Evangélikus Őrálló, 1907 (3. évfolyam)

1907-03-29 / 13. szám

115 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1907 (iker) elnökséggel, mert hazai prot. tanügyünknél is állami s egyházi, tudományos és vallási vonatkozásokban egyaránt sok-sok^a teendő. Ha mindez igaz, akkor nem helyes a szárnyszegésre. jvezető — akár elvi, akár hatalmi, i3kár pénzügyi ellenvetések fölhozásában serény — haladásellenesség. Nehéz úton, hegynek fölfelé, ha boldogulni akarunk, ne kössünk kereket. A mi nagyérdemű s köztiszteletben álló jelenlegi egyetemes felügyelőnk mint jogász, mint theologus egyaránt kiváló s a mellett lángoló hazafi, nemzeti vezér; büszkeségünk, dicsőségünk; de vájjon milyen lesz az utódja? a chansmák is különbözők s egy ember is csak egy ember; a kerületi felügyelők s főleg a tenger munkába temetett püspökök csak a kerületi ügyekkel foglalkozhatnak ; az esperesek jog- s munkakörét tágítani szintén nem ajánlatos, hiszen már amúgy is nagy a panasz döntőségük ellen s aztán valljuk meg: a püspököknek, espereseknek s a többi papoknak megvan bőven a maguk hivatali vagy családi gondja, baja, szintúgy a felügyelőknek s tanerőknek, — a közügy, azaz maga az anyaszentegyház pedig másod, harmadsorba kerül s ugyanide jutnak maguk az egyház hivatalnokai is, kezdve a maholnap utolsó sorba vetett s mindenkitől elhagyott szegény kongruás (és részben a nem kongruás) papoktól tovább, tovább ; egyszóval van futás, vergődés elég, de kellő pártfogás és irányítás híján, eredmény s cél nélkül. A nagy Isten s egyszülött fia: a mi Urunk Jézus Krisztus szent Lelkének ereje, mint legfőbb segítség s ihlet mellett van szüksége egyházunknak okos emberi berendezkedésre is, a hol ez idő szerint helye lehet és legyen is egy olyan Istentől adott egyházi vezérférfiúnak, a ki mint egyetemes püspök azt a sok elárvuló egyházi, vallási, missziói, bibliai iidvszükségleti szent kérdést, zátonyra jutó anyagi s egyéb ügyet a lelkére venné, megszívlelné s eredményesen mogoldani segítne s mind erre — szabadon lelkesedve s lelkesítve rá is érne s a mellett igazi és valóságos szövetségese volna és társelnöke a minden vonalon következetesen keresztülvitt paritás elvénél fogva az egyetemes világi felügyelőnek s elnöknek, mert honi egyházunknak az élet nehéz harcában — miként egy boldogulni vágyó családnak — atyára s anyára van szüksége, hogy be ne teljesedjék rajta az útvesztett pályavégen nyert ítélet szava: „Árva fuisti, arva eris, et in arva morieris". Krupec István, honti ev. alesperes. Az új államsegély felosztása. . Engedve ezen lap f. évi 10. számában ugyanily cím alatt megjelent cikk befejező soraiban foglalt felszólításnak, néhány sorral én is részt veszek e nagyfontosságú kérdés megvitatásában. A midőn a dunántúli kerület nagynevű püspökének az ezen kerületbeli lelkészi egyleteknek szokás szerint kiadott kérdőpontok idei sorozatát elolvastam, magamnak is szemembe ötlött a kérdéses pont. Gondolkoztam is felőle annál is inkább, mivel mint dúnántúli lelkésznek úgyis dolgom lesz vele tavaszi értekezletünkön. Minden alább nem érintett esetben teljesen egyetértek y. Z.-lel, de különösen abban, hogy a nyerendő államsegélynek külön törvénynyel biztosítása, sőt teljes egészében esedékessége előtt úgy az első, mint a második évi részletnek a teherviselés megkönnyítésére, sőt még a közigazgatási költségek fedezésére szolgáló összegét is tőkesíteni kell, mert egyfelől csak így biztosíthatjuk magunkat minden eshetőség ellen, másfelől csak így kerülhetjük el a kezdetben évről-évre változó kulcs alkalmazásából származó félmunka kellemetlenségeit és végül s főleg csak így tehetünk szert az egyházi élet két terén is egy-egy tartalékalapra, mely ha megvan, bizony sokszor valóságos áldás lesz. A mi a felosztás módját illeti, azt megadja maga a cél, a mire az állam a segélyt nyújtja. Ez — mint ismeretes — hármas : a közigazgatási költségek fedezése, az egyházi adó könnyítése, és az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezése. a) A közigazgatási költségeket minden kerület kimutatta és az egyházmegyékkel is kimutattatta, mikor a segélyt kérték, miért is itt csak kerületenkénti szétosztásnak lehet helye. Az egyetem ilynemű szükségletei természetesen előbb s külön biztosíttatnak. b) Az adóterhet is kimutattatták annak idején az egyházközségekkel a kerületek s bizonyára ezen adatok alapján álapította meg a kormány azon °/

(

t-ot, melyen felül eső rész a nyújtandó segélyből fedezendő. Hogy mekkora ezen természetesen nem sejtem, de hogy ilyennek a három milliós összsegélynek megállapításakor a kultuszminiszternek szeme előtt lebegnie kellett, arról meg vagyok győződve, mert nem teszem fel róla, hogy csak úgy levegőből vette volna a nyújtandó segély nagyságát. Ezt a kellene valahogy megtudakolni s akkor mindjárt tisztában volnánk a dologgal, de meg egészen mindegy is volna, vájjon a túlterhelt egyházközségek segélyeiket direkte az egyetemtől kapnák-e, vasy a kerületektől, hová az egyetem egy összegben utalná át az illető gyülekezeteknek szóló segélyt. c) Harmadik célként maga a kultuszminiszter minden kétséget kizárólag az „országostehát egyetemes lelkészi nyugdíjintézetet jelöli meg és remélhetőleg ugyanezt fogja tenni a hozandó segélyt biztosító törvény is és akkor e tekintetben más eljárásnak helye nem is lehet. Egyébként egészen természetes, hogy itt felaprózás nem történhet. És bárhonnan jönne ily kísérlet, az ellen határozottan tiltakozni kell, mert akkor az egyes kerületek a saját kebelükben fennálló nyugdíjintézeteknek, sőt az egyházmegyeieknek is juttathatnának- valamelyes összeget. Ez pedig óriási hiba volna. Az egyházmegyei nyugdijintézetek itt tekintetbe egyáltalán nem jöhetnek, mert van esperesség, hol ezidőszerint ilyen nincs is. De a kerületiek sem kaphatnak az új államsegélyből, mert ez igazán ellenkeznék az osztó igazsággal. Nem tudom a többi kerületeknek vannak-e nyugdíjintézeteik s alap-