Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-07-04 / 27. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 Tárgyalás alá vétettek a Gyurátz Ferenc duoántnii püspök ur által az 1907-ik évre kitűzött kérdőpontok. E kérdő pontok közül arra, mely a lelkész mellékfoglalkozásairól szól, az egylet, a lelkész mellékfoglalkozásainak megjelölése mellett, kifejezést adott amaz óhajának, mely szerint a lelkészek javadalma annyira emeltessék fel, hogy azok ne legyenek utalva sok mellékfoglalkozás által is gondoskodni magokról és övéikről. A 4-ik kérdő pont által érintett: „Elagott lelkészek és tanítók menházának* létesítését az egylet nem kivánja, nem pedig azért, mert egyházi tisztviselőink csekély kivétellel mind családos emberek, kik életalkonyukat is családjuk körében szeretik leélni; de kívánatos, hogy megfelelő nyugdíj által életalkonyuk mintegy meg legyen aranyozva. Az 5-ik kérdöpont tárgyát: az egyházkerületi árvaház felállítását illetőleg az a nézete az egyletnek, hogy mentül előbb megvalósítandó, de lehetőleg egyszerű keretben, igazán polgárias irányban, hogy egy-egy árva tartása lehetőleg kevésbe kerüljön és hogy minél több árváról történhessék gondoskodás. Varga Gyula vönöczki esperes-lelkész átiratát a dunántuli lelkészek korpótlék ügyének némileg leendő rendezése tárgyában, melegen üdvözli az egylet és mivel egyházkerületünkben a közeljövőben akkora összeg fog felszabadulni, hogy 2 korpótlék létesíthető lesz, ennek életbeléptetését óhajtja, sürgeti sőt követeli is. Luthert ár saságunk két rendbeli felhívása is szőnyegre került. Egyletünk erejéhez mérten kész mindent megtenni ez áldott intézményünk felvirágoztatására. A közeljövőben tartandó zsinat ügye is szóbahozatott. E tekintetben az egylet nem óhajt a már meglévő ós az életben eléggé bevált zsinati törvényeken sokat változtatni, de igenis kiván két dolgot. Kivánja azt, hogy az egyházi és világi elem paritása, zsinati törvényeink 12-ik §-ának megfelelőleg, minden fokozaton, tehát az egyetemes egyháznál is, az egyetemes püspöki állás szervezése által, érvénye;-ülj ön. Kivánja továbbá az egylet azt, hogy zsinatilag gondoskodás történjék a lelkészek nyugdíjának 2000 koronára való felemeléséről. A gyűlés bezárása után a lelkésztestvérek az Urvacsorával való élés végett a templomba vonultak, honnan megerősödve távoztak apostoli tisztük folytatására. Szép oltárszentelési ünnepély. Vettük s az elej én közölt kérdésre azzal a válasszal adjuk közzé e szép levelet, hogy bárki mástól vettünk volna is tudósítást, az evangélicmi hit oly igaz bennsőségével nem igen lelt volna megírva, mint a hogy ez a tudósítás szól hozzánk nagyrabecsült szerzőjének hívő női szivén keresztül. A tudósítás maga így szól: Nagytiszteletü Szerkesztő úr! Nem tudom, küld-e valaki tudósítást b. lapja számára a f. hó 23-ikán lefolyt csernyei lélekemelő oltárszentelési ünnepélyről! Az én szivem még most is úgy tele van meghatottsággal, hogy ha más nem vállalkozott, tehát én megírom — lehetőleg röviden — e szép ünnepély lefolyását. Hogy a vallás mer nyire meg tudja szentelni az emberi szíveket, hogy az Ur háza iránti szeretet mily áldozatkészségre tudja lelkesíteni a híveket, ennek a szivek mélyéig ható tanújelét tünteté fel a csernyei egyháznak oltárszentelési örömünnepe. Mintha csak annak a pünkösdi szentléleknek szárnycsattogását hallottuk volna, mely a földi halandó szivét az égbe «meli, mintha csak annak a szent láznak melegét éreztük volna, mely a szivekben egy uj élet