Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-07-25 / 30. szám

2G4 EVANGELIKUS ORALLO 190/ egészitóssel, ötödéves korpótlékkal, illetőleg a felsőbb leányiskolái tanítónők ós középiskolai tanároknál még személyi pótlékkal is mint államsegéllyel emelkedést mutat. Sajnáljuk, hogy ugyanezt nem mondhatjuk el a lelkészek javadalmáról is. Ezek fizetése az 1898 ik XIV. t. c. értelmében most is csak 1600 koronáig nyer az állami pénztárból kiegészítést. Nyugdíjuk egyházkerületünkben az egyetemes nyugdíj-intézetnél 890 K, a ker. gyámoldánál 420 K, összesen legfeljebb 1220 koronáig emelkedhetik. Ötödéves kor- ós személyi pótlókról szó sincs. Ok munkálkodnak ez idő szerint hazánkban, tekintve akadémiai, egyetemi képzettségüket, az összes világi és egyházi tisztviselők között a legalacsonyabb óvdíj mellett. És pedig minden elfogulatlan gondolkodónak be kell vallania, hogy a lelkészek igen fontos, közérdekű feladat betöltésén fáradoznak. Vallás nélkül nem volt a múltban, nem áll fenn most sem társadalom, nincs nemzet. A vallás az erkölcsi érzésnek nélkülözhetetlen őrizője, ápolója, s mint a költő joggal mondja: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs." A lelkész, mint a vallás szolgája, mint a hit szent tüzének élesztője, hűségre tanítja a népet az igazsághoz, az istenfólelemre, emberszeretetre oktatással taDÍt a mások iránti kötelesség teljesítésére, A vallás nemesítő, jóra vezérlő hatása ós a lelkészek ennek emelésénél kifejtett buzgó munkássága nélkül a társadalomban a belső békességet a mindenek harca mindenek ellen váltaná fel. Itt is áll az igazság, hogy: „A munkás méltó az ö jutalmára." Indokolt azon óhajtás, hogy az egyház, a társadalom egyesült jóakarattal munkáljanak közre a lelkész anyagi helyzetének az idöviszonyokhoz mérten javításán s ne engedjék, hogy az ön- és családfenntartás gondjai alatt letörve, tiszta igazságának betöltésében meglankadjon. Nagyon móltányos volna a lelkészeknél is a fizetésnek legalább 2400 koronáig kiegészítése, az ötödéves korpótlék ós a nyugdíjnak a fizetéssel arányban megállapítása. A jénai magyar egylet 50 éves jubileuma. A jövő hét napjaiban fogja a kicsiny, de lelkes csapat megülni a jénai magyar kör 100-ik szemeszterbe lépése évfordulóját. Ez alkalommal a vezetők a következő meleghangú felhívást bocsátották ki: Adakozási felhívás! Ötven éve áll fenn a nómethoni Jénában az ott tanuló magyar ifjak kicsiny, de lelkes egylete. — 50 hosszú, és viszontagságos esztendő óta tartja ébren a külföldön tartózkodó fiatalság — munkások és tanulók — körében egyaránt a magyar nemzeti önérzetet s az elhagyott hazához való ragaszkodást. Egy félszázad változatos derűjeborújában, az idegen elemek magasan csapkodó s nem egyszer léteiét veszélyeztető hullámai között is fenn tudta magát tartani saját erejéből, nemzetéért hevülő lelkesedéséből. — Nem méltányos-e, hogy most, midőn e félszázados létét megünnepelni készül, midőn ez alkalomból a külföldön végzett fontos nemzeti missioja jeléül egy piros-fehér-zöld lobogót szándékozik felavatni, most az egész magyar közönség felé nyújtja gyenge karját azzal a kéréssel : segítsetek, pártoljatok, adakozzatok! — Felülhaladják erőinket a költségek, melyekbe a nagyszabásúnak tervezett ünneplés s különösen a selyemzászlónak a felavatása sodorni fog; de bízunk hazánk nagylelkű közönségében, mely fiainak esdő szavát mindig a legnagyobb jóindulattal hallgatja meg ; bízunk szeretett nemzetünkben, mely a neki s érte — egy teljes félszázadon keresztül — végzett odaadó munkát elismerve, jutalmazásaképen ünnepélyünket s zászlóavatásunkat anyagilag is segíteni fogja. Bízunk mindenekelőtt a jénai magyar kör volt tagjaiban, kik fölelevenítve jénai emlékeiket az ünneplésben kell, hogy egyeknek érezzék magukat — szellemöket s hazaszeretetöket öröklő - - utódaikkal. S bízunk végül hazánk ifjúságában, mely idegenbe szakadt tagjainak hónukért való hevülósét legjobban fogja megérteni ! A külföldi hallgatók németországi egyletei mind büszkén tűzik ki ünnepélyes alkalmakkor nemzeti lobogóikat; csak a mi egyletünk nem ad magáról életjelt, mintha mi nem is léteznénk, mintha nekünk nem volna jogunk hazánkra büszkéknek lennünk s színeit fennen lobogtatnunk ! Aki nemzetét s hazáját rajongva szereti s aki fel tudja fogni eszménk s tervünk megvalósításának nagy horderejót, nem kételkedünk benne, hozzá fog járulni tehetsége szerint ünnepélyünk s zászlónk költségeihez. Mi leghálásabb köszönettel jegyzökönyveinkben s egyletünk megjelenendő történetében nyugtázni fogunk minden legcsekélyebb segítséget is. Hazánk ós nemzetünk nevének dicsőségéről van szó, melynek fokozása főleg a külföldön oly végtelen fontossággal bír! Ki tagadná meg itt segítő hozzájárulását ? A szíves adományokat kérjük Fábry János (Kronfeldstr. 1.) ügyv. pónztárnokunk címére, az idő előrehaladottságára való tekintettel minél előbb — lehetőleg már jún. 25-ig — elküldeni. Jéna, 1907. junius hó 2 án. Hazafias üdvözlettel! Fábry János, Kellő Gusztáv, a J. M. K. ügyv. pénztárosa. a J. M. K ügyv. elnöke. Eddig a felhívás, a melyet hazafias ós egyházias célzatánál fogva minden érdeklődőnek s különösen a jénai alma mater volt hallgatóinak szíves figyelmébe ajánlunk.