Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-25 / 30. szám
'263 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 érdemli a társadalom osztatlan becsülését. Nemcsak az egyháznak, de az államnak is kötelessége áldozatokkal is odahatni, hogy az oktatás-, nevelésügy szolgálatában kifejtett munkásság megkapja méltó jutalmát, s az ebben is nyilatkozó elismerés is élessze a tanító nemes buzgalmát. A törvényjavaslat közelebb hozza ugyan egymáshoz — mint eddig volt — az állami ós felekezeti tanítók évdíját, de azért végeredményül fizetésük emelkedésének végső fokánál még mindig hagy fenn különbséget. Ezt a mnnka számba vevésónél nem lehet meggyőzően indokolni. A felekezeti tanító nem szűkebb, de szélesebb körre terjedő szolgálattal van terhelve, mint az állami tanító. Ö a legtöbb esetben hitoktatói tisztet is teljesít, ez pedig tagadhatatlanul az erkölcsi nevelés kiegészítő, mellőzhetetlen alkatrésze. Az iskolai tanítás mellett kántori feladatot is végez, amivel ismét, mint a vallásos érzület ápolója, hasonlókép közérdeket szolgál. Az igazságnak legmegfelelőbb eljárás lett volna vagy nem számítani hozzá a tanítói fizetéshez a kántori dijat, vagy legalább államsegéllyel teljesen megszüntetni a különbséget az állami és felekezeti tanítók díjazása között. Másrészről e javaslat több pontjában sérelmes a protestáns autonomiára nézve. Az államsegélyben részesítést oly feltótelekhez köti, amelyek gyülekezeteinkben az önkormányzati jog további csorbulását foglalják magukban. Tudjuk, hogy a magas kormány e javaslattal nem a prot. egyházak autonómiájának lerontását célozza, hanem a mind sűrűbben fel-feltünedező állam- s nemzetellenes izgatások előtt akarja bevágni az utat. Mindamellett minden hazafias szellemű ev. hívekből álló gyülekezet, amely pedig semmi aggodalomra, bizalmatlanságra okot nem ad, eddigi autonomikus jogának gyengítését látja azon intézkedésben, mely tanítóválasztásnál megerősítési jogot biztosit a kormánynak, ha 200 korona iskolai évi államsegélyt nyer, ha pedig e segély a fizetés felét meghaladja, a tanítót a minisztérium nevezi ki. A fegyelmi eljárásoknál is tetemesen korlátozva lesz az egyházak hatásköre, minden esetben ott, hol az iskolafenntartó testület államsegélyt fogad el. Ennek következménye csak az lehet, hogy a gyülekezetek érdeklődés^ az iskola fenntartása iránt meglankad, s mindjobban megérlelődik azon óhaj, hogy az allam az iskolánál, ha egészen lefoglalja a maga számára a jogot, vegye át a fentartás egész terhét is, államosítsa az iskolát. A javaslat által kitűzött cél elérhető lett volna oly törvényhozási intézkedéssel is, hogy a prot. egyházaknak békekötéseken, országos törvényeken alapuló autonomiája, mely a maga körében híveit eleitől fogva az oktatás ós nevelés ügyóért folyton buzogni tanítá, az államot sok áldozattól felmenté, s még ma is a gyülekezetekkel hordoztatja az alsóbb ós középiskolák fenntartási terhének nagyobb részét, további csorbulás nélkül épségben hagyassék. Vannak a kormánynak közegei, vannak tanfelügyelők. Ezeknek első feladata az iskolák működésének ellenőrzése. Ahol ezek hivatalos jelentése nyomán meggyőződést szerez a vallás- ós közoktatásügyi minisztérium, hogy az iskola vezetői a magyar nyelv tanításánál nem tesznek eleget a törvény rendeletének, s államellenes szellemben neveléssel törekszenek beoltani az idegenkedést a magyar állam, a gyűlöletet a magyar nemzet iránt: ott legyen biztosítva a beavatkozás joga a törvény által a kormány számára. Bűnhődjenek a bűnösök, de ne legyenek kénytelenek ezek miatt a honszeretet erényét, a hazafias érzületet mindenkor híven ápolt protestánsok a nemzet legkiválóbb érdekeinek szolgálatában is nagy érdemeket szerzett autonómiájuknak egymást követő csonkulását látni. Ebből az államra nézve sem várható semmi nyereség. Másrészről szomorú jelenség, hogy míg egyfelől a közvélemény azon egyház számára is, amely eddig ezzel nem birt, autonomiát követel, s ezt a kormány is igéri, másfelől a prot, egyházak autonomiája a törvényhozás által megállapított újabb ós mindig szólesbb körű kormánybeavatkozások folytán egyre gyengül, sorvad. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 85.006/906. sz. rendeletével tanári személyi pótlékot ígért bizonyos feltételek mellett a középiskolai tanárok számára. Soproni, felsőlövői és bonyhádi középiskoláink tanáraira vonatkozólag véleménynyilvánításra hívtam fel a főiskolai kisbizottságot az iránt, elfogadható-e aggodalom nélkül a jelzett címen a felajánlott államsegély ? A bizottság jegyzőkönyvi határozatban azon ténynek megállapítása mellett, hogy a miniszteri rendelettel közölt feltételek az érvényben levő országos törvényeken alapulnak, a segélyt elfogadhatónak mondta ki. Ennek folytán mindhárom gimnázium tanári karának kérvényét felterjesztettem a tanügyi kormányhoz. Egyúttal kértem, hogy az egyházkerületünkben levő gimnáziumok tanárai számára megállapítandó személyi pótlók államsegélyt az egyházkerületi pénztárhoz utalványozza ki a soproni kir. adóhivatalnál. Ezen államsegélyt a három gimnázium tanárainak az 1906-ik óv második ós az 1907-ik óv első felére szólólag, összesen 17.6313 K 13 f.-t, folyó óv február havában utalványozta ki 8870/907. sz. rendeletével a minisztérium a soproni kir. adóhivatalnál, az egyes tanári államsegély-illeték megjelenésével. Az egyházkerületi pénztár az összeget felvette s a tanár urak számára szabályszerű eljárással folyósította. így a tanítók, tanítónők, tanárok fizetése ki-
