Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-06-14 / 24. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 szavaival véget ért a prot. írod. társaság közgyűlése, a melylyel különben egyidejűleg folyt le a főgimn. dísztermében a tiszántúli ref. egyházi értekezlet közgyűlése. Ennek minket közelebbről is érdeklő egyik tárgya az volt, hogy dr. Erdős József jelentése szerint a „Lelkipásztorkodástan" c. 600 koronával jutalmazott pályadíjat — úgy, mint a Luther-Társaság hasonló irányú pályadíját, — itt is Csiky Lajos debreceni theologiai tanár nyerte el. Másnap, vasárnap következett az ünnepélyesebb rész. Reggel 9 órakor a Bocskay-téri nagy ref. templomban folyt le az ünnepi istentisztelet az összes fönt említett küldöttségek és mintegy 3000 hallgató jelenlétében. A három hajdú város egyesített dalárdáinak éneke, a „Jövel Szentlélek Úristen" két versének eléneklése után Geduly Henrik nyíregyházi lelkész lépett a szószékre^ hogy elmondja ez alkalomra készített imáját, melynek gondolatmenete hála a múltért, töredelmes magunkbaszállás a sivár jelenért, reményteljes segedelemkérés a jövendőért. Majd Dicsöffy József debreceni evang. ref. lelkész lépett a szószékre s tartotta meg hatalmas ünnepi beszédét János Jelenései XVIII. rész, 1. verse alapján Bocskayt, mint Istenküldötte szabadító angyalt tűntetvén fel, kinek neve, jelleme, haza és egyházszeretete hatalom volt a múltban, lelkesítő példa a jelenben, komoly intelem a jövőre nézve. Mély történeti tudással, gondosan, találós képekkel, megragadó hasonlatokkal, színes, világos irálylyal kidolgozott, tömör, hatásos, szép beszéd volt, a mely a jelenlévő díszes közönségre a legmélyebb benyomást gyakorolta. Általában beszélték, hogy az istentisztelet komoly linnepiessége, az előadott részletek magvassága, önérzetes s mást még sem bántó hangja az ünnepély legemlékezetesebb részét tette. Azután következett Hajdúvármegye díszközgyűlése, a mely örök időkre szóló feljegyzéssel rótta le a hajdúnép kegyeletes háláját és szeretetét a nagy fejedelem iránt. Ezt követte az óriási Bocskay-téren, mintegy 10,000 főnyi közönség, a kormány, hatóságok, különböző felekezetek képviselőinek jelenlétében lefolyt szoborleleplezés, a mely alkalommal Balthazár esperes tartotta az ünnepi beszédet. Az ő beszéde közben hullott le a lepel Holló Barnabás gyönyörű művészi alkotásáról. Fenségesen emelkedik ki Bocskay alakja, a mely egyik kezét a kard markolatán tartja, másikával a bécsi béke okmányát fogja. Alulról egy hajdú levett süveggel és meghajtott zászlóval néz fel rajongó szeretettel az ő szabadító fejedelmére. A legszebb szobrok egyike hazánkban! Leleplezése után következett a kormány, a képviselőház és számos más testület (összesen mintegy 40) koszorújának elhelyezése. A leleplezést követőleg tervezett díszebédet, a mely a város által megépített nagy sátorban lett volna megtartandó, elmosta a hirtelenében kitört felhőszakadásszerű zápor. De a komoly munka ismét összehozta az embereket. Délután 4 órakor tartotta a magyar belmissziói egyesület közgyűlését, körülbelül 150 résztvevő jelenlétében. Szabó Aladár imája nyitotta meg a belmissziói közgyűlést. Ugyancsak ő tartotta érdekes bibliamagyarázatát, melynek alapgondolata: Jézus istenségének elismerése és Jézus váltságának elfogadása az egyházi munka alapján. Jézus helyes megismerésére és megértésére hívta föl hallgatói figyelmét élvezetes előadásában. Utána Takaró Géza olvasott fel a vasárnapi iskolák fontossá, gáról s a római protestáns világgyűlésről. Kónya Gábor és Gergely Antal nagyhatású buzdító beszéde után véget is ért a belmissziói egylet gyűlése, mely szokatlan érdeklődés mellett folyt le. Azután következett az az esemény, a melyet lapuuk kezdeményezett s a melynek váratlan nagy sikere, ha valakinek, úgy lapunknak méltán okozott nagy örömet. Ertjük ez alatt a protestáns sajtó gyűlését, a melynek lefolyása határozott bizonyságot tett a felől, hogy prot. egyházaink hivatott képviselői megértették a hazai protestantizmus helyzetéből kifolyólag hozzájuk intézett intő szózatot, felébredtek, dolgozni, tenni akarnak ! Az ülésen a sajtó képviseletében megjelentek: Geduly Henrik, dr. Balthazár Dezső, dr. Szlávik Mátyás, Faragó János, Gömöri János, Marschalkó Gusztáv, Szőts Farkas, dr. Székely József, Kis József, Hamar István, dr. Fleischer Gyula, Keresztes Gyula, Fodor Benjámin, Lukáts Gyula, Benkeö Viktor, Birtha József és Szilágyi Sándor s így az egész protestáns sajtó képviselve volt a szerkesztők vagy munkatársaik révén. Az érdekes tárgy több mint száz hallgatót csalt a gyűlésterembe s megjelent ott Zsilinszky Mihály is. A hallgatóság mindvégig a legnagyobb érdeklődés és tetszés mellett hallgatta a felszólalásokat s Görömbei Péter köszönetet is mondott a sajtó munkásainak törekvésükért. Egyébként bizalmas jellegűnek mondatván ki az értekezlet, itt csak rövid összefoglalását adjuk a történteknek. A gyűlést Geduly Henrik nyitotta meg. Hivatkozott a jelenben észlelhető és egyházunknak egyáltalában nem kedvező közállapotokra s szervezkedésre szólítja fel a sajtó munkásait. Birtha József osztja Geduly szavait mindenben s egy határozati javaslatot nyújt be, a melyben tiltakozni kiván a protestáns sajtó nevében a vallásügyi kormány sérelmes munkássága ellen. O maga is, de mindannyian egyetértünk abban, hogy a protestáns sajtónak kötelessége a pratestáns közvéleményt egy táborba hozni és erős ellentállást teremteni. A kérdéskez érdekes vita keretében Hamar István, Szilágyi Sándor, Szőts Farkas, Tóth József, Kiss János, dr. Varga Lajos szólottak s határozatba ment, hogy a Birtha-féle javaslat szellemében a protestáns sajtó egyöntetű működése érdekében megalakítandó a magyar prot. sajtó munkásainak szindikátusa. Az idő túlon-túl előrehaladván, Geduly az ülést bezárta este 8 órakor. E tudósítás kiegészítéséül csak annyit, hogy az egyöntetű sajtó-tevékenység már a közel jövőben érezhető lesz, a mennyiben távol minden pártpolitikai irányzattól vagy a róm. kath. vallás elleni izgatástól, — de mégis egységesen, tömör falankszban kívánunk és fogunk tudni fellépni mindeu olyan törekvés ellenében, a mely