Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-21 / 25. szám

190 7 Iában degradáltatnék, és a hivatali rangfokozatban ismét egy fokkal több volna, minek folytán az egyéni felelősség érzete csökkennék. A tapasztalat mutatja azt minden téren, hogy mennél több a rangfokozat, annál kisebb az egyes hivatali fokozatok felelősség érzete és igy iigybuzgósága. De meg az egyházkerületi gyűlés eléggé elleír őrzi, illetőleg jobban ellenőrizheti a kerületi püspökök működését, mint bárki más. Irányítás szempontjából felesleges az egyetemes püspöki állás, hisz ott az egyetemes gyűlés, a melyen az egyházkerületek kiküldöttei összegyűlvén, együtt állapítják meg az elveket, melyek szerint az egyház ügyei intéztessenek. Ezek előrebocsátása után vissza kell térnünk azon kiinduló pontra, a mely az egyetemes felügyelői állás létesítését indokolta s kimagyarázni, tulajdonképen mire van szükség? Mert, hogy valamire szükség van, azt érezzük mindnyájan, csak még helyes öntudatra nem jutottunk és gondolataink a célszerű alakot nem öltötték fel. Térjünk vissza elődjeink álláspontjára és ha a legközelebbi időben egyházalkotmányunkat felülvizsgálat alá vesszük, az egyetemes felügyelőre vonatkozó szakaszokat oly irányban módosítsuk, a mely irány nagyobb részben megfelel a másfélszáz évvel ezelőtt megnyilvánult szükségességnek már csak azért is, mert újabb időkben is apródonkint nagyon szomorú tapasztalatokat szerzünk, természetesen tekintetbe kell vennünk s figyelemre kell méltatnunk a szakaszok megalkotásánál azon körülményt is, hogy az idők és viszonyok alakultával az egyetemes felügyelő állásra, igazgatási és felügyeleti szempontból újabb terhek nehezedtek. Jelenlegi E. A. §§-ai szerint az egyetemes egyház egyházi és iskolai felügyelője kormányozza és képviseli az egyházat, egyik elnöke az egyetemes közgyűlésnek és hatásköre rendeletileg lesz 1! ? meghatározva ; eljárásáról és az egyetemes egyház életében felmerülő nevezetesebb mozzanatokról évenként jelentést tesz. Az egyetemes felügyelőt az egyetemes közgyűlés felesketi és hivatalába iktatja, megválasztatását a kormánynyal tudatja. A mit itt látunk az egyetemes egyházi felügyelőről egy törvényben, úgy hiszem, ez édes kevés. Egy ország egy oly tekintélyes egyházának, mint a milyen a magyarhoni ág. h. ev. egyház felügyelőjéről egy törvényben így rövidesen intézkedni és hatáskörét szabályrendeletileg akarni megállapítani, legalább is nem felel meg az állás méltóságának. A megalkotandó új törvényben az állás kimagaslóbb körvonalozását kérjük, kidomborításával annak, hogy az egyetemes felügyelő az egyetemes egyháznak őrszeme, az egyetemes egyház vagyonának kezelője és hogy ő az a központ illetőleg közvetítő, a kinek kezeiben az egyház szükségletei úgy anyagi, mint erkölcsi téren összefutnak oly célból, hogy onnét az államkormányzathoz és más nagy testületekhez továbbíttassanak, hogy az egyetemes felügyelő legyen az a közeg, a ki meghúzza a vész2.19 harangot akkor, ha az ev. egyház bármely ügye veszélyben forog. A kormányzás és az egyház képviselete majdnem másodrangú kérdés, arra ott vannak a kerületi elnökségek. Mióta az egyetemes egyházi felügyelői állás szervezve van, mindig kiváló és jómódú, előkelő emberekkel szoktuk azt betölteni, a kiknek állásuknál fogva a felügyelői állással járó teendők mellérendelt foglalkozást nyújtanak, a dolog természeténél fogva olyanokkal, a kik egy bizonyos fokig hivatásuk betöltésében szívesen hoznak anyagi áldozatot is. Azonban ma már nem hozhatják meg azt az anyagi áldozatot, a mivel az állás betöltése jár és ha támogatásért nem is fordulnak senkihez, a dolgok elintézésében bizonyos mulasztások és elmaradások mégis észlelhetők. Nézetem szerint az egyetemes felügyelői állás hatáskörének előbb hangsúlyozott újabb megállapítása alkalmával az egyetemes felügyelő segítségére egy rendszeres egyházi hivatalról kell gondoskodnunk, a mely az egyetemes felügyelő helyett a fizikai munkát elvégzi, az egyház feletti őrködés és a vagyon felügyelete és a közvetítés munkájában neki mindenkor rendelkezésére álljon. Ép ezért az egyetemes aljegyzői, ügyészi, ellenőri állásokat mellőzve, rendszeresítsünk egy egyetemes egyházi hivatalt, élén egy egyetemes jegyzővel, a ki jogász téren kiváló gyakorlati képességgel bír, válasszunk egyetemes pénztárost, egyetemes levéltárnokot, a kik együttesen a számvitelt is vezetik, a kik élethossziglan választatnak, rendes hivatalnokok s csakis fegyelmi úton mozdíthatók el. Az egyetemes iroda felülvizsgálatára választassék évről-évre egy ellenőrző bizottság. Ezen felfogásnak megfelelően volna az egyetemes közgyűlés hatásköre is átdolgozandó. A megkezdett kérdés tárgyalását egyidőre befejeztem volna, azonban nem hallgathatom el azon nézetemet, hogy egész egyházalkotmányunk úgy gyakorlati, mint logikai és elvi tekintetekből a legbehatóbb felülvizsgálatra és módosításra szorul, így tehát újból alkotandó. Apatelek, 1907. május hó 26-án. B. Solymossy Lajos, az apateleki egyház felügyelője. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk... 1906-ban „Magyar Szó" hasábjain, nevezetesen április hó valamelyik számában „Fekete lovagok" című cikk jelent meg. Ebben a szerző szóvá tette a Nyíregyházán akkor prédikáló jezsuitának a beszédeit és a róm. kath. egyháznak a hálátlanságát a protestáns Nyíregyháza városával szemben; a hálátlanságot látva épen abban, hogy a r. k. plébános megengedte, hogy az ott prédikáló jezsuita izgasson. Ennek válaszul az „Alkotmány"ban jelent meg egy ellencikkecske, inkább néhány rövid sorocska, de az is elég volt, hogy lelkemben azok egy kitörülhetetlen nyomot hagyjanak. Nem is annyira a sorok, mint inkább egy szócska az, melyik oly nagyon EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