Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-24 / 21. szám

190 7 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 2.19 tárnak előre nem látottakra 3500 kor.-át juttatott. A bizottság hálás köszönetet mondott az egyetemes felügyelő úrnak. Ezen hála az egyetemes gyűlésen sokszoros visszhangra találand. 7. A theol. tanárok fizetésjavítása és az egyetemes iskolalátogatók költségeinek fedezése csakis az új államsegélynek közigazgatási célokra fordítható részéből lesz fedezhető. 8. A szentkirályi-utcai ház felügyelői állása betöl tetett. Az illető hivatalszolga egyházi és tán a LutherTársaság szolgája is lesz. 9. Végül az új 301,200 kor. államsegélyre vonatkozólag hosszú, érdekes és kimerítő eszmecsere folyt. Egy bizottsági tag oly felosztási tervezetet nyújtott be, mely a 3 nevezett célt majdnem egyaránt szolgálja; volt oly indítvány, hogy az egész összegen az egyetem a szentkirályi-utcai házat tulajdonába vásárolja; volt oly indítvány, hogy az összeg mindaddig, míg a segély egy külön törvénycikk által biztosítva nincsen, a célok megjelölésével az egyetemes tartalékalaphoz csatoltassék. Hangsúlyoztatott, hogy a költségvetésileg biztosított ez idei segélyt nemcsak elfogadni, de felhasználni is kell, felemlíttetett, hogy az államtitkár a törvénybe iktatást már az őszre igérte. Miután az egyetemes felügyelő és az egyetemes főjegyző hivatkoztak a miniszter külön kívánságára és a reformátusok azon eljárására, hogy az új államsegély legnagyobb része az egyházak terheinek könnyítésére fordíttassék, a bizottság egyhangúlag megállapodott abban, hogy az egyházkerületekkel hozzászólás és az egyetemes gyűlésen állásfoglalás céljából közli abbeli indítványát, fordíttassék 707« az egyházak terhei könnyítésére, 15% a

z egyetemes nyugdíjintézetre és 15% közigazgatási célokra. A 70% a

z egyházak terheit állami adójuk 50%-káig eltűntetné. Nehogy azonban törvénycikk hiányában a terhek az egyik évben levétetve, a rákövetkező évben a segély netáni elmaradása folytán újból fel volnának rakandók, a mi rossz vért, sok elkeseredést szülne, azért a bizottság véleménye, hogy a terheken való könnyítés csakis és azonnal a segély törvénybeni biztosítása után foganatosítandó. —r. —y. TÁRCA. Kubinyi Albert.* 1856—1906. Nagy időkön keresztül alig ismétlődő ünnepet ült 1906 szeptember 9-én az eperjesi ág. h. ev. I. egyházközség. Lélekemelő magasztos ünnepet, a melyen ott, a hervatag ősz kebelén, viruló szép tavasz hintett ártatlan gyermekkezekkel,

1 mosolygó kis virágokat a daliás tar* Az eperjesi egyház 1906-iki évkönyvéből vettük át e pünkösdi buzdító szózat erejével ható példás evangeliumi szolgálat leírását. Szerk. 1 Polgári leányiskolánk kis növendékei szórtak virágot az ünnepelt útjára. tású, testben-lélekben ifjú aggastyán útjára, mikor az ünneplők megilletődött sorfala között odajárult az Úr oltára elé, hogy a félszázados egyházépítő munka határkövénél hálaadással omoljon porba a hűséges szolga Isten előtt. A ki részese volt annak az ünnepnek: akarva sem feledheti soha. A ki nagy idők multán e lapokra tekint, a késő utód, úgy hiszem, hogy a ritka szép történeti esemény színes képein merengve, legszívrehatóbbnak fogja találni azt a jellemvonást, hogy a lélekmelegséggel ünnepelt egyházvezér nem sietett megpihenni dús babérain, hanem a marasztaló szeretet szavára klasszikusan művelt lelke finomságával, vallásos kedélye mély érzésével igy felelt: „a míg lehetett: szolgáltam úgy, mint kellett, most, a mikor még mindig kell: szolgálok úgy, a mint csak lehet" . .. És Kubinyi Albert „a szolgálatot, a mit az Úrban vett — ötven év előtt — betölti"

1 még ma is! Ötven esztendő, egy egész életnek is szép adomány a kegyelem Urától... Hogy pedig mit jelent: ötven évet ezer bajjal küzdő szent Sionunk vezéri tisztében tölteni el; hogy milyen szolgálat, az egyház hajóját úgy kormányozni ötven éven át, hogy a bizonytalan, az ellenséges indulatú, örökké forrongó tengeren hányatott hajó a részvétlenség és vallásos közöny zátonyain léket ne kapjon, az anyagi szegénység és lelki kishitűség sekélyes vizein fönn ne ákadjon, az örökös ostrom szorosainak kőszikláih porrá ne zúzódjék: az ilyen szolgálat erkölcsi értékét, az eperjesi hálás egyház buzgó tagjainak igaz örömére, tündöklő fénnyel világosította meg az a lélekemelő tény, hogy a puritán egyszerűségű jubiláris ünnepen a viharedzett hű kormányos üdvözlésére sietett az elsők között, az igaz érdem elismeréseül: br. Prónay Dezső, egyet, egyházi és iskolai felügyelő ; hogy szerény házi, családias ünnepünkön, Zelenka Pál lánglelkű főpásztorunk vezetése alatt szeretettel vett részt egész kerületünk a testvér-egyházmegyékkel ; hogy örömünkben osztozott Sárosvármegye egész közönsége, Eperjes szab. kir. város minden nemesszívü polgára vallásfelekezeti különbség nélkül; hogy az egy élő Isten dicsőítésére emelt templomunkba szeretettől sugalt vonzalmuk szavára szívesen megjelentek (a róm. és gör. kath. egyházak kivételével)'

2 a testvérhit felekezetek, a katonai és polgári hatóságok, valamint az összes társadalmi és kulturális egyesületek és intézetek, hogy e lélekemelő cselekedetben megdicsőüljön újra a rég elhangzott, önzetlen munkára lelkesítő Ige: „a ki felöltözi a legszebb palástot, az igazság palástját, az vet magának az életre"'

6... és „nyer életet, tisztességet és szeretetet"

4... „az ö igazsága felmagasztalja — a kik 1 Kol. 4. 17. 2 A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy dr. Vályi János gör. kath. püspök és Zaborovszky Béla esperesplébános, a tridenti zsinat végzésére hivatkozva maradtak el a templomból és az ünnepeltnél a jubileum előtt való napon látogatást tettek. 3 Péld. 11. 19. — 4 Péld. 21. 22.