Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-07-04 / 27. szám

1907 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 243 «tartására. Adományokból befolyt: 2072 korona. Oh, bár gyújtaná lángra az Istennek szent lelke mindenfelé az Ur háza iránti szent szeretetre a sziveket! hogy terjedne ez által az Isten országa az Ur dicsőségére ós az emberiségnek igazi üdvére ós boldogságára! E hő fohásszal zárom tudósításomat. Nagytiszteletü urnák kitartást és sikert kívánva lapja szerkesztéséhez ós kiadásához, hogy a Krisztus szellemétől minél jobban áthatva, emelkedjék belső értékben s az olvasókra gyakorolt nemesítő, áldásos hatásában ! Őszinte tisztelettel Bakonymagyarszombathely, •1907. junius 25. — Hofbauer Fálné. Nagylelkű adomány. A rozsnyói egyház az ősszel megkezdi monumentális templomához, mely 1785 tői íogva torony nélkül állott, a torony felépítését, melyhez évtizedek óta gyűjti a pénzt. A torony harangokkal együtt körülbelül 70000 koronába fog kerülni, mely összeghez ujabban Iíevessy József rozsnyói földbirtokos 5000 koronával járúlt azon kijelentéssel, hogy az egyház céljait jövendőben is a legnagyobb készséggel támogatni fogja. Ezen szép, -utánzandó példája az egyházszeretetnek a most meginduló nyilvános gyűjtéshez — a még hiányzó összeg előállításához míg egyrészről hathatós impulsust ad, addig a kegyes adakozót, ki ily tekintélyes összeggel jő a cél megvalósításához segítségül, a legszebb színben tünteti fel. Az adományozónak egyházi közgyűlési határozat folytán, négytagú küldöttség mondott hálás köszönetet az egyház nevében. Egyházfelügyelő beiktatás. A mult vasárnap foglalta el az egyhangú bizalommal megválasztott Pósch Gyula földbirtokos a rozsnyói egyházíelügyelői -állását. A templomban tartott közgyűlésre dr. Markó -Sándor vezetése alatt küldöttség hívta meg az újonnan választott felügyelőt, kit Terray föesperes üdvözölt, hatásos beszédben mutatva reá az egyházfelügyelői állás jelentőségére egyházunk életében, s felhívta, hogy tegye le a szokásos esküt, melynek elhangzása után Pósch Gyula — könnytől ázott szemmel — meghatva a teljes számban megjelent egyháztagokat az itt egész terjedelmében közlött — igaz vallásos lelkületről tanúskodó, protestáns egyháza szeretetétől átmelegült székfoglalóját mondta el, egyben az építendő toronyra való nyilvános gyűjtést 600 koronával megnyitotta. A lélekemelő, gyönyörű székfoglaló beszéd szószerint eként hangzik : Főtisztelendő föesperes úr ! Tekintetes egyházi közgyűlés ! Megilletődve, hálás szívvel mondok köszönetet azon kitüntetésért, mellyel engem egyházfelügyelővé iörtónt megválasztásom által megajándékoztak. Hálám annál mélyebb és a reám háruló felelősség érzete annál súlyosabb, mert tudom, — hiszen gyermekkorom óta tanuja valók — bogy az egyházfelügyelői állásban engem megelőzök hosszú sora oly férfiakból állott, kik az egyházi élet terén kifejtett tevékenységük, itt szerzett érdemeik jutalmául nyerték el ez állás diszét; amig jelen esetben az egyház csak mintegy előlegezheti bizalmát egy egyszerű tagjának, kinek alig volt alkalma az egyházi téren bármi érdemeket szerezni. Midőn ezen reám nézve súlyosító körülmények között is a reám esett választást köszönettel elfogadom, ezen elhatározásomnál két szempont vezérel. Az első, mert elvem ós meggyőződésem, hogy az egyház, valamint az állam ós társadalom joggal megkívánhatja minden tagjától, hogy az a közéleti tevékenység azon körét melyet számára a közbizalom — értve az igazi, nem keresett, de önként megnyilatkozó — közbizalom kijelöl, elfoglalja ós azt, Istentől nyert több vagy kevesebb tehetségével, de okvetlenül akaratának egész erejével helyesen betölteni igyekezzék. A második szempontom subjectív természetű ós abból áll, hogy midőn a kötelesség hívó szava egyházam részéről intéztetik hozzám, annak megfelelni I ilkem örömére szolgál. Az egyház ellentétben az állammal ós társadalommal, végtelenül szerény, csekély igényeket, követelményeket támaszt tagjaival szemben, de végtelenül értékes az, amit nekik nyújt. A gyermek zsenge lelkében, az öntudat ébredésekor, az első ima vallásos ihlete szólaltatja meg a lelkiösmeretet; az élővé váló lelkiösmeret azon hatalmas szózatát, melyet azután az életben már semmi sem képes elhallgattatni. A vallásos érzelemre alapozott élő lelkiismeretbe bocsátja le szívó, éltető gyökerét az, ami az élet későbbi szakában mint erkölcsös életfelfogás; mint a jellem tisztasága ós ereje; mint az akarat fegyelmezettsége, s mindezeken felépítve a lélek egyensúlya, az ember benső erkölcsi tartalmát teszi ki. Megszívlelendő továbbá mint elvitázhatatlan tény, hogy az ember sem a metafizikai elmélkedésben, sem az alkalmazott tudományok csodálatos vívmányainak káprázatában, legcsekélyebb mórtékben sem képes azon delejtűt, azon biztos iránymutatót megtalálni, mely neki az élet viharai közt. s szenvedélyek ós szenvedések forgatagában biztosan megtudná jelölni a kötelesség követendő útját. Erre csak a vallásos érzelemben gyökerező élő lelkiösmeret képes. Viszont, ha az embert fájdalmak, lelki gyötrődések, sorscsapások lesúlytották, vigasztalást, megnyugvást, új küzdelmekhez új erőt semmi másban, csakis lelkiismeretünk bátorító szavában találhatunk. Örökre felejthetetlen nekem, mit e részben az emberinem egyik legnagyobb szellemóriásának következő szavai fejtenek ki : „A tudás, hiszed, a bűvös medence, Melyből egy csepp eloltja szomjadat ? Megnyugvást soha sem lelendsz te, Hanem ten' lelkedből fakad. — Szent kötelességet teljesítünk tehát tisztelt gyülekezet mindnyájan, ha lelkünk szeretetével segítjük, támogatjuk azokat, kik hivatásszerű feladatuk teljesítésében a gyermek, az ifjúság lelkében a vallásos érzést elplántálják ós az egyén erkölcsi világának felépítéséhez a szükséges eszközöket biztosítják. Ezen nemes munkában óhajtom én is új hivatalomban részemet kivenni. Könnyű megígérnem, mert az ígéret teljesítése lelkem hő vágyát képezi, hogy bár szerény tehetséggel, de egész meggyőződéssel, lelkem szeretetének melegével fogok igyekezni ezen állásom követelményeinek megfelelni.^ Azon helyen mondom ezt, hol éppen ma 55 év© megkereszteltettem; azon helyen, hol az első úrvacsora áhítatának megindító emléke lelkem elé varázsolja az eltűnt ifjúság tavaszának káprázatos színpompáját. Ezen kegyeletes emlékek hatása alatt