Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-05-17 / 20. szám

176 *~v EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 mihelyt fölmenti a segélyezettet saját erejének megfeszítésétől: célját eltévesztette s többé nem erény! Mi, magyarhoni protestánsok nem érdemeljük meg többé a Brit bibliatársulat könyörületét, mert könyörülő szeretete folytán tétlenek lettünk, erőinket parlagon hagytuk s mert mi civilizált nép elvonjuk ez áldott társulat erejét ama milliónyi pogánytól, kik jobban rá vannak utalva könyörülő szeretetére, mint mi! Legfőbb ideje, hogy lelkiismeretünk felébredjen s erőink megfeszítésével is, mély hálával és köszönettel mentsük föl e társulatot a közöttünk való kizárólagos munkája alól! Nem vagyunk mi gyengék, nem vagyunk mi erőtlenek! Csak szokatlan dolog nagyobb mértékben minálunk Isten országára áldozni. Mert ritkán kérünk ily nagy célokra közönségünktől. A hol szobrokra, mindenféle szórakozásokra milliók jutnak évenként: kizártnak kell tartanunk, hogy Isten országa számára, Isten nevének dicsőségére is ne jutna tekintélyes összeg. Legyen a művelt, a hitbuzgó külföld, hol a hitélet szeretetintézményei ezrével virágzanak, e tekintetben is buzdító példakép. A mindenható Istenbe vetett rendületlen, gyermeki hittel alapítsuk meg a „Magyarhoni bibliatársulatot". Hiszen az 0 ügye, sajátját Isten nem engedheti elveszni! Miénk a munka. Terjesszük testi-lelki erőink megfeszítésével is a sötétségben ülő ezrek között az ő országát, övé az áldás; áldása az országa építése körül végzett munkáról el nem maradhat! Vegye kezébe e szent ügyet teljesen „LutherTársaságunk". Hadd alkossunk mi evangyélmi keresztyének is valami nagyot, valami maradandót a mi erőnkből. Hadd lássák mi rajtunk, hogy a só még nem ízetlen, hogy a kovász még nem romlott. A megosztott munka fél felelősséggel jár s a hol a felelősség nem teljes, ott a lelkiismeretesség sem az! Hadd öntsön új erőt a mi tagjainkba is a teljesen reánk bízott új intézménynek terhe! A szükséges tőke pedig gyűjtessék össze önkéntes adományok által. Hisszük, hogy sem egyesek, sem egyházak, se gazdagok, se szegények ki nem vonják magukat emez Istennek tetsző intézmény megteremtése alól. Hiszen Istennek országát, a világosság és az igazság országát akarjuk egy hatalmas, egy áldott intézménynyel építeni e földön! Munkáljunk mindnyájan, mint mennyei Üdvözítőnk, a míg nappal vagyon,mert eljő az éjszaka, melyen senki nem cselekedhetik! (Ján. 9, 4.). Börzsöny. Mayer Pál, ev. lelkész. Egy anyakönyvi ügy. Hogy az anyakönyvvezetők, sőt még maga az anyakönyvi hatóság is mily helytelen, törvénytelen alapon, sérelmesen bírálhatják el egyesek vallási hovatartozandóságát, arra ekklatáns például szolgáljon a következő eset: Egy vegyes házasságból (apa evang., anya r. kath.) született fiú 1905. évben házasságra kelvén egy ág. h. ev. nővel a polgári anyakönyvvezető által róm. kath.-nak jegyeztetett be, azon az alapon, hogy mivel kath. lelkész keresztelte, mint ilyen jegyeztetett be a felekezeti anyakönyvbe, s így a kiállított anyakönyvi kivonat alapján csak ily minőségben szerepelhet a polg. anyakönyvben is. A vőlegény tiltakozott ez ellen, hogy az ő apja evangelikus — a mint a keresztlevélben is ki van tüntetve — s mint ilyen neveltetett ő is és annak tartja magát. Azonban az evangelikus anyakönyvvezetőnek ez mind semmi sem volt, sőt a jogát követelő férfiút alaposan lehordta. 0 tudja, a mit tud. Punctum! Hiába igazolta utólagosan okmányilag is, hogy apja evangelikus, s hogy evang. egyházban konfirmáltatott. Ez alatt házasságából születik fiúgyermek s ez is az előbbi anyakönyvi bejegyzésből kifolyólag róm. katholikusnak jegyeztetett be. Ekkor a lelkész tanácsára megfelebbezte az ügyet a főszolgabirósághoz, mint elsőfokú anyakönyvi hatósághoz, illetve megfelelő okmányokkal indokolt kérelmet terjesztett be a jogi és tényleges állapotnak megfelelő anyakönyvi kiigazítás iránt. Az anyakönyvi hatóság a kérelmezőt elutasította kérelmével (s erre körülbelül kilenc hónapra volt szüksége) azon indokolással, hogy a bejegyzés helyes és törvényszerű volt, mivel „az anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a kérvényező a róm. kath. vallás szertartása szerint kereszteltetett meg s mint ilyen jegyeztetett be a róm. kath. felekezeti anyakönyvbe" (sic!). Hiába történt hivatkozás a kérvényben az 1868. LIII. t.-c. 12. §-ának világos rendelkezésére, mely szerint e törvénynyel ellentétben kötött bármely szerződés, vagy ténykedés semmis. Hiába csatoltatott a kérvényhez a jelenlegi kultuszminiszternek a dunáninneni ág. h. ev. püspökhöz intézett leirata, mélyben hangsúlyoztatik, hogy az 1895. előtt kötött vegyesházasságból született gyermekek vallási felekezeti hovatartozandóságának megállapításánál nem az anyakönyvi kivonat, de a törvény rendelkezése a mérvadó. A főszolgabiróság véghatározata megfelebbeztetvén, az alispán a kérelemnek helyt adott, a törvényes álláspontnak érvényt szerzett s elrendelte az anyakönyvi kiigazítást. Ennyiben tehát rendben volna a dolog. De hány ilyen eset fordulhat elő az országban. Hány esetben nem orvosoltatik a sérelem ; főkép ott, a hol mint szórványokon nincs módjában híveinknek a lelkészhez fordulni felvilágosításért, vagy pedig egyesek vallási közönyből vagy tudatlanságból, vagy a bajoskodás elkerülése végett akceptálnak mindent, a mit a hatóság megállapít. Csak esetleg később, a mikor a felekezeti jelleg, mint feltétel, vagy kiváló szempont jő tekintetbe valamely