ezért kellenek hát a Syllabusok ! . . . . B E L É L E T. A nagyhonti ev. egyházmegye e hó 10 ikén tartotta Ipolyságon ez idei közgyűlését. Arra, hogy az ez évi gyűlés Ipolyságon volt ez idén s lehet majd a jövendőben is, a jogcímet és az okcímot az adja meg, hogy felépült s fel is lett szentelv > az ipolysági ev. templom, — Isten segítségével s emberi buzgóságból. A közgyűlést előző napon bízotisugi ülések voltak. Ülésezett az alkotmány- ós jogügyibizottság, a gyámintézet, az esp. számvevőszók és az iskolabizottság, Az alkotmány- ós jogügyibizottság ülésén váratlanul délután megjelent a kerület püspöke is : Baltik Frigyes dr., kit főleg Ipolyvece anyásításának nehéz ügye hozott Hontba. Julius 10-én rövid istentisztelet volt, énekléssel, imádkozással ós textus-olvasással, Krupec István alesperes és Rohács Ödön csanki tanító közreműködésével. Az egyházmegye 33 anyaegyháza úgyszólván mind képviselve volt papjaival s részben tanítóival is ; a felügyelők közül sokan hiányoztak. A közgyűlést a vármegyeház nagy termében megnyitotta Laszkáry Pál esp. felügyelő. Beszédjében megemlékezett az egyházi alkotmány revíziójának szükségességéről, az ev. papifizetós elégtelenségéről, s az ebből származó bajokról, üdvözölte az új népiskolai törvényt, mely ellen való protestálás céljából egy honti ev. kisebbség részéről kért rendkívüli esp. közgyűlés összehívását az egyházi elnöktárs, a főesperessel egyetértve, nem tartotta szükségesnek, bízván a mai kormánynak a prot. autonómiát nem bántó hazafias bölcseségében ; szükségesnek tartja továbbá,-hogy a lelkészek ós tanítók mindent megtegyenek az Amerikába való özönlés ós az alkoholizmus terjedésének meggátlására ; végezetül óhajtja lelke végső leheletéig, hogy az ev. egyház legyen erős, lutheránus, hazafias. A föesperes, Händel Vilmos, beterjeszti évi jelentésót előljáró beszéd kíséretében, melyben elmondja, hogy „nehéz multak emlékétől szabadulni," a felhők újra kavarodnak nemzeti s egyházi egünk felett ; a lelkeket csüggedés fogja el. Kihez folyamodjunk ? Senki máshoz bizonyára, mint ahhoz, aki a hullámzó tengert lecsendesítette egykoron, s ki egyházunk és mindnyájunk Mestere s Idvezitője : Jézus Krisztushoz ! Az Istennek, Péter apostol tanítása szerint, az az akaratja, hogy jóltevóssel hallgattassátok el az oktalan, gonosz embereket, — tegyétek ezt mint szabadok, kik e szabadságot nem használják gonoszság takarójául. Mindeneket tiszteljetek ; tiszteljétek az Istent, szeressétek az atyafiakat, a királyt tiszteljétek. . . . Erre hallgatva, tanítsuk a józan önmérséklóst ós kitartást, mire a jelen hazai s egyházi viszonyok között nagy szükségünk van. Szabadságunk hősei is ez esztendőben épen megszólalva, ezeket prédikálják minékünk ! , . . Boldogulva boldogítsunk! Amen. A föesperes minden egyházi óletmozzanatra bőven terjeszkedik ki s haladást konstatál nem egy vonalon: kiemeli Hontsomos nagy áldozathozatalát temploma építésénél, megemlékezik a Rákóczi s Thököly emlékünnepeiről, fölkéri a papokat egyházi biztosítási ügynöki tiszt vállalására, megdicséri Simkó Rezső tanítóev. egyh. szellemének buzgóságát, hogy jobb jövedelmű állást nem fogadott el, üdvözli a háti jubiláló egyházfelügyelöt, Kiszelyt, köszönetet mond Fuchs János lelkésznek, hogy 100-tól 500 kor.-ig terjedő alapítványt tett, bőven szól a tanügyről, a népmozgalomról, missióról, stb. Az esp. pénztáros, Reil Samu, s az ellenőr, Krupec Isván, leköszöntek hivatalaikról, helyükbe Ilajdu Lajost pénztárosnak, Adamovics Samut ellenőrnek választotta a közgyűlés, Rozsnyai János körlelkész helyébe pedig Mayer Pált. Az alkotmány- ós jogügyibizottság jegyzőkönyve olvastatván, a közgyűlés az ott tárgyalt egyházalkotmányi változásokat elfogadta, így a föesperes azon indítványát is, hogy a kerül, felügyelő s a püspök ne élethosszig választassák, hanem 9 évenként ujuló ciklusokban, az egyetemes világi — egyházi ós iskolai felügyelő — mellé egyetemes püspöki állás szervezéséhez azonban sem a bízottság, sem a közgyűlés nem járult hozzá, leszavazván az alesperes külön véleményét, ki az egyetemes püspöki állás szervezése — Zsilinszky Mihály által felvetett —eszméjének híve. — Ipolyvece anyásítása nyélbeütésé-
