Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-17 / 20. szám

III. év. Budapest, 1907 május 17. 20. szám. EVANGELIKUS OßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven; a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden hónapban. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZEEKESZTÖ : GEDULY HENRIK evang. lelkész, Nyíregyháza. KIADÓHIVATAL HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Indítvány egy „Magyarhoni Bibliatársulat" alapítása ügyében. Mayer Pál. — Egy anyakönyvi iigy. Balázs Lajos. — D. Baltik Frigyes püspök beszéde a főrendiházban, 1907. május 8-án a nem állami elemi népiskolák jogviszonyaivói és járandóságairól szóló törvényjavaslatnál. — Szervezkedjünk a klerikalizmus ellen! — Szemle. — Belélet. — Irodalom. — Pályázatok. — Szerkesztői üzenetek. Indítvány egy „Magyarhoni Bibliatársulat

4* alapítása ügyében. (A Luther-Társaság és a papi konferenciák figyelmébe ajánlva.) Az eszme, melynek keresztülvitelét indítványozom, nem az enyém. A „Missziói Lapok" 1907. évf. 4. számába lefordítottam a Brit és Külföldi Biblia-társulat Magyarországról szóló jelentését s e közleményhez befejezésképen függesztette e lapok szerkesztője a Magyar Biblia-társulat alapításának e°zméjét Ez eszme kell, liogy magasztosságánál fogva magával ragadja mindnyájunknak lelkét, hogy ihletve Istennek lelkétől egyesült erővel építsünk egy hatalmas magyar intézményt Isten országának terjesztésére közöttünk. Látom a szellemi sötétségben ülők ezreit. Népámítók, népcsalók, vak vezérek zsákmányául odavetve. Szívükből rég kiveszett minden szeretetnek, minden szépnek, minden igaznak és nemesnek csirája is. Vezérli őket a vak szenvedély, a földi élet, hiú öröm élvezésének vágya. Istennek akaratja, felebarát szeretete, feltámadás, ítélet, örök élet: ismeretlen fogalmak lelki életünkben. Szívünket kell, hogy szánakozás, fájdalom fogja el, ha látjuk e szerencsétlen testvéreinket — talán öntudatlan — az érzékiség

1, a bűn útján az örök kárhozat örvénye felé rohanni. „Tanítsatok minden népeket!" hangzik Urunk és Üdvözítőnk szava. Nem szorul-e szívünk, nem vádol-e lelkiismeretünk, hogy rest szolgák vagyunk s a kik hivatva vagyunk, egyháziak s világiak egyaránt Krisztus nyájának legeltetésére, nembánomságból ezreket hanyagoltunk el!! Nem elég, távolról sem az, erkölcsös elbeszéléseket, oktató meséket a nép, a sötétben ülő ezerek kezébe adni. Nem szándékom ezeknek építő és léleknemesítő hatását kicsinyelni, tévednék, ha ezt tenném, de szilárd meggyőződésem s kell, hogy mindnyájunké legyen, hogy a szabad emberi lélekkel szemben kategorikus módon csakis Istennek Igéje, a mindenható Istennek szava léphet föl, mint feltétlen erkölcsi Igazság s isteni tekintély! Istennek Igéje hiányzik a mi népünkből, azért ül sötétségben, szellemi nyomorban e szerencsétlen ország. Istennek Igéje, mely szegénynek-gazdagnak egyaránt legyen szellemi vezére, erkölcsi életének rendületlen fundamentuma s normativuma, Istennek Igéje, mely oktat, mely vígasztal és fölemel, mely földi életünknek egyenes irányt s biztos célt szab, mely a földi lét súlyos körülményei között kétségbeesni nem enged s lelkünket ama boldogító égi békével, mennyei nyugalommal tölti el. Istennek Igéje, mely lábainknak szövétneke és ösvényünknek világa! (110. Zs. 105.) Látom a Balkán államok nyomorgó népét, szánandó helyzetben. Tőlünk várják, tőlünk követelhetik az evangelium áldásait, mert legközelebb mi vagyunk hozzájuk müveit, keresztyén nép, a melylyel érintkeznek. Vájjon hazánk szép fővárosa mikor lesz az evangelizáció központja, melyből az eVangeliom áldása is szétárad — messze az ország határain is túl? Gondoljuk meg, hogy hazai ev. egyházunkat Isten országának építése körül e földön számtalan súlyos mulasztás terheli, hiszen kisebb országos egyházak sokkal tevékenyebbek nálunknál. Kezdjük meg jóvátenni mulasztásainkat! A tétlenséget hadd váltsa föl a hitből fakadó új élet, mely a szeretet által tevékeny! Hadd legyen istenfiúi buzgóságunk első élő jele a „Magyarhoni Bibliatársulat !" Hallom az ellenvetést. Hiszen a Brit Bibliatársulat bennünket is, más államokat is ellát bőven bibliákkal, minek minékünk ezzel törődni ? Én ezt nagyon szánandó ellenvetésnek tartom. A könyörülő szeretet magasztos erény, de csak addig, a míg a nyomorultat, a szerencsétlent gondozza; de mihelyt a tétlenséget, a kényelemszeretetet istápolja,