tavaszát fakasztja s az embert érzelmeiben, gondolataiban, egész lényében megnemesíti — ugy meghatotta mindnyájunk lelkét az a kép, melyet a csernyei gyülekezet lelki újjászületése elénk tárt. Boldognak érezheti magát a lelkész egész életére, hogy egy ilyen napot az Ur kegyelme megengedett érnie! Hiszen e napon az 0 minden akadályon keresztül törő vasakarata, az 0 lelkipásztori hiisége, az 0 igazság- és rendszeretete mintegy megdicsőült! De tartsnnk rendet ! A lelkésznek van egy hü segítő társa, aki igazi mester az ünnepélyek rendezésében, Ez — miután otthon már nem akadt rendezni valója, egy bandérium élén az érkező esperes elé kocsizott, sőt egy talpra, esett szép beszéddel üdvözli. Az egész vidékről seregesen tóduló nép erre meggyorsítá lépteit, hogy el ne késsék s részt vehessen Csernye vallásbuzgó népének örömünnepén ! Örökre felejthetetlen lesz előttünk az a kép, melyet e napon a csernyei szép nagy templom elénk tárt! Fenyő galyakkal, virágokkal^, koszorúkkal volt az egész felékesítve ! De a természet virágainál még gyönyörködtetőbb volt az a virág*, melyet a hivek arcán a jótett feletti nemes öröm fakasztott! Az egyház lányai most igazán virultak, mert a legkisebb iskolástól a legnagyobb hajadonig mind koszorús fővel jelentek meg a templomban sott annak hajójában szép rendben sorfalat álltak, a. legszebbek pedig mint egy élőkoszoru fonták körül az oltárt. Altmann Brúnó tanító művészi előjátékával vette kezdetét az ünnepélyes isteni tisztelet. A kezdő ének után az oltár elé járúlt az esperes Zatkalik Lajos suúri és Horváth Sándor velegi lelkészektől kisérve s megtartá felavató beszédét, melyben kiemelé az oltár s szószék szép hivatását. Egy, a tanító által, szerzett szép alkalmi ének után Povázsay György lelkész lépett aszószékre s ihlettségtől szinte ragyogó arccal tartá meg a szép ünnepi beszédet. A 26. zsolt 6- 8. versei alapján azt fejtegeti: hogy minő drága kincseket nyújt nekünk az oltár s milyen szivvel kell nekünk azokat fogadnunk! Az I-ső drága kincs, melyet az oltáron láthatunk, a biblia, ez az égi manna

h az életnek az a kenyere, mely táplálja a mi lelkeinket az örök életre! a Il ik : a biblia mögött álló feszület, mely Krisztus Urunknak mindnyájunk bűnéért való áldozati halálát hirdeti. A Ill-ik drága kincs: a világosság, melyet az oltár égő gyertyái jelképeznek ! E drága kincseket úgy kell fogadnunk, amint arra az oltár két angyala tanít. Az első kezeit imára kulcsolva lenéz, ez arra int, hogy mi is gyarló bűnös voltunkat átérezve, megalázódva: igazi bűnbánattal járuljunk az Ur szine elé az oltárhoz. A másik kezeit mellére téve boldogan ég fele tekint: ez arra tanit, hogy mi is az Istentől vett minden testi-lelki jókért hálatelten tekintsünk az égre fel, s a minden jó és tökéletes adományok adója iránt teljék el szivünk hittel, szeretettel s boldogító reménységgel! Az istenitiszteletet az oltár előtti szép liturgiával fejezé be. Az 587-ik ének hangjai mellett kezdődött az oltár megkerülésével ós offertoriummal a kivonulás a templomból. Először az esperes, a lelkészek s ezek családja kerülték meg az oltárt s adták le áldozatukat. Ezek visszatérve helyükre, megindult a koszorús lányok árja, s ugy a többi óriási nép a legszebb rendben. (Összes oiíertorium: 242 K.) Az oltár ós szószók a sekrestyével együtt 1900 koronába került, de kivetni nem kellett egy fillért sem, az önkéntes adományok bőven fedezték a kiadásokat, sőt még egy szép kis öszzeg meg is maradt az oltár további íenn-