Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-07-11 / 28. szám
'247 EV rANGELIKUS ŐKÁLLÓ 1907 eszméje ca 700 eklézsia fölött, holott az aránylag csaknem kétannyi eklézsiával bővelkedő s a centralizáció felé inkább hajló ref. egyház vezető férfiainak még eszébe is alig jut ilyen intézményt produkálni ?! Bizony, csak jobb szellem ! Igaz, eleven hit úgy fönt, mint lent — s különösen legbelül az egyházban: a szószéken és oltáron! Akkor természetszerűen fejlődik, e szellem teremtő ereje és iránya szerint, a jobb szervezet is! És létrejön majd elkerülhetetlenül e jobb szellemnek megfelelő jó intézmény is! Egy alsó pap. Az új államsegély fölosztása kérdéséhez*) Uj államsegély! Lehet-e ilyenről szó? A vallás és közoktatásügyi m. k. miniszter úrnak 22398—907. leirata alapján lehet. Ebben a rendeletben a miniszter az evang. egyetemes egyház közgyűlésének elnökségét további szives intézkedés végett arról értesiti, hogy a hazai ev. ref. ós ág. hitv. ev. egyháznak egy millió koronát és ebben az összegben az ág. hitv. ev. egvháznak 301.200 koronát utalt ki. Ezen államsegély a kiküldött közös bizottság és a kormány közt létre jött megállapodás szerint, valamint a törvényhozásilag megállapított államköltsógvetés értelmében kizárólag csakis e három célra fordítandó u. m. egyházi adózás rendezésére, illetőleg a hívek fpj és vagyoni adózásában mutatkozó túlterheltségének a megszüntetésére, továbbá az egyházi közigazgatás költségeire és végül az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére ; de más címeken, egyházi segélyek vagy kiadások nem eszközölhetők. Ez az összeg tehát a mostani kormány által a most megnevezett célokra külön törvény által biztosíttatni ígért három milliónak első részlete. A törvény maga azonban még le nem tárgyaltatott. Tel]es elismerés gr. Apponyi v. és k. okt. m. k. miniszternek, hogy ezt, a törvényhozásilag államköltségvetésbe bele foglalt összeget, bár a törvény, mely a három milliót véglegesen biztosítaná, még letárgyalva nincs, kiutalványozta. Ez újabb beismerése annak, hogy az 1848-kí országos váltó még beváltva nincs ós hogy erre a beváltásra az evangelikus hitfelekezetnek a közérdek szempontjából nagyon nagy szüksége van. Bármily nagy elismerésre s méltánylásra méltó azonban a miniszternek ezen jó akarata s bölcs *) Annyira fontosaknak és a küszöbön levő egyházmegyei és kerületi közgyűléseket megelőzőleg annyira napirendre nyomulóknak tartjuk sz ilusztris szerző e fejtegetéseit, hogy egyéb aktualitásokat mellőzve, lapnnk mai számának jelentékeny részét ennek engedtük át és kérjük az érdeklődőket e fejtegetések érveinek minden vonalon való komoly mérlegelésére. Szerk. előzékenysége: ép oly kevéssé megnyugtató az idézett leiratának következő rendelkezése, mely mielőbb felterjeszteni kéri azt az arányos kiosztási tervet, mely szerint az ezen és a jövőben e címen nyerendő államsegély a megszabott három cél között fölosztandó s fölhasználandó volna, és a mely tervet a miniszter ugy a jelen, mint a jövőben változás alá nem eshetö } állandó jellegű megállapításnak fogja tekinteni az államsegély fölhasználását illetőleg. Csak a világosság atyjánál nincsen változás, vagy változásnak árnyéka, minden, valamit ember tervez, a változó időben, mint maga a tervező, a változás törvényének van alája vettetve. Örök érvényű törvények az Istennek roppant országában érvényesülnek évezredek óta változatlanul ; de azok a törvények, melyeket a törvényhozó atyák alkotnak, a felségek szentesítenek, a haladó időben, a tapasztalatok nyomán, javításra szorulnak. Maga az az összeg, mely a három célra meghatározandó arányban fölosztandó, sincsen még — mint kilátásba volt helyezve, mint az egyház óhajtja, óhajtoznia kell — még az az öszzeg sincsen törvény által változás alá nem eshető állandó jellegűnek megállapítva, egy jövendőbeli költségvetés, melyet kevesebbé méltányos, kisebb jóindulattal eltelt többség tárgyal és fogad el, le is szállíthatja azt : fölhozakodván az ország pénzügyi mostoha helyzetével, miután a fizetéseket az egész vonalon rendezte, az az fölemelte, katonákét ós cibi1 ekét, tisztviselőkét és szolgákét ós épen csak az evang. egyházról feledkezett meg, mint a mostoha anya a hamupipőkéről. Micsoda íölháborodás állhatna elő, ha az adóterhet, melyet a fölemelt államsegély reményében megkönnyítettünk, ismét súlyosbítani kellene és azon szükségleteket, melyeket az 1848. értelmében közálladalmi költséggel kellene fedezni, úgy a hogyan ismét a magunk megerőltetésével tovább is fedeznünk. Mily sok keserű sírás-rívás hallatszanék az egyházban, mint egykor Rámában, ha a lelkészi nyugdíjintézet, melynek díjtételeinél tudtommal drágábbak széles e hazában egy jótékony humánus intézetnél sincsenek, árváinknak, özvegyeinknek, elagott pásztorainknak csak egy részét nyújthatná annak a száraz kicsike falatnak, melyet kilátásba helyezett, biztosított! A remények ugyan virágosak a várható nyugdíjra nézve. Adja Isten, hogy mindannyia teljesüljön mindeneket bámulatra ragadó módon. A mérleg tiz évi háztartás után most van készülőben. Föl kell tennem, hogy az egyetemes pénügyi-bizottság az eredménynek teljes tudatában volt, midőn javaslatba hozta, hogy 70°/o fordíttassék az adóteher könnyítésére, 15°/o a nyugdíjalap dotációjára s 15% a közigazgatási költségek fedezésére. Az bizonyos, hogy az adóterhet leszállítani kell ott, a hol az már az egyházhoz való hűséget teszi próbára; de utóbb azt ismét fölemelni veszedelmes kísérlet lenne. Még kétségtelenebb, hogy a lelkészi nyugdíjat, még inkább
