Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)
1907-06-14 / 24. szám
190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 akár a kormány, akár a klerikálizmus részéről egyházunk közjogi állása, törvényileg biztosított egyenlősége, szellemi és anyagi jogos igényei ellen irányul. Eddig is az volt a prot. egyházi és a vele rokonszenvező fővárosi sajtónak legnagyobb baja, hogy fellépéséből, tevékenységéből hiányzott az egységesség; akciója szétfolyó volt, nem tömörült az adott helyzetből folyó kérdések körül s így alig is vették észre. Most ennek — reméljük — vége lesz s mi, a kik kezdeményeztük az egységgé való tömörülést, — tőlünk telhetőleg igyekszünk azt a böszörményi biztató kezdet után diadalra is vinni. A böszörményi ünnepeket bezárta a ref. lelkészi értekezlet szervező ülése és a harmadnap, hétfőn reggel tartott prot. irodalmi társaság díszközgyűlése, melyet Zsilinszky elnök nyitott meg s melyen Balogh Ferenc egyházi, Kőrössy Kálmán pedig alkotmányjogi szempontból méltatta Bocskay szereplését s melyet Kozma Andor ódája után Dégenfeld József gróf beszéde zárt be. * * * A nagy fejedelem ércszobra hát ott áll. Méltó helyen áll! Az ünneplés lelke, a szívek lelkesedése, a hitvalló szellem, mely ez ünnepélyeken szóban és tettben nyilvánult meg, teszi méltóvá számára e helyet s örökre emlékezetessé nekünk a lefolyt magasztos, tartalmas, a hazai protestántizmus szellemerejéhez méltó ünnepséget. Egyetemes nyugdíjügy. A papi értekezletek és esperességi gyűléseink figyelmébe. Az 1908 év január 1-től az egyemes nyugdíj folyósíttatni fog. Ez időtől fogva a lelkészek legidősbjei nyugalomba vonulnak; őket követik lassanként a kor tekintetéből nyomaikba lépő ifjabbak, a betegség miatt munkaképtelenné váló társak. Yalamennyiöket érdekelhetik a nyugdíjba lépés körülményei. A hivatalról való lemondás szabályreudeletileg elő van írva. Ám a nyugdítintézeteknél való jelentkezéshez sok szó fér. Úgy az esperességi, a kerületi, mint az egyetemes n\ugdíj iránt benyújtandó kérvényhez melléklendő lesz a keresztlevél, a hivataloskodási időt igazoló tanúsítvány és az orvosi bizonyítvány. Ha a fent említett nyugdíjintézetekhez külön-külön kell ee igazolványokat beadni s azokat bélyegekkel is ellátni — úgy ezek a kiállítási díjakkal vagy 40—60 korona kiadást vonnak magok után — s kivált azon esperességekben, a melyekben a munkaképtelenséget igazoló bizonyítványok kiállítására külön esperességi tiszti orvosok vannak kinevezve Pedig ily állások a legutóbbi időkben több esperességben szerveztettek. Állítsuk össze a saámlát: Az esperességi, kerületi, egyetemes nyugdíjintézetekhez kell három keresztlevél. Ezek kiállítási díja egyszerű számítással 6 korona. Az ezekre alkalmazandó bélyeg 3 korona. Ez a postadíjakon kívül 9 korona. A hivataloskodási időt igazoló tanúsítványokra ugyancsak 9 korona. Az orvosi bizonyítványok kiállítása körülményesebb és költségesebb. Ha az orvos az ő székhelyéről jön a betegeskedő lelkészhez, annak úti költsége 10—12 kor., napi díja 20 korona, a három bizonyítvány kiállítási dija 4 koronájával 12 korona, három bélyeg 3 korona, összesen 45 korona. Summa summarum 50—60 korona. Tessék ezt a kongruás fizetésekből fedezni. Nem lehetne az alsóbbfokú intézetnél benyújtott mellékleteket hivatalból a felsőbb fokú intézetbe áttenni ? Vagy okvetlenül szükséges a távol lakó esperességi tiszti orvos által kiállíttatni a munkaképtelenségi bizonyítványt ? Már most — most vegyük fontolóra e mindnyájunkra előbb vagy utóbb beállandó közös ügyet. A második figyelembe veendő kérdés, hogy a nyugdíjnyugtákat a lelkészutódnak kell-e igazolni? Hisz a nyugalomba vonuló, lehet, hogy oly helyre távozik, hol nem is lesz evang. lelkész. Az ilyen, az esetleg távolabb lakó lelkészhez forduljon-e a nyugtajigazolása végett? Nem lévén hivatalba, nem eszközölheti azt hivatalos levélben. Ez a körülmény újabb kiadást von maga után, de mind a két félre, a küldőre és visszaküldőre is kellemetlenséggel járó munka. Nem igazolhatná az ily nyugtákat a polgári hatóság is? Egy nyugdíjba ßzdndekozo ev. lelkész. A nagyhonti ág. h. ev. papság 1907. május hó 28-án F.-Terényben tartott értekezlete. Elnök: Händel Vilmos főesperes, jegyző: Krupec István alesperes. Az elnök melegen üdvözölvén a jelenvoltakat, célzással a távollevők nagy számára (12-en hiányoztak), felemlíti, hogy a XYI-ik századbeli egyházi kánonokban azt a panaszt találjuk írva, hogy az egyetértés épen az egyetértést példájokkal erősíteni hivatott lelkésztestvérek között nincs meg, mely állapot nagy baj s ellenkezik a protestantizmus lényegével, mely is a bensőség. Idők folyamán, igaz, hogy ép a bensőségből fejlődött ki az individualizmus, a mely szeret a határon túlcsapni, a miből származott azután az independentizmus s ezt látjuk egyeseknél, más szóval: nem szeretjük a rendet és a fegyelmezettséget; ez tette egyházunkat a múltban s teszi a jelenben is az egységes Rómával szemben gyengévé. Épen azért ne sajnáljuk az áldozatokat, vegyünk részt értekezleteinken szorgalmasan, támogassuk egymást, mert különben szerteágazó nézetekkel az életben, mely küzdelem, nem győzhetünk. A papi értekezletet istentisztelet előzte meg, a melyen mint gyóntató lelkész: Rozsnyai János fungált; a világ anyagelvűségét ostorozó s a papságot is magábaszállásra és hű lelkipásztori munkára serkentő erőteljes és szónoki hévvel előadott beszédjeért az elnök a testvérek nevében is méltán köszönetet mondott a szónoknak. Az értekezlet pontjai közül kiemelendők : 1. Az 1848: XX. t.-c. megvalósítása kérdésével kapcsolatban Krupec István alesperes beterjesztette a következő indítványát:
