Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-25 / 30. szám
'2152 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 leg, hogy egyházi társadalmunk minden tagja vegyen részt a munkában, amelynek célja a közigazgatási teendők körén túlhatólag is fokozni az érdeklődést egyházunk belélete, jövendője iránt, együtt keresni a gyógyírt a jelentkező sebekre. Ha ily irányban is megindul a mozgalom, a felgyúlt lelkesedés tovább hatol, magával ragadja a hívek seregét is. A hitbuzgó vezetők példája ismét visszhangra kelti az apostoli vallomást: „Én nem szégyenlem a Krisztus evangeliomát . . Éledni fog a protestáns öntudat, erősbül a hithüsóg az egyénekben, családokban. Megszűnik a vallási közöny, mely most oly bénítólag hat sorainkra a versenyen. Igen szükséges volna világiaknak, lelkészeknek, tanároknak, tanítóknak egy oly közös gyűlésen is találkozása, amelyen nem közigazgatási dolgok, hanem szorosan egyházunk belügyei, a vallás-erkölcsi élet emelése, az egyháziatlanság elleni óvszerek, az evangeliomi buzgóság felélesztése, az élő hitről tanúskodó jótókonycólú intézetek alkotása képeznék a tanácskozás tárgyait. Egy ily összejövetelre kedvező alkalmul szolgál az egyházkerületi lelkószegyletnek évenként az egyházkerületi közgyűlés idején s helyén tartása. Ezen lelkész-egylet elismerést érdemlő tevékenységet fejt ki a vallás, az egyház szent ügyének szolgálatában. Gyűlésein az élő hit ápolására, az egyház védelmére, versenyképességének fokozására vonatkozó kórdóseket tárgyal, egyértelmű közös munkássággal törekszik előkészíteni a tért egyes, a korszellem által követelt s egyházunk életerejét manifesztáló intézmények létrejöttéhez. Tagjai nemcsak szóval, tollal, de áldozatkészséggel is szolgálják az egyház ügyét. Az ő adományaikból adott ki az egylet megfelelő konfirmációi emléklapokat, „Ev. ker. családi emlókkönyvecskét", melyekkel az egyházhoz vonzó kapcsolat élénkítését célozta. Az egylet ébreszti a jóltevő részvétet a soproni líceumi ifjúságot gyámolító tápintézet, mint az egyházkerületi nőnevelő-intózet iránta Tagjainak önként felajánlt adományaiból ösztöndíj alapítványt is tett a nőnevelő-intózet javára. Ezen egylet tetterejét, hatását tagadhatatlanul nagyban emelné a világi uraknak pártoló részvéte. Ha ennek gyűlésén részt vesznek s így ezen lelkészek ós világiak közös érdeklődéssel vizsgálják az egyházunk életében mutatkozó bajokat, hiányokat, egymás hitén épülve, egymás lelkesedésén buzdulva keresik a kellő eszközöket ezek megszüntetésére: e nemes verseny folytán újra kél a remény; a kétség, csüggedés ködén áttör a bizalom fénysugara, a ragaszkodás a valláshoz, a buzgóság az evang. eszmék hirdetéséért, egyházunkért hatásteljesebben fog az életben nyilatkozni. A példa vonz. Mindig szélesbb körben fog újra támadni az a tenni, hatni tudó élő hit, amely a nemes célhoz vivő uton legyőzhetetlen akadályt nem ismer, mely nem panaszkodással, habozással hordozza a munkának terhét, hanem örvend, hogy ő is áldozatot hozhat az elődöktől átvett szent örökségért, a Krisztus evangeliomán épült egyházért. Nem lemondással, félelemmel, hanem a versenyen a diadal biztos reményével tekint a jövőbe. Inkább, mint valaha szomjúhozza az egyház a világiak ós a lelkészek testvéri együttórezósét, együttműködését az egyház legbensőbb érdekének, az erkölcsi ólot lelkének: a hitnek győző erővé emelésénél. Mikor mindenfelől panasz hangzik a hitközöny terjedéséről, mikor a statisztikai adatok évenként kérlelhetetlenül csak egyházunk veszteségeiről beszélnek, kell hogy mindannyian megértsük az intést: „a küzdő evang. egyház megvárja, hogy [minden tagja megtegye kötelességét." Ma már bebizonyult, hogy pusztán közigazgatási feladatok teljesítésével az egyházat a reánk nehezült versenyen győzelemre nem segíthetjük, a veszteségeket meg nem szüntethetjük. Jézus utasítása értelmében vigyük a mélyre a hálót. Törekedjünk közös elhatározással mélyebbre szántani. IIa a házvezetósnól együtt végezzük Martha tisztét, a külső rendbentartást: találjon együtt Mária gondja is az „egy szükséges dologgal", egyházunk legbensőbb ügyével, a hitélettel beható foglalkozás is. Bizalommal felkérem a felügyelő urakat, az egyházmegyék küldötteit, a közgyűlés tagjait : méltassák figyelemre a lelkószegylet kitűzött céljait, támogassák ezek utáni törekvésében, mint az egyetemes papság tagjai vegyenek részt tanácskozásán. Legyen egyházkerületünkben az egyház fenntartó oszlopának szilárdításán, az evang. egyházias szellem fellendítésén munkálkodó gyűlés — valóban az egyetemes papság gyűlése. A folyó évben a nagym. vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr egy nagyfontosságú törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé „a nem állami elemi iskolák jogviszonyairól ós a községi ós felekezeti tanítók járandóságairól." A törvényjavaslatot az országgyűlés mindkét háza letárgyalta, elfogadta, s így legközelebb törvényerőre emelkedése várható. A magas tanügyi kormánynak a javaslatban kifejezésre jutott azon célját, hogy tanítóink nyomott anyagi helyzete javíttassók, s ahol erre a fentartó gyülekezet megfelelő segélyforrásokkal nem rendelkezik, ott a hiány államsegéllyel pótoltassók, elismeréssel üdvözöljük. A nevelésről gondoskodás nemcsak az egyháznak, hanem az államnak is elsőrendű feladata. Egv nemzet erejének, tekintélyének emelése, a közjólét fokozása csak az egyénekben rejlő tehetségek kiképzésével, azok jellemének, honpolgári kötelességük érzetének helyes irányban fejlesztésével eszközölhető. Ily munkára szenteli a tanítói kar életét; fáradozása teljes mértékbe- ~ j
