Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-21 / 25. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 bevésődött bensőmbe és meg vagyok róla győződve, hogy annak az egy szócskának a súlyát minden protestáns ember érezte. Ez a szócska pedig „tehetetlen". A szégyen, a megalázás pírja futott arcomba, mert tehetetlenséggel vádolta az ellencikkíró a protestantizmust. A tehetlenség érzetéből fakadónak mondotta a „Fekete lovagok" írójának a szavait is. Nem szépítgetem a dolgot és bár önmegtagadásomba kerül, de mégis azt mondom, minden jel arra mutat, mintha kezünk meg volna kötve, nyelvünk mintha megnémult volna, mintha csak egy szólam volna az apostol mondása, nem szégyenlem Krisztus evangeliomát, mert erő az minden hívőnek az üdvösségére ! Ezen erőt sehol nem lehet érezni az evangelmi keresztyén egyház mezején. Mit nem teszünk az ellenfél szervezkedésével szemben. Senkit nem vádolok, senkire nem vetek követ, mert hiszen az evangelmi keresztyén protestantizmusnak nincsen is érdekében annyira szervezkedni, mint a klerikalizmusnak, mert az evangelmi ker. elvek a világ elvévé lettek, azokat a történet pragmatikai fejlődése önmagától megvalósítja és önmagától megsemmisíti a klerikalizmus létérdekeit. A klerikalizmus szervezkedése, bár olykor olykor magasra lobbantja fel a lángot, de ismét elalszik, sziporkázik, mint a kialváslioz közeledő mécsnek a lángja. Az oroszlán alszik, de azért ' mégis mindenki fél erejétől. Nem következik azonban, hogy mink is aludjunk. És aludnunk nem szabad akkor, ha bántának, ha legnagyobb rágalmakat szórnak ránk. Ha az ember akkor is alszik, a mikor becsületébe gázolnak, ha a reá szórt rágalmakat némán türi, akkor vagy tényleg tehetetlen, vagy pedig olyannyira eltekint a rágalmazónak a feje fölött, hogy számba sem veszi, nem azért, mert tudja, hogy a rágalmazó mindenki előtt önmagát sározza be. Ezen két lehetőség közül melyiket lehet alkalmazni a hazai evangelmi keresztyén protestantizmusra akkor, ha egy a világi törvény által a legszigorúbban védett s a hivők szemében szentség fényében álló helyről megrágalmazzák azt ? Azt hiszem, hogy a két lehetőség közül egyiket sem lehet alkalmazni. Nem tehetetlen, de nem is nézhet el a r. k. egyház vezetőségének a feje fölött akkor, ha a szószékről a kath. hívek megtévesztésére és a gyűlöletnek felszitására az evangelikus protestáns keresztyének ellen megrágalmazzák az ev. keresztyénséget. Nem lehet a feje fölött eltekinteni, mert hiszen a r. kath. egyháznak a fejei törvényhozók, azért velük szemben, ha a kebelükben csaknem hivatalosan bárki is rágalmaz, teljes elégtételt kell kérni. Hogy pedig az ev. keresztyének fejeire rágalmak szórattak, ezt fölösleges bizonyítani. Ezt eléggé megvilágította az „Egyetértés" május hó 26. számában megjelent „Jezsuita prédikációk: Kérelem Magyarország hercegprímásához" című cikk. A hamisítók, a pogányok legveszedelmesebb emberei közé állítja az ev. keresztyéneket a jezsuita. Ezt nem szabad szó nélkül hagyni, hanem tárgyalni kell egyházmegyei, kerületi és egyetemes gyüléen és átiratot intézni a vallásügyi minisztériumhoz, mire hajlandó, hogy az evangelikus keresztyéneknek adjon teljes elégtételt, Szigorúan kérni kell az illető jezsuita megbüntetését, s egyszersmindenkorra eltiltását a prédikálástól. Az elégtételnek kéréséről s a módozatoknak megállapításáról nem szólok többet, de még sem fölösleges azon megjegyzés, miután az evangélikusok épen úgy rágalmaztatnak, mint az ev. reformátusok és az unitáriusok^ bár az utóbbiak a dogmatikai felfogásban messze esnek tőlünk, mégis az elégtétel kérésében együttesen kellene eljárni. Ezzel kapcsolatban talán nem fölösleges az a megjegyzés sem, hogy nem volna rossz külön és figyelemmel kisérni a jezsuiták működését, prédikálását és így türtőztetni őket, ha önként nem türtőztetik magukat. Ha esetleg szükségesek volnának az eredeti beszédek, bárkinek is rendelkezésére szívesen bocsátom. A beszédek gyorsírással írattak le ott a templomban, a mint elmondotta őket a jezsuita. Az a vakmerő hang, a melyen prédikált a jezsuita és a mely szellemben általában működnek a jezsuiták, csak úgy lehetséges, ha semmi mozgalom nem történik, ha a legnagyobb rágalmakért nem éri utói őket a törvény sújtoló hatalma. Erő az evangeliom, szó sincs róla, nemcsak olyan értelemben, hogy örök, elévülhetetlen, mindenkor a frisseség erejében feltűnő igazságokat tartalmaz, hanem úgyis, hogy a ki annak szellemében véd és harcol, annak okvetlenül kell győznie, ha előbb nem, úgy későbben. A „később" már nincsen, mert hiszen épen a r. katholikus józan gondolkodású hívek előkelők és nem előkelők voltak azok, a kik kezet fogva az evangeliomban nyilvánuló megvilágosító erővel, ők voltak, a kik hozzájárultak, sőt egyenesen harcoltak az 1848. XX. t.-c. és a legutóbb életbelépett valláspolitikai törvények mellett és ezren meg ezren vannak olyanok, a kik sem dogmatikailag nincsenek egy állásponton a r. kath. hivatalos egyházzal és nem is helyeslik annak ultramontán úgy társadalmi, valamint nemzetpolitika terén való mozgolódását, azért ezen állásfoglalás legyen az első lépés a felébredéshez, mely hivatva van jótékonyan hatni nemcsak általában az evang. keresztyén protestantizmusra, hanem a nemzet belső életére is. Isten velünk van, de ha nem gyakoroljuk az Isten lényegéből folyó és bennünk élő örök erőt, akkor az is elerőtlenedik és nincsen mit várnunk sem Istentől, sem magunktól, mert akkor ő nincsen velünk, és ha ő nincsen velünk, akkor mindenki ellenünk. Az új egyetemes államsegély felosztása. Az „Őrálló" május 26-iki számában közöltetett az egyetemes pénzügyi bizottság egyhangú indítványa az új államsegély felosztására vonatkozólag, melynek tárgyalására a kerületek felszólíttattak oly célból, hogy a folyó évi egyetemes gyűlésen határozat hozathassék. A kerületek elnöksége valószínűleg az egyház-