Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-11 / 28. szám
'248 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 a gyámoluktól megfosztott szegény özvegyek és lelkész árvák kegydíját az eddigi összegről tetemesen nagyobb összegre kell fölemelni. Nyolczszáz korona nyugdíj egy hosszú küzdelmekben, nélkülözésekben eltöltött élet alkonyán, négyszázkorona egy szegény lelkészözvegy megélhetésére a mostani viszonyok között ós midőn minden állás, még a legalsóbb is, magasabb nyűg- s illetve kegydíjat biztosit, bizony csak koldus falat! Ha a mathematikai mérleg azt mutatná, hogy ezt a célt nem lehetne elérni máskép, mint a nyugdíjintézet jövedelmének tetemesebb fokozásával, a most kínálkozó alkalmat kell fölhasználni a fölosztási hányad javaslatba hozott arányának megváltoztatásával is, szabad mozgást engedve utóbbira nézve a hányadnak a kifejtendő szükséglethez képes módosítására. Az ország érdekének elég van téve, ha az egyház számadásilag kimutatja, hogy az államsegélyt azokra a célokra fordítja, melyeket a miniszteri leirat kijelöl. A lelkészek érdekének, és mivel a lelkészek ezen érdeke, az egyházérdekótöl el nem választható, az egyház közérdekének az által kell eleget tenni, hogy a lelkészi nyugdíj és még inkább a lelkészek özvegyeiuek s árváinak segélydíja más hasonló minősítéssel bíró közhivatalnokok segélyösszegét legalább megközelítse. Ma nem merem tanácsolni egyik elaggodt lelkésztársamnak se, ha csak magánvagyona nincs : „édes jó öreg barátom, elfáradtál a mint látom, vonúlj nyugalomba és tápláld magadat illendő táplálkozással, ruházkodjál állásodhoz illő öltözettel, jutalmazd meg tisztességesen az orvost, mert az öregség önmagában is betegség 8. Nem tudom mindezekre, meg egy ápolónőre hogyan kerül a havi 60 koronából. De azt se merem neki tanácsolni „hívj káplánt magad mellé, lásd el a szükségesekkel, készpénz fizetését majd kiszolgáltatja a kápláni kongrua. 8 Mert ezen 1600 korona javadalom mellett ezen utóbbi állapot, ha tán nem is rosszabb, de semmiesetre se jobb amaz előbbinél. Félre ne értsen senki. Áldom azokat mind halálomig, a kiknek elméjében megfogamzott a lelkészi nyugdíjintézet szerencsés eszméje, hálás elismeréssel adózom mindazoknak, a kik az eszmét megvalósították és a gyenge csecsemőt nagy gonddal ápolták, hogy annyira is megerősödhetett, a mennyire megerősödött, — azt is tudom, hogy minden kezdet nehéz ; kevesebbet kívánnia az intézetnek tőlünk, többet nyújtania az intézetnek nekünk kezdetben nem lehetett. De ha mi öregek nem léphetünk is be a jobb kor áldott földé re, csak azzal a tudattal léphessünk le az élet küzdteróröl, hogy a kik utánnunk jönnek, fáradnak, küzdenek, azok bizonnyal bemehetnek e Kánaánba, már ez is nagy vigasztalásunk ós örömünk. A most kínálkozó jó alkalmat, mely többé vissza alig tér, áron is megvegyük : felhasználjuk a lelkészi nyugdíjintézet megerősítésére. A miniszter által folyósított 301200 korona, illetve ígérete szerint három óv alatt törvényileg biztosítandó 903600 korona új államsegély a kormány leirata szerint kizárólag csakis a föntebb megszabott három célra fordítandó s „abból más egyházi címeken egyházi segélyek vagy kiadások nem eszközölhetők 8. Beismerése ez annak, hogy a fönt nevezett három rendbeli szükségleten felül még más szükségleteink is vannak, melyeket saját egyházunk híveinek egyházi ós iskolai adóval túlterhelése nélkül fedezni képesek nem vagyunk ós a melyeknek fedezetlenül maradása egyházunk létérdekét fenyegeti, tehát a melyeknek a törvényhozás utján megállapítandó állam dotációval kell fedeztetniök. Igénye van erre egyházunknak az 1848. évi törvény alapján, az egyenlőség és viszonosság törvényben kimondott elve alapján, mely követeli, hogy a haza polgárai egyenlő kedvezósben részesüljenek ; ós igénye van magának az államnak érdekében is, hogy egyes polgárai egyházi s iskolai ós egyéb kulturális intézményeik fentartása végett létérdekükben meg ne támadtassanak. Ezl a törvényszerű s jogos igényt a megalkotandó törvényben föntartani és biztosítani kell nemcsak általános szólamban, elvben, a mi már régen megtörtént ós ismételten megtörtént, hanem az igény számbeli kifejezése ós annak az időpontnak megállapítása által is, a melyen belül az elvnek testet kell öltenie. Eivégre is üres biztatásokkal beérni nem lenet. Az evang. egyház számszerűleg is bejelentette igényeit az állami dotációra, a két hitvalláson levő evang. egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottság ismeretes memorandumában. A többször említett három célra, t. i. az egyházi adózásban mutatkozó túlterheltségnek megszüntetésére, a közigazgatás költségeire kért 700,000., 217,120., 167,287., összesen 1.084,407 koronát; a miniszter kilátásba helyez 300,200 illetve végleges összegül 903.600 koronát, tehát számszerűleg is kimutatott három rendbeli szükségletek teljes fedezésére elegendő pénzünk nincs. Következik ebből, hogy az egyhaznak is levonásokat kell tennie az általa javaslatba hozott Összegekből, midőn azokat a felsorolt célokra fordítja. Minő arányokban tegye a levonásokat az egyes tételnél, as a miniszter által is elismert egyházi belügy. Az egyetemes p. bízottság május 15 ón tartott ülésében a kerületekkel közölte javaslatát, mely szerint az egyházunkra járandó államsegély összegéből 70% (tehát 632529 koronaj fordíttatnék az adóteher könnyítésére, 15% (tehát 135540 korona) a nyugdíjalap dotácziójára ós ugyanannyi közigazgatási költségek fedezésére. A megokolás, mely a bizottságot ezen javaslattételre bírta, a «Hivatalos Közleményekében nem közöltetett. És ha az egyházkerületek elé is csupán a rövid javaslat terjesztotik, nehéz lesz ahoz alaposan hozzá szólani, csak jóhiszemüleg elfogadni lehet azt, vagy bővebb felvilágosítást kérni. IIa a bizottság aránylagosan szállította volna le a három cél mindegyikére általa a memorandumban fölszámított összegeket; akkor a
