Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-07-11 / 28. szám

Ili. év. Nyíregyháza, 1907. julius II. 28. szám. // p EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. Kéziratokat, eló'fizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztó'-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész. NYIREGYHAZA. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. Egyes szám ára 40 fillér. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM-JEGYZÉK: Vezércikk. Visszhangok az „egyetemes püspök 91 kérdésében. Egy alsó pap. — Az új államsegély fölosztása kérdéséhez. Kund Sámuel. — Tárca. A lelkész mellékfoglalkozásai. Vieler Mátyás, kaboldi evang. lelkész. (Vége köv.) — Belélet. — Nekrológ. — Hirdetések. Visszhangok az „egyetemes püspök?" kérdésében. Azon cikkek, melyek az Őrálló hasábjain az egyetemes püspökség kérdésében különböző címek alatt megjelentek, visszhangokat keltettek mindazon S7ívekben, amelyek odaadó bensőséggel osztoznak egyetemes egyházunk életének minden legkisebb és legnagyobb érverésében. Visszhangokat keltettek az én lelkemben is. S én e visszhangoknak kivánok kifejezést adni. A legerősebb visszhangot Poszvék Sándor theol. tanár úr „Egyetemes püspök?" c. cikksorozata keltette bennem. Azt hiszem, hogy hasonló erővel hatott ez másokra, sőt általán a közvélemény alakítására első sorban hivatott lelkekre is. Annál csodálatosabb, — s korunkra mintha ez is jellemző volna — hogy ez általános visszhangnak (legalább úgy látszik) eddig még senki, sehol kifejezést adni nem sietett. Pedig, ha valahol, itt van helyén a sietség. Megtartani és vezetni tovább a helyes irány felé terelt lelkeket. Kétségtelen, hogy a Poszvék-féle cikksorozat szinte eldöntötte az „egyetemes püspök" intézményének újból felszínre került s mindig árnyként kisértő kérdését. A tudós tanár és — úgy látszik — tapasztalt lelkipásztor egyházunk bibliai, hitelvi és történeti fejlődésére alapított, mélyen járó, alapos és beható érvei — mert minden másra akár az alkotmány §§-ra alapított érvek is viszonylagos és nem föltétlen értékűek — mind megannyi erős vaskalapács-ütések, amelyekkel a jeles író se jobbra, se balra nem, csupán előre és föl, a célra tekintve, hatalmas energiával verte le azon szilárdaknak látszó alapokat, melyeken a felvetett kérdésnek szépen fölépítgetett és fölékítgetett, de gyönge pilléreken nyugvó, noha magasra emelt cserép-alkotmánya, illetve eg3'házalkotmányunk épületének e magas „új tornyocskája" észrevétlenül szerteporlik. Ezek után nincs mit szólni magához a kérdés érdeméhez. A kérdés érdemi oldalán azonban egy mozzanat ragadta meg figyelmemet. E mozzanat képezi a kérdés velejét, lelkét. E velő, e lélek: egyházunk egészségesebb szelleme! Itt a kérdés, hogy egyházunk alkotmányának ezen vajúdni próbálgató, alakot kereső és majdan talán újdonsülendő külsőséges intézménye meg fogja-é teremteni a benső, egészségesebb szellemet? Várható-é új alaktól új szellem? S nem megfordítva: új, egészségesebb szellem teremti a neki megfelelő új alakot? A felelet világos. — Mit akarunk hát holmi új formával akkor, midőn az evangveliomi hitélet és szellem lanyhúlásáról, belső züllött állapotokról hangzik a panasz mindenfelől? Éledjen és éljen csak bennünk egészséges evangyeliomi szellem s alkosson ez eleven közszellemet: ez az élő közszellem természetszerűen fogja megtalálni a neki szükséges és megfelelő tormát. Hogy majd az egyetemes püspökség intézménye lesz-é ez a forma, vagy más, — ki tudná megmondani ? De azt előre megmondhatni, hogy az a forma jó lesz. És csakis az a forma lesz jó, melyet az élő, egészséges evangyeliomi közszellem teremt magának, Ezt a szellemet kell hát élegetni! Ám ez élegetéshez ez idő szerint úgy tetszik, nem az egyetemes püspökség intézménye az alkalmas eszköz, sőt ez egyátalán nem is alkalmas eszköz. Egyetlen legalkalmasabb eszköz az evangyeliom, melyet intenzivebben kell kezeltetni az egyházon belül és kívül egyaránt. Azok a helyek, ahol az eleven evangyeliomi szellem-élet gyúladoz és ahonnan kiindúl, nem fönt, a „tornvocskák"ban, vagy tornyokban, hanem lent, a templom padjai